Harangszó, 1932
1932-10-30 / 44. szám
1932 október 30. HARANGSZÓ 355 elmúlásban új életét Ígér. Ennek a reménynek sugara oda világít az örök haza kapujába. Oh, haldokló természet! Ravatalod mellett engem lágy bölcsőjében ringat a hit és remény. Aludjál hát, — mert hiszen csak alszol. Nem változik benned semmi, csak a virágszirmok és porszemek csoportosulnak más alakban. Te az elmúlásban is új életet Ígérsz: a mindnyájunk tavaszát: a feltámadást! Nem semmisül meg, aki hinni és remélni tud! „Elhervad a rózsa, lehull a levél; Vírágszövetség'. Szeretem hinni, hogy vannak kedves olvasóink között olyanok is, akik nem- esak, hogy elolvasták a tavaszi lapokban a Virágszövetség megalakulásáról és eéljairól szóló cikkeinket, hanem olykor jóindulatú érdeklődéssel tudakozódtak is afelöl, vájjon él-e még ez a Virágszövetség? Nos hát erről az életről óhajtok most beszámolni, de mégis elsősorban azoknak, akik megértésüknek és őszinte felbuzdulásuknak tettel is tantijeiét adták. Van itt a pénztári bejegyzésben havi hozzájárulás, van születés- és névnapi virágmegváltás, van néma és mégis sokatmondó adomány, ünnepi alkalmakkor rendezett gyűjtés, kegyeletes megemlékezések — pl. a halál évfordulóján — és van koszonimegváltás is. Ez még a legfájdalmasabb, legkeservesebb, mert ez alkalomtól megvonni a virágot a legnehezebb. És mégis vannak, akik már tapintattal azt a kérdést is megoldják, hogy mikor ragaszkodjanak a koszorú- küldéshez és mikor gyarapíthatják a reáfordítható összeggel vagy annak bizonyos százalékával az öregek számára gyűlő tökét. Isten áldása legyen mind- annyiunkon,. A Virágszövetség élete, mint tudjuk, csecsemőkorát éli. Az elmúlt tavaszon rügyezett ki. Heteken át csak a reménység virágával kecsegtetett, de megértő lelkek imádsága fejlesztette s a kis növény nyáron át meghozta első gyümölcsét. Amilyen nagy jelentőséggel bír Isten országában az „egy“ olyan kielégítő eredménye a Virágszövetség kezdő életének az az egy kedves 83 éves úrnő, akit három hónapon át ápolhatott és gondozhatott egy testvérünk. A ceglédi Kamán-szőlők egyikében, erdő mellett, nagy nyaraló épületet engedett át csekély díjért egy kedves, megértő tulajdonos család s ott indult meg a munka: idős embertársaink gondozása. Tőkénk még nem akkora, hogy a téli nehézségekkel már felvehetnők a harcot, így hát erre az időre szünetelünk a munkával, de annál jobban szeretnénk buzgólkodni a tőkegyűjtéssel. Nem gyűjtőív kell ehhez és kéregetés, hanem az eszme ismertetése minden lehető alkalomkor s társadalmunk felfogásának átidomulása ehhez az eszméhez. Boldog Svédország, ahol az öregeknek ellátása már éppen a Virágszövetségük áldott munkája nyomán, minden társadalmi osztály szüksége szerint biztosítva ván. Tőlük vettük át és indítottuk meg e mozgalmat s tőlük tanultuk el, hogy az adakozók kívánságára illendő módon Írásban értesítjük azokat az egyéneket vagy családokat, akik különben a virágot kapták volna. Magyar Testvéreink, karoljátok fel az eszmét! Nem sorvasztja el ez még virágkultuszunkat sem, csak mérsékli a túlzást s nem terheli meg senki költség- vetését, csak új irányt nyújt áldozatunk hovafordításának. A hervadó virágok helyett pedig békesség és lelki megnyugvás virul ki a különben nehéz korukat élő embertestvéreink, társadalmában. Urunk iránti hálával jelentem hát, hogy élünk s a ti megértésetekből is táplálkozva, fejlődni és szolgálni akarunk. Mokry Eszter, a Virágszövetség pénztárosa, I., Társ-utca 6. Levél a falumba. Tegyetek majd egy szál virágot, mikor minden síron lesz virág. Nehogy megátkozzon engemet, mert elraboltam gondozóját, nehogy megátkozzon: a fiát. Tegyetek majd egy szál virágot, elevent, fehéret és igazat. Hisz annyit adtam én már néktekl A sirünnepén cserébe talán egy szálat kérni nekem ts szabad. Apám sírjára! Akit nem ismertem, mert elhagyott még oly korán, mikor nincs bennünk még szeretet. Most is csak azért szeretem őt, mert szerette az édesanyám, kinek most gondja nincs egyéb: Jaj! tesznek-e virágot rája ? / Kicsi falum! ne engedd meg, hogy