Harangszó, 1932
1932-08-14 / 33. szám
1932 augusztus 14. HARANGSZÓ 265 gyűjtést indíthatnék, azért a magam és feleségem nevében 10, azaz tiz dollárt küldök. Úgy szerettem volna egyedül elküldeni Istennek dicsőségére s a mi anyaszentegy- házunk javára az egész hiányzó összeget, de — a mindeneket tudó jó Isten a tanúm — ezt most nem tehetem. Állás nélkül vagyok s nem is tudom, hogy mikor juthatok ismét valahová, hogy Istennek evangéliumát ismét hirdethetném a nélkülöző magyar amerikai hittestvéreimnek... Szerény ajándékom mellett imádkozom azért, hogy minél előbb felépülhessen az evangélikus imaház Lentiben és hirdethessék abban Isten dicsőségét..." Rúzsa István ev. lelkész és neje, Oberlin (Ohio) ... A 10 dollárt csak a napokban tudtam beváltani 55.47 pengő értékkel. Hát nem csodálatos visszhang ez a mi csendes kérő szavunkra!? Amerika hegyei, nem! Amerikába szakadt, bizonytalan holnapi! testvér-lélek erős bizodalma veri vissza az Európából félénken szárnyra kelt gyenge emberi szót! Nem állhat útjába sem távolság, sem erdő, sem tepgerek, sem szegénység, sem bizonytalan jövendő tépelődő gondja, ment s jött csillagok országútién szívtöl-szívből biztatásul, áldásul! Ez a drága visszhang az Istenországának visszhangja s csak ott lehet hallani, ahol a sziveket az egyazon hit drága aranyszálával összekötötte az Urnák keze. Ez a visszhang igazán az Isten csodája, amelynek párja nincs sehol a világom.. . Mikor ezt a távoli visszhangot így el emlegetem, hálátalan lennék, ha el tudnám feledni, hogy a közelből is hányán feleltek áldással, s hány szívből röpent fel biztató üzenet Lenti felé — de igazságtalan lennék, ha meg nem említeném azt, hogy hány közeli testvér-sziv- röl hullott le minden válasz nélkül a mi kérésünk kiáltó szaval... Nem támadt visszhang. Pusztaság csendjébe veszett szárnyszegetten a rimánkodó szó ... Oh, ha mindnyájan felelnének azok, akiknek szivére ráhullott a mi kérésünk harmata... ha mindnyájan felelnének, akkor még padjai is lennének, harangja is lenne a lenti-i evangélikus templomnak. Rúzsa István erre mutatja az utat! Az ő szavának hol támad visszhangja? ... Nagy Miklós. A könny és az ember. I. A könny égi adomány. Egyik legenda elbeszélése szerint az első emberpár búsan, lehorgasztott fővel távozott az Éden-kertjéből, mikor egy angyalnak pillantása reájuk esett. Nézte őket a részvétnek melengető tekintetével és amig így nézett és elgondolkodott az élet első két szomorú vándora felöl, kik a királyyi kertből kerültek az ismeretlenség tengernyi pusztaságába, végiggördült orcáján egy könnycsepp és lehullott a világba. Ez lenne a könny eredete! De nemcsak a legenda, hanem az emberi tapasztalat is azt bizonyítja, hogy a könnvoatak eredő forrása égi adomány. Könnyezni nem kell megtanulnunk, mert sírni már tudunk, amint megszülettünk. Az ember mennyi mindent kénytelen embertársaitól eltanulni, de könnyezni megtanul magától! Milyen nehéz a kisgyermek számára a járás megtanulása? Szükséges számára egy mái» ember, aki tanítja. Milyen nehéz a beszélő képesség elsajátítása? Megint csak szükséges egy másik ember, a türelmes édesanya, ki bevezeti a hangoknak, a szavaknak furcsa világába. De amikor járás közben elesünk vagy mikor gonosz emberek a szavaknak éles tőrével szivén sebeznek, — nem tanított meg senki rá, hogy ilyenkor sírni kell — sírunk magunktól. A könnynek épen az a drága, felbecsülhetetlen értéke, hogy azt nem embertől kaptam, hanem mindegyikünknek megadta az Isten nélkülözhetetlen eszközül egy élet türelmes végigküz- déséhez. 2. A könnyezés egyetemes emberi nyelv. Könnyezni annyi, mint némán beszélni. Vannak emberek, akik órákig beszélnek és mégsem mondanak semmit és vannak emberek, akik csak egy pillanatig beszéltek, utána már könnyfátyolos a szemük és máris sokat mondottak. A könny beszédét megérti a kis írvermi k és az őszbe borult aggastyán is. Hogyan elnémul a gyprmek, milyen félénk tekintettel néz az édesanyjára, mikor azt könv- nyezni látja! A könny beszédén keresztül megértik egymást az öregek a fiatalokkal. De a könnv beszédének segítségével megértik egymást még az idegenek is! Ismeretlen nyelven beszélő ember ál! a lakásod küszöbe előtt és idegen szavakat mormog a mai nagv nyomorról és szegénységről. A bábeli nyelvzavar helyén gondolod magagdat, nem értesz az idegen beszédből semmit, de mikor előtör annak az embernek a szeméből egy meleg könnycsepp, úgy érzed, hogy a szivedre csöppent és akkor már értesz belőle valamit, mert a könnvezés egyetemes emberi nyelv. Mindenki megérti és mindenhol megértik! 