Harangszó, 1932

1932-12-11 / 50. szám

1932 december 11. HARANGSZÓ 403 Az aranyat úgysem vonzza a mágnes, mert az nem felel a vonzásra; aki­nek „arany élete“ van, annak leg­többször semleges az Istennel való viszonya is. Azért szenvedünk, hogy ne legyünk semlegesek. A lelki és erkölcsi semlegesség az élet érel­meszesedése. Különben is az Isten ítélete a jókon és ártatlanokon szokott el­kezdődni. És ez épúgy nem különös, mint ahogyan nem természetellenes. Isten mindig a saját házanépén, az egyház tagjain, a hívők seregein suhint végig az Ítélet ostorával, pedig ezek az élet hasznos gyü­mölcsfái. De hát a szőlősgazda is a termő tőkét tisztogatja és annak hajtásait nyesi. A holt, gyümölcs- telen tőkével nincs mit kezdenie. Hogy Isten ítélete napról-napra egyetemesebb jellegű lesz és hogy Isten alapos tisztogatást akar vé­gezni, még az u. n. „hívők“ között is, ez mutatja az Isten igazságos­ságát. Az ő ítélete alól nincsenek felmentve az övéi sem, a megtérők sem, de a „megtértek“ sem. Szo­morú vakság az, amely nem veszi észre, hogy az Isten tényleg nem személyválogató. De hát az is az Isten ítéletéhez tartozik, hogy egye­sek látván ne lássanak és hallván ne halljanak s ezért ki ne gyógyul­hassanak ebből a szörnyű világ­nyavalyából. Isten azonban éppen azért veszi sorra először az övéit, hogy azok már tiszták legyenek arra, amire az egész világra kiterjeszti ítéletét. Nem isteni kegyetlenség ez, hanem ép­pen az Isten kegyelmének és jóságának nagyszerű megnyi­latkozása. Lehetetlenség, hogy az ér­telmes szív ne az Isten tet­szését olvassa ki az alázatos kereszthordozásból. Ha az Istennek nem tetszenék, bi­zonyára nem ígérte volna meg, hogy együtt akar lakni a meg- rontottal és az alázatos szívü- vel. De éppen azért lakik együtt velük, mert meg akarja eleveníteni az alázatos lelket és a megtört szívet. Tehát az Isten maga is azon van, hogy megmentsen bennünket. De nem azért akar megszabadítani, mert nálunk nélkül nem tudna meg­lenni, hanem mert épúgy szeret bennünket, mint ahogyan utálja, gyűlöli és elítéli minden bűnünket. Elvégre ő a kövekből is támaszthat fiakat magának. Azért nagy tévedés az, ha az Isten világmentési szán­dékát úgy fogjuk fel, mintha Isten­nek kötelessége lenne bennünket megszabadítani. Sőt éppen nekünk A zalaegerszegi ev. templom. kötelességünk könyörögni hozzá ezért a szabadításért. Egészen vilá­gosan megparancsolta, hogy hívjuk őt segítségül a mi nyomorúságunk idején. Ezzel pedig arra oktat és világosít fel, hogy haragja és ítélete elől csak egyetlen menekvés van: menekülni az ő kegyelméhez. Aki az Isten ítélő haragja elől az ő megbocsátó kegyelméhez menekül, azé a szabadulás, a remény, a jövő. Mily végtelen szeretet szól még ma is ezekben az igékben: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik meg­fáradtatok“. (Máté 11,28.) A zalaegerszegi ev. gyüle­kezet öröm- és hálaünnepe. A zalaegerszegi gyülekezet méltókép­pen ünnepelte meg temploma felszente­lésének 25 éves fordulóját, felhasználva erre azt a kedves alkalmat, hogv a du­nántúli egyházkerület püspöke, D. Kapi Béla, a lenti-i újonnan épült templom felszentelésére Zalaegerszegre érkezett, hálaadó istentiszteletet tartott és az ün­nepi beszéd tartására szeretett püspökét kérte fel. November 20-án este 6 órakor volt a hálaadó istentisztelet, mely elé feszült várakozással tekintettek nemcsak a zala­egerszegi evangélikusok, hanem Zala­egerszeg városának egész társadalma. Épen azért a hálaünnep istentiszteletére zsúfolásig megtelt a zalaegerszegi evan­gélikusok meghatóan szép, kedves temp­loma. Ünnepi beszédében, -— melyet 1. Pé­ter 4, 17—19. versei alapján tartott, — hálát adott a püspök. Istennek azon jósá­gáért, mellyel ezt a kicsiny, dé buzgó gyülekezetét fontos őrhelyén mindeddig megtartotta; majd új utat, új célokat je­lölve ki a gyülekezet elé, Isten további kegyelmét kérte annak fejlődésére és munkájára. A püspök beszéde, — mellyel a lel­kek mélyén szántott végig, — maradan­dó hatást gyakorolt a jelenlevőkre és annak hullámai sokáig fognak rezegni a hallgatók lelkében. A gyülekezeti énekkar Schermann Gyula karnagy vezetésével koráit éne­kelt. Meg kell emliteni, hogy a zalaeger­szegi szép templomot és annak teljes be­rendezését a Nőegylet buzgó tagjai nagy áldozatok árán újra festették a ju­bileum emlékére. Istentisztelet után a Nőegylet özv. Magyar Lajosné elnökkel az élín, a gyülekezeti ház nagyter­mében szeretetvendégséget rende­zett a Püspök tiszteletére. Miirt a jubileumi istentiszteleten, úgy a szeretetvendégségen is megjelent a gyülekezeti tagokon kivül Zala­egerszeg városának szine-java. Az itt összegviilekezett közönség előtt D. Kapi Béla püspök megragadó beszédet tartott. A női ideálról szólva, mélységesen érintette a lelkeket. Ha kérni kellene valamit az Istentől — úgymond a Püspök — valami szépet és boldogítót, nem a gazdasági nehézségek meg­oldását, nem a határkérdés rende­zését, nem a műveltség emelését kérné, hanem azt, hogy a jóságos Isten minél előbb adja vissza a magyar társadalomnak a tisztalelkü ma­gyar nőt, a magyar édesanyát. Zalaegerszegi tartózkodása alatt, mi­kor is a püspök Gyömörey György főis­pán vendége volt, számos küldöttség fe­jezte ki tiszteletét. így a zalaegerszegi testvér református egyház Fekete Károly lelkész és dr. Deseo Árpád fögondnok vezetésével, az izraelita hitközség dr. Junger Mózes főrabbi és dr. Rosenthal A zahegerszegi ev. lelkészlak és gyülekezeti ház.

Next

/
Thumbnails
Contents