vádat sikoltson virágos sírok közt bús gazdátlansága. És ha fejfája félrebillenne, igazítsátok újra vissza! Cselédember volt; úgy mondtátok, büszke, fehér derékkal, akár Kövesteken a legszebb nyírfa. Vigyázzatok! Én is elmegyek. Mert ellenőrző boldogsággal Egy öreg anyókát a párja sírjához imádkozni vezetek. Bakó József. OLVASSUK A BIBLIÁT. Az egyház szenvedései. Október 31. A hitetlen világ miatt. Máté 10, 16—22. Amíg a világ világ marad, minden törekvése odairányul, hogy az egyháznak szenvedéseket okozzon. Nagy csalódásoknak tenné ki magát az egyház, ha arról álmodozna, hogy a világ magatartása egyszer megváltozik s eljön majd az az idő, mikor szenvedések helyett mást várhat tőle. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, vagy az egyháznak kellene megváltozni legbensöbb lényege szerint, vagy a világnak. Krisztus anya- szentegyháza és a hitetlen világ között sem fegyverszünetről, sem békéről nem lehet szó, még kevésbbé szövetségkötésről. A farkasok nem lesznek soha jó barátságban a bárányokkal. Állandó harcban áll e két tábor egymással, amely harc sok szenvedéssel jár együtt. Minden keresztyénnek számolnia kell ezzel s jól felkészülnie, nehogy a világ támadásai s az általuk okozott szenvedések meglepetésszerűen érjék és megtántorítsák. Akik úgy fel vannak fegyverkezve a harcra, mint Luther volt, azok nyugodtan tekintenek a jövőbe s bátor szívvel vallják: „E világ minden ördöge, ha elnyelni akarna, minket meg nem rémítene, mirajtunk nincs ■ hatalma“. November 1. A hűtlenek miatt. Csel. 20, 28—31. Az apostolok között különösen Pálnál látjuk, mennyire fájt néki az a gondolat, hogy a keresztyének: bármelyike is enged a világ csábításának és elszakad Krisztustól. Ahogy Pál apostol érzett, úgy érez az egész anyaszentegy- ház. Mint egy igazi édesanya, könnyes szemmel, vérző szívvel gondol minden hűtlen gyermekére. A hitetlen világ által okozott szenvedések meg se közelítik azt a szenvedést, amit az egyháznak tagjai hűtlensége miatt kell átélnie és éreznie. Minden hűtlenség egy-egy tőr- döfés az egyház szívén, óh, légy hű mindhalálig a te vérző szívű édesanyádhoz, ne szakítsd le magad a kebléről s ne okozz néki újabb fájdalmakat hűtlenségeddel. November 2. Saiát tagjai miatt. I. Kor. 6, 1—8. Ha azok bántanak meg minket, azok követnek el valamilyen bűnt. akik hozzánk legközelebb állnak, velünk egv családot alkotnak, ez fái a lelkűnknek legjobban. Mennyit kellett már pirulni, szégyenkezni, gyötrődni az egyháznak saját tagjai miatt, egyik keresztyen embernek a másik miatt! Ha valaki az egyház tagja lesz, egy nagy családba lép be. Mint ilyennek, állandóan gondolnia kellene arra, hogy bűneivel nemcsak magának okoz szenvedést, hanem a többi családtagoknak, keresztyén testvéreinek is, kik szeretettel, felelősségérzettel gondolnak rá, legfőképen pedig az egv- ház fejének: Krisztusnak. Az egyház tagiainak tehát háromszoros okuk van őrizkedni a bűntől. Nem vall-e nagy megátalkodottságra, ha mégsem őrizkedünk tőle? Novemher 3. Tisztitó szenvedések. Zsid. 12. 1—11. A bűn által okozott szenvedések Krisztus fenyítékei, melyek által egyházát nevelni, javítani, tisztogatni akarja. Az a szent kéz, mely a galambárusokra és pénzváltókra ostort emelt, egyházát sem kíméli meg a fenyítéktől. Bár maga is szenved, mikor egyházának szenvedéseket okoz, mégis megteszi, mert szereti azt. akit fényit és a javát akarja. Addig jó az egyháznak, mig Krisztus dorgálásában részesül. Ha nem részesülne, ez annyit jelentene, hogy Krisztus lemondott róla s szabad prédául engedte át a bűnnek. Megváltó Krisztus! Sújtson csak le reánk szent kezed a szenvedések ostorával, míg teljesen meg nem tisztulnak a bűntől s a tisztaságban, szentségben hasonlók nem leszünk Hozzád. November 4. Próbáló szenvedések. Jel. 2, &—11. Az egyház szenvedéseinek nagy része nem bűneinek következménye és büntetése, hanem hűségének próbája. Az efajta szenvedéseket Krisztus azért engedi meg, hogy kipróbálja anDe ott a keresztfán suttogja a szél: Kinyílik a rózsa, kihajt a levél!“ Benedek Vince.
