Harangszó, 1932
1932-12-11 / 50. szám
XXIII. évfolyam. 1932 december 11. 50. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1810-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luthar-8zövstség. Át Országoi I,other- SaOTttaág hlTatalu lapja. Megjelenik minden vasárnap. Poatacaokkazamla: 80 526 KlOHzetéat olfogad minden evang leikhez 6a tanító Azok számára nem lehet Jézus Szabadító, akik nem akarják elismerni elkárhoaott voltukat. Isten sem lehet azok számára Teremtő, akik nem akarnak semmivé válni, mert ö a semmiből teremt. Luther. A „Harangiad" izerkeiitd-kiadóhiTataJa GYŐR II., PeWfl-tér I. Előfizetési ára nofyedévr® 1 P 28 fillér, félévre 8 P 40 fiílér. Egy évre 4 P 80 fillér. Caoportoa küldéssol 10*/*-os kedvezmény. Amerikába egész évre t dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Advent — vigasztalás. „így szól a ti Istenetek: Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!“ (Ézsaiás 40, 1.) Hányféle nevet adtak már a mi korunknak! ... És hányszor elemlegetjük ezeket!... Egy nevet azonban elég ritkán lehet hallani, — hogy a mi korunk az Isten Ítéletének a kora. Ettől a szótól vagy a félelem tart vissza, vagy pedig a vallási rövidlátás. Pedig az értelmes szív éppoly bizonyos abban, hogy az Isten ma mindnyájunk felett Ítéletet tart, mint ahogyan bizonyos, hogy kétszer kettő — négy. Egyre jobban fokozódnak aggodalmaink, töprengéseink és kétségeink. Senki sem tudja, mit hoz a holnap. Még soha nem reszketett az emberiség szíve ügy, mint ma. Pedig ha az egész emberiség szíve remeg, akkor annak nagy oka van. De hát ki ne remegne, ha az Isten itél! ? Ez azonban lehet megállapítás, de nem vígasztalás ; lehet vészjel, de nem segítség. Pedig hány szív vár segítségre ! Sokan már bele is fáradtak ebbe a várakozásba! Nekünk is aféle Cirénei Simonok kellenének, akik könnyíte- nének kereszthordozásunkon. Mert azzal nem segítünk a bajon, hogy aggodalmaskodunk. Vagy talán van valaki, aki aggodalmaskodásával megnövelte a termetét csak egy arasszal is ? Könnyítettünk magunkon azzal, És itt a hiba. Mivel a szív nem akarja, ezért lassanként már nem is tudja megérteni, hogy az Isten Ítéletétől csak ügy lehet szabadulni, hogy az ember megalázkodik az Isten előtt. De amily mértékben kezdtünk hajlon- gani egymás előtt, oly mértékben merevedtünk büszke szobrákká az Isten előtt. Pedig az ilyen udvarló széptevésben több önző számítás, mint tiszta őszinteség szokott lenni. Elfelejtettük, hogy az Istentől csak az várhat felma- gasztaltatást, aki az ő hatalmas keze alatt megalázkodik. Elfelejtettük, mert nem gyakorolgattuk és nem ismételgettük. Pedig egyebekben milyen nagyszerűen tudjuk hirdetni, hogy ismétlés a tudás anyja. Ennek a megalázkodásnak azonban csak ügy van értelme, ha nem takargatjuk, titkoljuk és szépítget- jük azokat a bűnöket, amelyek miatt ma egyén, család, gyülekezet, egyház és nemzet bűnhődnek. Azért lenne jó,. ha egyszer már igazán napfényre kerülne, hogy sok ember a méltóságát igazán nem használja másra, mint a gőgje palástolására ; hogy sok ember azért hangoztatja a tekintélytiszteletet, mert a nagyravágyástól nem fér meg a bőrében; hogy az emberek nem mindig a rend kedvéért éreztetik másokkal a hatalom szigorúságát, hanem mert kéjelegnek Irta: vitéz Magassy Sándor. hogy visszasírtuk a múltat? Hiába minden próbálkozás és mesterkedés, hogy visszajöjjenek „a régi jó idők“. Ami elmúlt, visz- sza nem jő többé. Emberi erő Szomorúság. Képmelléklet a „Parasztprófétából*. és bölcseség itt nem használ. A . szív pedig, az a szegény szív egyre kietlenebb és sötétebb lesz.
