Harangszó, 1932

1932-12-11 / 50. szám

XXIII. évfolyam. 1932 december 11. 50. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1810-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luthar-8zövstség. Át Országoi I,other- SaOTttaág hlTatalu lapja. Megjelenik minden vasárnap. Poatacaokkazamla: 80 526 KlOHzetéat olfogad minden evang leikhez 6a tanító Azok számára nem lehet Jézus Szabadító, akik nem akarják elis­merni elkárhoaott voltukat. Isten sem lehet azok számára Teremtő, akik nem akarnak semmivé válni, mert ö a semmiből teremt. Luther. A „Harangiad" izerkeiitd-kiadóhiTataJa GYŐR II., PeWfl-tér I. Előfizetési ára nofyedévr® 1 P 28 fillér, félévre 8 P 40 fiílér. Egy évre 4 P 80 fillér. Caoportoa küldéssol 10*/*-os kedvezmény. Amerikába egész évre t dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Advent — vigasztalás. „így szól a ti Istenetek: Vigasz­taljátok, vigasztaljátok népemet!“ (Ézsaiás 40, 1.) Hányféle nevet adtak már a mi korunknak! ... És hányszor elem­legetjük ezeket!... Egy nevet azonban elég ritkán lehet hallani, — hogy a mi korunk az Isten Ítéle­tének a kora. Ettől a szó­tól vagy a félelem tart vissza, vagy pedig a val­lási rövidlátás. Pedig az értelmes szív éppoly bizo­nyos abban, hogy az Isten ma mindnyájunk felett Íté­letet tart, mint ahogyan bizonyos, hogy kétszer kettő — négy. Egyre job­ban fokozódnak aggodal­maink, töprengéseink és kétségeink. Senki sem tud­ja, mit hoz a holnap. Még soha nem reszketett az emberiség szíve ügy, mint ma. Pedig ha az egész emberiség szíve remeg, akkor annak nagy oka van. De hát ki ne remegne, ha az Isten itél! ? Ez azonban lehet meg­állapítás, de nem vígasz­talás ; lehet vészjel, de nem segítség. Pedig hány szív vár segítségre ! Sokan már bele is fáradtak ebbe a várakozásba! Nekünk is aféle Cirénei Simonok kellenének, akik könnyíte- nének kereszthordozásun­kon. Mert azzal nem se­gítünk a bajon, hogy aggodalmaskodunk. Vagy talán van valaki, aki aggodalmaskodásával megnövelte a termetét csak egy arasszal is ? Könnyítettünk magunkon azzal, És itt a hiba. Mivel a szív nem akarja, ezért lassanként már nem is tudja megérteni, hogy az Isten Íté­letétől csak ügy lehet szabadulni, hogy az ember megalázkodik az Isten előtt. De amily mér­tékben kezdtünk hajlon- gani egymás előtt, oly mértékben merevedtünk büszke szobrákká az Isten előtt. Pedig az ilyen ud­varló széptevésben több önző számítás, mint tiszta őszinteség szokott lenni. Elfelejtettük, hogy az Isten­től csak az várhat felma- gasztaltatást, aki az ő ha­talmas keze alatt megaláz­kodik. Elfelejtettük, mert nem gyakorolgattuk és nem ismételgettük. Pedig egyebekben milyen nagy­szerűen tudjuk hirdetni, hogy ismétlés a tudás anyja. Ennek a megalázkodás­nak azonban csak ügy van értelme, ha nem takargat­juk, titkoljuk és szépítget- jük azokat a bűnöket, amelyek miatt ma egyén, család, gyülekezet, egyház és nemzet bűnhődnek. Azért lenne jó,. ha egy­szer már igazán napfényre kerülne, hogy sok ember a méltóságát igazán nem használja másra, mint a gőgje palástolására ; hogy sok ember azért hangoz­tatja a tekintélytiszteletet, mert a nagyravágyástól nem fér meg a bőrében; hogy az emberek nem mindig a rend kedvéért érez­tetik másokkal a hatalom szigo­rúságát, hanem mert kéjelegnek Irta: vitéz Magassy Sándor. hogy visszasírtuk a múltat? Hiá­ba minden próbálkozás és mes­terkedés, hogy visszajöjjenek „a régi jó idők“. Ami elmúlt, visz- sza nem jő többé. Emberi erő Szomorúság. Képmelléklet a „Parasztprófétából*. és bölcseség itt nem használ. A . szív pedig, az a szegény szív egyre kietlenebb és sötétebb lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents