Harangszó, 1932

1932-10-16 / 42. szám

XXM. évfolyam. 1332 október 16. 42. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luthar-Szővetség. Ax 0rnxágo8 Lather* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap, Postacsokkszámla: 80.526. Klőtizotést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Lukács 17, 5. K „Haran(«i6" •»rkeaztS-kiadAhivatala GYŐR II . Petőfi-tór 2 Előfizetési ára * negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 40 fidér. Egy évre 4 P 80 fillér. Caoportos küldéssel 10°/o-ob kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Gyúr át zz Ferenc szobra előtt. Mikor az ifjabb kollegák, a volt püspöki káplánok, bucsuzáskor az ezüstkoszorut megrendelték, későn tudtam meg és megijedtem. Éreztem, nem ilyen emléktárgy kell Gyurátz- nak, akinek Krisztus töviskoszoruja lebeg a szeme előtt. És csak­ugyan, bármily jól esett is lelkének a tanítványok meg­jelenése, de válaszában a Meg­váltó töviskoszorujára utalt s csak mint káplánjai szereteté- nek szimbólumát fogadta el a koszorút. Végrendeletében meghagy­ta, hogy egyszerű fakoporsó­ján virágkoszoru se legyen. Mert Jézus a fején töviskoszo- ruval halt meg. Azt sem en­gedte, hogy kihűlt porsátorát a díszes halottas hintára he­lyezzék, hanem azt kívánta, hogy hat pápai presbiter vegye vállára koporsóját és vigye ki a temetőbe. És igy is lett. Életében több rendjelet, érdem­keresztet, címet, kitüntetést ka­pott. Ezek hidegen hagyták, szívesen másoknak engedte volna, akiknek ezek örömöt szereznek. És ime az egyházkerület most mégis ünnepelni jön Pá­pára a régi Gerencsér-utcába, melyet a város köztiszteletből és hálából Gyurátz Ferencről nevezett el. Eljön a buzgó hívek serege, hogy itt a temp­lomudvaron, az ősi telken (.me­lyet még II. József parancsá­ra gróf Esterházy Károly egri püspök, mint földesúr, cenzus nélkül adott át), hogy itt e régi templomtelken puritán lelkű püspökének szobrot ál­lítson. Ezen az udvaron át járt ö szűk irószobájából az általa épített új templomba; ezen át sietett oly sok­szor az iskolába tanítót, gyermek- sereget látogatni, presbitereivel ta­nácskozni, a nő- és leányegyletekben elnökölni, a könyvtárt vizsgálni, a vallásos estéken beszédet mondani. Ez udvaron át kisérte ki a kapuig sokszor hajadon fővel a látogatóit, a legkisebb tanítót vagy theológust is. És most itt áll a művészi mellszobra, igénytelen, szerény alakja ércbe önt­ve a templom udvarán! Ha látná, feddöleg kérdené ismét: édes fiaim, lányaim, miért művelté­tek ti ezt énvelem ? Tudjátok, hogy nekem nem érc és márvány kell, ha­nem a ti szivetek és lelhetek. Ha én a ti meleg szivetekbe be nem véstem az emlékemet, akkor hiában él­tem közietek. Gyurátz' nem szorul érc­szoborra. Ércnél maradandóbb emléket állított alkotásaival, egész életével. De kell a szo­bor nekünk, a mai és jövendő nemzedéknek, mely oly hamar feled, nagyjainak tündöklő pél­dáját nem követi. Kell a szo­bor nekünk, hogy látható alak­jával, átható, lelkes, tüzes te- tekintetével itt legyen közöt­tünk; továbbra is tanítson, intsen, dorgáljon és vigasz­taljon. Intse ezt a szeretett gyülekezetét és emlékeztesse az idegent, aki e várost fel­keresi. Annyi jeles magyarnak em­lékét örökítettük már meg érc­szobrokban : hősökét, költő­két, papokét, tudósokét. Pá­pán is már Petőfi és Jókai újabb szobrai előtt Mándi Márton István jeles kollégiu­mi professzornak mellszobrát Izsó Miklós carrarai márvány­ból véste ki. Méltóan társul most a testvér református egy­ház jelese mellé a mi Gyu­rátz Ferencünk ércszobra is. Testi alakjában igénytelen, alacsony, de arcában, szemei­ben ott volt az erős létek izzó tüze s jellemében a sok hősies vo­nás, mely méltó az ércbeöntésre. Erős harccal vergődött át az ifjúkoron. Férfikora diadalait hirdeti a pápai új templom, t a kőszegi Gyiirátz-leány- iskola. És mint aggastyán is a vé­szes napokban tanácsteremben és nép­Gyuráix Ferenc a dunántúli dg. hitv. evang. egyházkerület püspöke.

Next

/
Thumbnails
Contents