3. A könny hatalom. Hatalom, melv- Ivel manapság igen gyakran visszaélnek. A mai világban nemcsak hamisgyöngy, hanem temérdek hamis könnv is forgalomba került. Az emberek rájöttek arra, hogy könnyel sok mindent keresztül lehet vinni, mert a könny hatalom. Nincs az a művésziesen felépített körmondat, mellyel embert könnyebben meg lehetne győzni, mint a sírással. Egy könnycsepp sokkal több, mint egv rideg szó, mert több benne az érzés. Ahol könnyező embert látunk, megállunk, sajnálkozunk, sőt gyakran még együtt szenvedünk a könnyezővel. A könny hatalmával legkönnyebb az embert meghódítani, mert a könny mágneses erővel ragadja meg az embert. 4. A könny érték az egyes ember számára. Mi lenne velünk, ha sírni nem tudnánk? Ha állandóan áradna csak bennünk a könny árja, de soha ki nem önt- h.etne? Ha állandóan csak szaporodna bennünk a fájdalom? Mi lenne velünk, ha néha-néha, egv-egy csendes helyen, hol senki nem hallja és nem látja — egyedül az Isten —, ki nem sírhatnék magunkat és nem könnyíthetnénk a fájdalomnak túlfeszített húrján? Ki könyvelné el azokat a sebeket, melyekről senki nem tud, csak magunk, ki élesztgetné azokat a szomorú emlékeket, melyek egyes-egye- dül a mieink, ha könnyeinkkel nem tudnánk őket elkönyvelni és elsiratni? Koldusszegények volnánk, ha a könnyezés lehetősége nem adatott volna meg számunkra! A könny drága érték az ember számára. 5. A könny mindig bizonyíték. Sohasem önmagáért pereg, hanem mindig van mögötte valami, ami miatt kell, hogy peregjen. Könnyező embernek nem a könnye kap meg bennünket, hanem az, amit a könnyébe belegondolunk. Az a temérdek fájdalom, keserűség és szomorú érzés, mely könnynek a formájában tör elő. A könnycsepp mindig túl utal önmagán, mindig bizonyíték. Nyitott sír szélén hulló gyászkönnyek, mind hangos bizonyítékai annak, mennyire szerették azt, akit elvesztettek, mennyi fájdalom gyii- lemlett össze abban a megsebzett szívben. A bünbánat könnye utal arra a fájdalomra, melyet bűneimnek gyászos megtapasztalása bennem élesztett. A könny mindig túl utal önmagán, mindig bizonyít! Nem volt még olyan kor a történelem folyamán, mikor nagyobb szükség lett volna a könnyre, mint épen manapság. Emberek nagy sokasága könnyek között ébred és könnvek között is aluszik el. Manapság könny és ember elválaszthatatlan egymástól. Milyen jó, hogy az Isten megajándékozott bennünket a könnyezés drága adományával! Milyen jó, hogy ma beszélgethetnek az emberek a könnyek nyelvén, hogy a szegények megnyithatják a gazdagok erszényét a könnyek hatalmával, hogy elsírhatjuk bánatunkat, nyomorúságunkat, titkainkat, megtapasztalva, hogy a könnvezés értékes és drága és hogy könny nélkül ma aligha tudnánk élni. De vájjon miről tesz bizonyságot a piai f^nbernek a könnve. mi ál! a köny- nyek mögött? A legtöbb ember könnye mögött ott áll az a fájdalom, hogy ma nincs kenyér, ma nincs lakás, ma óriási arányokat ölt a munkanélküliség, ma bizonytalan a holnap, de hányán lehetnek azok. akik azért sírnak, mert valamiből sok van, mert tengernyi a bűn, az én bűnöm és a te bűnöd. Sok a biin és épen ezért kevés minden egyéb, ami miatt sírunk. Mert a legtöbb könnyünknek van valami titokzatos kapcsolata a bűneinkkel! Weltler Rezső. Krisztus él. Egyszer egy mohamedán igy szólt a keresztyén misszionáriushoz: „A mi vallásunkban van valami, ami a tietekben nincs meg. Nekünk Mohamed sírja bizonyíték arra, hogy ő csakugyan élt. Ámde ti azt se tudjátok, hogy hol van Jézus sírhelye. A mi vallásunkban van egy igazoló sir, ami a tietekben nincs*. „Igaz — felelt a misszionárius — a mi vallásunk Krisztusának nincs meg a sírja, mert nincs holtteste sem. A mi vallásunk középpontja nem holtest, hanem dicső Hős, nem egy sir, hanem egy hatalmas diadal.“ OLVASSUK A BIBLIÁT. Márk ev. 7 : 31—37. v. Augusztus 15. Jézus keresi az embereket. 31. v. Azért jött a földre, hogy segítsen az embereken, a nyomorúságoknak, a bűnnek, halálnak hatalmától megszabadítsa az embereket. Ezért hívja őket magához. Mt. 11:28—30. Ezért buzdítja az ö állandó követésére. Lk. 9:59. De nemcsak hívja és követésére buzdítja az embereket, hanem utánuk megy és megkeresi őket. Mint a pásztor keresi az el-
