Harangszó, 1932
1932-01-31 / 5. szám
1932 január 31. HARANOSZÓ 37 2(X)0 kenyér, 5000 I. tej. Egy-egy konyhában 600—700 személynek főznek. S Ízletesen főznek. S aztán ezt a rengeteg sok embert ruházni is kell. S mindegyik tisztességes tiszta ruhában jár. Valóban a világ eme legnagyobb belmisz- sziói intézményének fenntartása óriási összegeket emészt fel. Kiszámították, hogy ha valaki újév első napjának első órájától fogva az év utolsó napjának utolsó órájáig, egész éven át szünetnél- kiil, éjjel és nappal 15 Pfenniges, a mi pénzünk szerint 20 filléres bélyeget tépne le, az körülbelül összehozna akkora összeget, mint amennyire Bethelnek egy esztendöb'n szüksége van. S ezt az óriási összeget Bethel előteremti a hitből fakadó szeretettel, a legendába illő protestáns áldozatkészséggel. Reggel 9-től este 6-ig jártuk a különféle intézeteket. Bethelben és az ahhoz tartozó külterületen, Eckardtsheimban. Ezeken kívül van még két külintézet, egy Hanoverben s egy Berlin közelében. Természetes csak egy kis részét nézhettük meg a házaknak, amelyek mindegyikének egy-egy jellegzetes bibliai neve van. Voltunk ni. Eben—-Ezerben, Sareptában, Nazaretben, Betfágében, Carmelen. Mahanaimban, Sionban, Oph- rában, Hebronban. Tekoában, Marában, Jerichóban stb. helyen, illetve házban. Láttuk: hogyan szőnek s kézimunkáznak a betegek. Megfigyeltük őket a nyomdában, könyv- és papirkereskedésben, a konyhában, a kertben, a mezőgazdaságban, különféle műhelyekben, az útszéli kökupacok mellett, ahol követ törtek. Hallottuk őket együttesen s egyenként, jól s hamisan énekelni. Volt, aki egy- egy zsoltárt v. más bibliai részt mondott fel. Különösen meghatott, mikor egy már ál'andóan az ágyhoz szegzett beteg értelmesen, szépen hangsúlyozva elmondotta a Sión foglyainak szabadulásáról szóló 126-ik zsoltárt. Egy másik arra kért, hogy hadd énekelje el: ..lm itt kezem kezedben, vezess vezér" kezdetű éneket. Egyik ágyhozszegzett fiú egész boldog volt, mikor a bennünket kísérő diakónus sipkáját az ő fejére tette s botiát kezébe adta s azt mondá: „így fog a Frigyes, ha egészséges lesz, sétálni“. Egy 24 éves, Matild nevű leány a földön feküdt s 2 éves leánygyermekek kezébe illő játékkal játszott. Egy 54 éves ember állandóan 19 évesnek mondja magát s végtelen boldog. hogy gyűrűt hordhat ujján. Egv másik egy gvufaskatulyában egy vasutijegvet hord s örül. hogy hazautazhat. Ismét másik állandóan a földön mászkál s beleveri a feiét a földbe. Aztán persze van olyan is, aki tombol s akit zárkában tartanak. Az iszákosokat gyógyító Tekeioa intézetben a legtöbb ember intelligens ember s nagyon szófukar. Restelik, hogy bűnös szenvedélyüknek nyomorult szolgái lettek. A házak kívül, belül tiszták, csinosak. Minden asztalon virág. Ottlétünkkor a gyönyörű szép kertben a dahliának 400 fajtájával dicsekedhettek. (Folytatjuk.) Én csak egy vagyok, de egy vagyok. Nem tudok megtenni mindent, de valamit tudok tenni, amit megtehetek, azt meg is kell tennem és Isten segítségével meg is fogom tenni. Nem megyünk ... Karácsony táján Róma újra megszólalt- S Róma megszólalásai mindig ünnepélyesek. Enciklikának, az egész világhoz címzett körlevélnek régtől fogva használt formájában küldte szét hangját most is a pápa, felhasználva erre a 431.