Harangszó, 1932

1932-08-07 / 32. szám

1932 augusztus 7. HARANOSZO 257 sót, felkért, hogy tolmácsoljam hálás kö­szönetét a plébános úriiái, egyben át­adott húsz koronát, akkor még ez ugyanannyi arany koronát ért, hogy azt szolgáltassam át a plébános urnák egy­háza szegényei közt leendő kiosztás végett. Öreg nyomdász vagyok már, két év múlva — ha Isten éltet — megülhetem ötvenéves jubileumomat. Nem tudom, mikor némítja el ajkamat a halál, nem akartam tehát tovább várni ennek a kis epizódnak elmondásával, amely talán nem érdektelen adat haló poraiban is áldott nagy püspökünk életrajzához. Mindenesetre ritkaságszámba menő, szinte felemelő dolog, hogy evangélikus püspök liturgikus könyve egy részének nyomdai előállítása katholikus lelkész közreműködésével jött létre. Ez sokak­nak tanulságul szolgálhatna a jelen­ben is. Nánik Pál, a pápai főiskolai nyomda felelős vezetője. OLVASSUK A BIBLIÁT. Akik boldogok. Augusztus 8. A lelki szegények. Máté ő, 3. Zsolt. 1—2. Szegénység alatt ren­desen anyagi javakban való szükölködést értünk. Az anyagi javakban való szüköl- ködés veszedelemmel jár ép úgy, mint a bővölködés, mert a szegénység gyakran irigységet és gyűlöletet támaszt, viszont a gazdagság elbizakodottságot és gőgöt szül nagyon sokszor. Áldássá a szegény­ség akkor lesz, hogyha a szűkölködő ember figyelmét a minden áldások kút­fejére, az élő Istenre irányítja, a gazdag­ság viszont akkor, hogyha Isten céljai­nak szolgálatában áll. A boldogság kút­feje Isten. Isten megismerésére s a vele való közösségbe csak azok jutnak el. akik érzik azt, hogy Istenre feltétlenül szükségük van, de ugyanakkor átérzik lelkűk nyomorúságát, szegénységét s minden vágyuk az, hogy Istent sajátuk- nak mondhassák, mert akkor övék a menny s mindaz, ami a szívnek gyönyö­rűséget nyújt. Lelki szegény vagy-e? Augusztus 9. Akik sírnak. Máté 26, 75. Csodálatos, hogy Jézus a' sírokat nyilvánítja boldogoknak, holott mi em­berek a vidáman kacagókat, a mulatozó- kat szoktuk boldogoknak nevezni! Sírni akkor szoktunk, ha valami nagy veszte­ség ér bennünket, ha az Ur hazaszólitja forrón szeretett kedveseinket. De sír a lélek is akkor, amikor tudatára ébred an­nak. hogy elveszett a bűn következtében az Isten számára. A bűntudatban keser­vesen síró embereket nevezi Jézus bol­dogoknak, „mert ők megvigasztaltatnak“ a megkegyelmezés, a bünhocsánat üd­vösséget, örökéletet nyújtó vigaszával. Milyenek a te könnyeid? Augusztus 10. A szelídek. Máté 5, 5. Eilinpi 4, 5. A szelídség Üdvözítő Urunk jellemvonása. Híveit is arról lehet meg­ismerni, hogy valóban az Övéi-e, hogy szelídség lakozik-e szivükben. Szelidlel- küséggel embereket lehet legyőzni, s az Isten számára megnyerni. Istennek gyer­mekei e földi életet ideigvalónak tudják javaival együtt, s ezért az örökkévalóra irányítják figyelmüket, s ha itt üldözte­tésben van is részük, tudják, hogy az Atya által számukra fentartott örökséget Jézus kegyelme által elnyerik. Szelídsé­ged az örökkévaló világ dicsőségét tiik- rözi-e? Augusztus 11. Az igazságot éhezők és szomjuhozók. Máté 5, 6. II. Pét. 3, 13. Éhezni és szomjazni akkor szoktunk, ha valamely oknál fogva, nélkülöznünk kell az ételt és az italt. Amilyen nélkülözhe­tetlen eleme a testnek a kenyér és a víz, olyan nélkülözhetetlen az igazság azon ember számára, akinek a szivében az el­érésére való vágy felébredt. Gondolj Pál apostolra, Lutherre s a hitnek sok bajno­kára, mily rettenetes erővel égette szi­vüket az „igazság“ után való vágy s ki­elégülést akor nyertek, amikor Krisztus­ban megtalálták az „Igazság"-ot. Augusztus 12. Az irgalmasok. Máté 5, 7. Jak. 2, 13. Az irgalmasság ellentéte az irgalmatlanság. A különböző nyomor- enyhitö akciók, a szeretetintézményekben végbemenő irgalmassági szolgálatok, életmentő szolgálatok. Minden szeretet­szolgálatnak lelke a lélekkel szemben való irgalmasság. Kétségtelenül értékes az anyagi javak által teljesített szeretet­szolgálat, de elveszíti értékét akkor, hogyha célja nem az örökéletre elhívott lélek megmentése. Tanulj irgalmasságot az Ur Jézus Krisztustól! Augusztus 13. A tiszta sziviiek. Máté 5, 8. 