Harangszó, 1932
1932-08-21 / 34. szám
1932 augusztus 21. HARANGSZÖ 273 amellyel minden kritikát és tanácsot fogadtak. Rengeteg sok gondolat és megvalósításra váró terv vetődött fel, amelyek mind azt bizonyították, hogy egyházunknak az ébredés ügyét szolgáló lapjai sokaknak ott vannak a szivén és láthatatlanul bár, — szervezés nélkül — megvan az a lelki közösség, amely mind a lapok Íróit és munkatársait, mind az olvasóközönséget imádságaiban hor-t dozza. Fábián Imre lelkész szólt a Harangszó olvasótábora nevében. Különösen azt kérte, hogy a Harangszó legyen a családok lapja; nemcsak ünnepnapra, hanem hétköznapra is. Németh Gyula lelkész az Evangélikusok Lapjához szólt hozzá nagy alapossággal. A Harangszó nevében Szabó József és Túróczy Zoltán, az Evangélikusok Lapja részéről Németh Károly mondták el szerény szerkesztői óhajaikat. A végeredmény az, hogy a munkatársaknak jelenlevő gárdája felajánlotta a szerkesztőknek az eddiginél nagyobb mérvű szolgálatait. Eredmény- kép várjuk még, hogy a Harangszó 25 éves jubileumát olvasói számára rendezendő konferenciával üli meg 1934-ben. A külmisszió. A külmisszió délutánja a Missziót Tanács ülésével kezdődött. A Tanács elhatározta két misszióba készülő ifjúnak utisegéllyel való ellátását. Nagy öröm volt ez számukra, mert hosszú évtizedek után ez az első alkalom, hogy missziói' munkánkban ilyenre kerülhetett a sor. A föelöadást dr. báró Podmaniczkv Pál theológiai dékán tartotta. Tárgya: A kiil- misszió és a gyülekezeti ébredés volt. Hatalmas missziótörténeti tudásával megvilágította, hogy a külmisszió munkája nemcsak együtt járt a belmisszió- val, de sokszor meg is előzte azt, munkálván a hazai gyülekezeti ébredéseket. Ezen előadás keretében ünnepélyesen megemlékeztünk a Herrnhut-i gyülekezet első misszionáriusairól: Nitschmann Dávid és Dober Lénárdról, akik foglalkozásukra egyszerű mesteremberek voltak s akik 1732. aug. 21.-én, tehát épen most kétszáz éve mentek ki szent odaadással Hátsó-India Szent Tamás nevű szigetére. A külmisszió itthoni munkájának kiépítéséről Nitschinger János pápai igazgató beszélt. Ismertette Borgulya Endre szarvasi tanító dolgozatát is. Rámutatott arra, hogy a külmisszióban való résztvétel szent kényszer rajtunk, amely alól a legsúlyosabb időkben sem vonhatjuk ki magunkat, — sőt épen akkor leg- kevlésbbé. Míg ez az előadás a gyermekekről, addig Kelló Gusztáv lelkész előadása arról szólt, hogy mint lehet meg- > nyerni a felnőttek gyülekezetét a kül- missziónak. Nem elméletet adott, hanem egyszerűen elmondta azt, hogy mi történt ez évben a szarvasi gyülekezetben. Külön helyi missziói egyesület alakult. Pár hónap alatt 208-ra emelkedett a tagok száma, úgyhogy felülhaladta az országos kiilmissziói egyesület létszámát. Budapestet kivéve, sehol sincs a Missziói Lapoknak annyi olvasója, mint ebben a gyülekezetben. Egész ébredésszerü az, ami imádságtól kisérve, itt Szarvason történt. Ismertetése nagyon mély benyomást tett az egész konferenciára. Az idő rövidsége folytán nem kerülhetett sor Erőss Sándor ifj. titkár és Rácz Sándor lelkész előadásaira, akik különben akadályoztatás folytán csak dolgozataikat küldték be. A Misszióegyesület budapesti összejövetelén kerülnek majd ismertetésre ezek a munkák. A fehér asztalnál. Ez sem kapcsolt ki bennünket a konferencia áldott levegőjéből. A résztvevőknek sokáig fülében fognak csengeni azok a harsány énekek, amelyekkel — főleg a konferencia fiatalabb tagjai ■— az étkezések előtt és után éreztették, hogy itt is mindennek az Úr jelenlétében kell folynia. Természetesen ez nem gátolta a keresztyén vidámságnak sok jóízű megnyilvánulását, amire a konferencia elmefárasztó munkája közben érthető szükség volt. I*t hangzott el a gyülekezet kedves lelkészének, Fábián Imrének a konferencia résztvevőit üdvözlő beszéde, amely egyben ismertetése is volt a sárszentlőrinci gyülekezet sok lelki fénytől ragyogó történetének. Az üdvözlésre dr. Molnár Gyula válaszolt. Egyben köszöntötte a körünkben megjelent Pesthv Pál kerületi felügyelőt, aki az egyházunk megújhodását célzó mozgalmakkal szemben oly messzemenő megértést tanúsít. Itt kerültek átadásra a konferenciával együttérző, de különböző okokból távolmaradt lelkészek és egyéb hittestvérek üdvözletei és azok viszonzása. Innen indult el az üdvözlő távirat D. Kapi Béla püspök úrhoz, akinek a kerületében gyűltünk össze. Ezt az üdvözlést a püspök úr még a konferencia alatt velünk érzésének kimutatásával viszonozta. Hallottunk a fehér asztalnál még sok egyebet is. így szemelvényeket Bornemissza Péter