-i efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmát. Hogy a pápa szól a népéhez, ahoz nincs szavunk. Mért ne szólna a pásztor ahoz a nyájhoz, amelyet magáénak tart. Hogy a bajok elől menedéket Mária mélyebb tiszteletében mutat, abba se avatkozunk. Úgy tekintjük, mint a más meggyőződését, amelyet illik tisztelni. Van azonban énnek a körlevélnek egy nekünk protestánsoknak szánt része. Felszólítja benne a pápa a protestánsokat, hogy térjenek vissza az ő főhatósága alá. Az ember furcsának érzi ezt a kérést. Bodelscliwingh Frigyes, a bielefeldi hatalmas szeretetintézmény megalapítója. (1831-1910.) Különös, mikor olyan házba hívják vissza az embert, ahonnét úgy taszították ki valamikor. Akárki elolvashatja Luthernek azokat a leveleit, amelyeket X. Leó pápához írt. S aki elolvasta, annak nem kell hosszan magyarázni, hogy Luthernek gondolata árnyékában se volt a r. k. egyháztól való elszakadás. Csak tiltakozott az ellen, amit az Ige fényében visszaélésnek látott meg s meg akarta azoktól tisztítani az egyház hajlékát. Jószándékára átok lett a felelet. S akkor nem tehetett mást, mint „Istennek engedni inkább, mint embernek“. Miért hívnak minket olyan házba, ahonnét Bibliánkkal együtt kilöktek bennünket? Különös, mikor olyan házba hívják az embert, amelynek kerítése mögül mindig a hántás köveit hajigálják felénk. Nem akarunk mást, csak hű gyermekei lenni az evangéliomnak s mégis a tévelv népének neveznek bennünket. Templomainkhoz egy megszentelt múlt hordta áldozattal és imádsággal a követ s mégis nem egyszer istálónak csúfolták ezeket a templomokat. 1925-ben Stockholmban egy hatalmas világkonferenciára gyűltek össze az egyházak vezetői, hogy az egész keresztyénségét érintő nagy kérdések megoldásán tanácskozzanak. A világ minden egyháza elküldte oda a maga képviselőit. Csak a pápa vonta ki magát. Meg is okolta, hogy miért: eretnekekkel nem ül le egy asztalhoz. Miért hívnak minket olyan házba, ahol csak rágalommal tudják kiejteni a nevünket. A csúfolódás igen rossz hívogató. Különös, mikor olyan házba hívják az embert, amelynek falai mögül a házbeliek veszekedő hangja hallatszik. — A pápának éppen mostanában a legkatho- likusabb országokkal gyűlt meg a baja. Olaszországgal egyik összetűzés a másikat követi, Spanyolország egészen hátat fordított a pápának. Pedig mind a két ország, majdnem tisztán róm. katholikus. Ha valahol, hát itt igazán bő alkalom volt arra, hogy ennek a két országnak népére a pápa rárajzolja a hangoztatott igaz keresztyénség lelki bélyegét. Miért, hogy ez a két ország ingatja most legjobban a trónját? Ne hívjon vendéget az olyan házigazda, akinek saját háznépe is elég gondot okoz! Mi . nem megyünk! Megmaradunk igazságunk mellett, amelyre elvezetett az Isten kegyelme. Nincs vagyonunk, helyette szeretnénk lelkiekben gazdagok lenni. Nincs pápánk, de a Krisztushoz szeretnénk közel sorakozni. Emberibben látjuk Máriát és a szenteket, de éppen ezért igazabban is. Úgy vagyunk, mint a bibliai Nábót. Van egy kis szőlőnk. Ott húzódik meg királvi nagy kertek alján. S mi nem hagyjuk el a drága örökséget, a kicsi szőlőt, amelynek sorai között apáink jártak, ahol kötözgetett az édesanyánk, amelynek gyümölcse táplált, árnya betakart s amelynek venyigéje csendesen ráhajol majd a sirhalmunkra. Kicsi szőlőnk, drága egyházunk: ragaszkodunk hozzád, szeretünk. Soha más szőlőre mi szemet nem vetünk, de téged nem hagyunk. Hivek maradunk hozzád életben-halálban, mind a sírig! OLVASSUK A BIBLIÁT. Az imádkozás. Február 1. Minden jó adomány felülről száll alá. Jakab 1, 17. Azért szükséges Istent imával megkeresni, mert mindent Őtöle várhatunk, Neki köszönhetünk. Jó adomány és tökéletes ajándék, születések, életek, előrehaladások csak az Atyának köszönhetők. Február 2. A Krisztus nevében végzett ima. János 16, 23—24. Jézus ígéri a tanítványoknak, hogy Isten minden imájukat meghallgatja, ha az ö nevében kérnek. Vájjon mi Jézus nevében szoktunk-e könyörögni vagy csak a magunk nevében? Isten nem azért utasítja-e el imáinkat, mert nem jól és nem önzetlenül kérünk? Február 3. A titkos kamrában végzett ima. Máté 6, 6. Jézus arra figyelmeztet minket, hogy személyes imáinkat csen-