51. Zsolt. 12. vers. A tisztaságot szerető embernek nincs nyugta, ha tisz- tátalanságot Iát. Éppen ezért nagy gon­dot fordít a tisztaságra. Úgynevezett „pe­dáns“ emberek igen sokan vannak, akik a rendre és tisztaságra ügyelnek. De váj­jon olyan nagy-e azoknak is a számuk, akik a szív tisztaságára fordítanának nagy gondot. Tisztátalan beszéd, rossz könyvek, rossz társaságok a szív tiszta­ságát rabolják el s elszakítják a tisztaság örök Kútfejétől, a szent Istentől. A tisz- taszivtiség az Isten meglátásának s ezért a boldogságnak feltétele. Augusztus 14. Békességre igyekezök, háborúságot szenvedők az igazságért. Mt. 5, 9—10. Csel. 16, 25. Amíg az Ur kegyelmét elfogadott hí­vek szivét öröm és békesség tölti el, ad­dig az Istentől elszakadt emberek életé­nek nyugtalanság, civódás, háborúság az osztályrészük. De ha a hitre jutott ember békességben él Istennel, élete mégsem zavartalan békesség, mert az istentelen világ reá támad s üldözi, mint ellenségét. Tengernyi vér ömlött ki Krisztus hívei­nek testéből a keresztyénség közel 2000 éves történelme folyamán. A hivek azon­ban diadallal énekelhették: „Kincsünk, életünk Mind elvehetik, Mienk a menny örökre.“ Jancsó András. Igaza volt. Egy öreg afrikai törzsfőnök mikor elő­ször hallott a Krisztus keresztrefeszitéséről, megindulva kiáltott fel: „Oh fézus, bün- telen Jézus, szállj le arról a keresztről. Nem a Te helyed az, hanem az — enyém, bűnösé/ ÚT, IGAZSÁG, ÉLET . . . Ha kialudt az úti-fáklyád És nem látod a léptedet, Ha úgy látod a sötét úton Tovább menned már nem lehet, Ha benned él az örök bánat, Ha lábaid botolva járnak, Nem látsz már derűt csak örök bút, Megszólal lelked harsonája És szól feléd az ég királya: »Jöjj, óh ember! Én vagyok az Út.“ Ha csatódol az emberekben S gáláddá lesz a hű barát Ha az, kiben legjobban bíztál, Csalárdul megszegi szavát, Ha legszebb álmod kikacagják, Reményed fátylát szétszaggatják S azt hiszed már, hogy minden gazság, Krisztusunk alakja lép eléd És áldott beszéde zeng feléd: „Én vagyok az örök Igazság“ Ha sorscsapások összetörték, Összetiporták szivedet, Ha mérhetetlen szenvedések Elolták élő hitedet, Ha nem vigasztal semmi, semmi, Hogy jobb is volna tán nem lenni, Ha minden munkád semmivé lett, Bízz! s zeng feléd a Jézus szava : „Jer vár reád a boldog haza, — Mert, Én vagyok az örök élet Polster Jenő Frigyes. HETI KRÓNIKA. Ausztriával sikerült a vámkérdésben ide­iglenes megállapodásra jutni. A végleges megállapodásért folynak a tárgyalások. — Magyarország pénzügyi helyzetéről új jelentés jelent meg. A népszövetségi meg­bízott kiemeli, hogy az állami üzemek és az egyes alapok közpénzekből való segélye veszélyezteti a pénzügyi szilárdságot. Ki­adások további leszorítását javasolja. — Az olasz fasiszta ifjak az ország több városát meglátogatták kőrútjuk alkalmával. — Sal- lai és Fürst kommunistavezéreket a rögtön- itélő bíróság halálra Ítélte és a kivégzésük meg is történt. — A német választások egyik pártnak sem hoztak abszolút többsé­get. Az általános képre jellemző, hogy a középpártok további szétforgácsolódása és a szélsőségek előretörése teljes mértékben nyilvánvalóvá lett. Hitler pártja és a komu- nisták nagyban növelték mandátumaikat. Papén kormánya tehát minden esetben a pártok állásfoglalásának lesz kitéve. A vá­lasztások több véráldozatot is követeltek. — A francia elnök gyilkosát halálra Ítélték. Felebbezett. — Gazdasági világértekczletet készítenek elő az angolok. — A losangelesi olimpiász százezer néző előtt, kétezer atlé­tával megnyílt. — A világ legnagyobb vá­rosai lakóság szerint így következnek: Newyork (9.200.000), London (8.203.000), Tokió (4.986.000), Páris (4.628.000), Chicago (4.500.000), Berlin (1.300.000) és Bécs (1.866. 000). — Budapest (1.420.000) csak tizen­hetedik ebben a statisztikában.

Next

/
Thumbnails
Contents