ev. lelkész közel 400 éves imádságaiból; egy Betlehemből írt levelet; a neukircheni szakitós naptár esedékes lapját; javasatokat az énekreform ügyében. Folyt itt azonkívül sok meghitt beszélgetés egymás között, amely nemcsak lelki barátságok elmélyítését szolgálta, de sok egyházunk megújhodását célzó tervet érlelt tovább. Külön órák. A konferencia kötelességének tekintette, hogy nemcsak a saját körének épülését szolgálja, hanem a vendéglátó gyülekezetét is. Külön összejövetelt rendezett gyermekek, ifjak és nagyobb leányok számára. Berger Lajos, Jancsó András lelkészek és dr. Kneffel József ügyvéd szolgáltak az Igével. A bölcs és balga ember, az irgalmas samaritánus kerültek szóba ezeken az órákon, valamint Zsolt. 119, 9. abból a szempontból: milyen akadályai lehetnek ma a fiatalságnak a Krisztusban való élet útján. Vallásos estélyek. Háromszor telt meg a nagy sárszent- lörinci templom, hogy fogadja a konferencia szolgálatát maga a gyülekezet is. A szívek feltárultak s nem is vártak hiába. Isten Lelke bőségesen és hatalmas erővel szólaltatta meg az Igét, a Krisztus hívó hangját s a Benne való élet gyönyörűségeiről szóló bizonyságtételt. Az első estén Lukács István lelkész és dr. Deák János egyetemi tanár beszéltek. Megosztották e két kérdést: Mi neked az élet? (Alapige: Máté 16, 26.) Mivé lehet neked az élet? (Alapige: Amos 5, 4., Galata 2, 20.) Az egyik bemutatta a szomorú valót, a másik a boldog lehetőséget. Mindakettö pedig oda- kényszerítette a lelkünket, hogy tartsunk szemlét az életünk felett. Mert azért az életért, amelyet élek, én vagyok felelős, az az enyém. De azért is, mert az az élet, amelyet én élek, befolyásolja mások életét is: az nem az enyém. Mindakét előadás azt tárta fel, hogy nem nyughatom addig, amig nem vált életemmé maga a krisztus, aki a szeretet, az öröm és a másokért való önfeledt, hűséges szolgálat. A második estén Turóczy Zoltán és dr. Molnár Gyula tartottak előadásokat. Az előbbi: Mi neked a bűn? címmel. A tékozló fiú történetéből mutatta ki, hogy a bűn a nagy Ígérgető. Még az Istenre is rálicitál. A nagy hazug, a nagy ijesztgető, a nagy rabtartó. Mögötte mindig egy élő személyiség áll: a Sátán. Elkár- hozott állapot, rettenetes örökség! Mi a bűn az Isten számára? Megtudhatod a Golgothán! -— Mi a bűn a te számodra? — Valami, ami elől szeretnél menekülni, de ami elöl csak egy menedék van s ez a megváltás. — A másik előadás azt a kérdést vetette fel: Mi neked Jézus? Az erről szóló bizonyságtételnek különös jelentőséget adott, hogy nem lelkész, hanem bíró ajkáról hangzott el. (Alapigék: Máté 16, 13—16., Fii. 1, 21:) Járhatunk mi az emberi szellem nagy óriásai közt, de Jézus nagyságához egyik sem fogható. Ahogyan minden könyvek közül kiemelkedik a Biblia, mert az élethez a szükségeseket csak ott találjuk meg, — úgy hiába van a modern élet minden új vívmánya, Jézus mellett eltörpül minden. Jézus nélkülözhetetlen a mai idők embere számára is és senki sem nélkülözhetetlenebb, mint Ö. Oda kell jutni az Ige és a Kereszt elfogadása útján, hogv <5 legyen mindenünk s akkor még a meg- halás is más lesz: nyereség. A harmadik estén csak egy előadás volt. Dr. br. Podmaniczkv Pál beszélt Jel. I, 17—18. alapján arról, Aki a halálba ment értünk, de Akit az Isten megelevenített s itélövé tett, hogy egykor uralkodjék mindenek felett az Ő országában. Nekünk az Isten országa az a Jézus, Aki meghalt értünk s Aki most is él; bennünket már most magáévá tesz, de végül az Ő dicsőségének ellenállhatatlan erejével minden lesz mindenekben. A nagy evangélizáló előadások mellett mindenik estén volt több szavalat, karének, sőt szóló is. Ezeknek nagy részét a helyi gyülekezet tagjai szolgáltatták. Igen kedves volt egy most érettségizett ifjúnak, Miszlai Istvánnak a konferenciára készült üdvözlő verse. Szavalt egy leányka is, Gáncs Juliska Vargha Gyulánétól egy ébresztő verset. A férfikar számait vitéz Nagy István helyi tanító vezette. Minden szép volt. Az utolsó estén azonban különösen megható volt Zászkaliczky Pál budapesti s. lelkésznek, három szóló éneke. Mindahárom finn ének volt; közülök egyet az eredeti nyelven énekelt. Az énekhez bevezetőt Turóczy Zoltán mondott. Az egyik éneket szerzője, Malmivaara lelkész, akkor írta, mikor egy hét leforgása alatt feleségét s két gyermekét eltemetve, hazajött az üresen maradt családi tészekhe. Amit erről hallottunk, az feledhetetlen marad. A házaknál. A vallásos estéket nem eny helyen, az egyes családoknál, még külön áhitat követte. Az egyik családban a következő történt. Belép a vendég a szobába s
