Harangszó, 1932
1932-07-10 / 28. szám
XX111. évfolyam. 1932 július 10. 28. szám. Alapította: KAP! BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luther-Szővetsóg. Az OruzágoK Lather* Szövet,«eg hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postaesokkszámla: 30.528 Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Máté 6 , 11. A „Huanfuó" sierkeMtA-kiadóhivatalt GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P A() fiílér. Egy évre * P 80 fillér. Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény. Amerikáiba egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 00 fillér. Bizonyítanod kell! Apóst, cselek. 4ia. „És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene megtartatnunk". E zt az igét minden keresztyén embernek bizonyítania kell! Bizonyítani kell először is a szavával, betartva a figyelmeztetést: Hittem — azért szóltam. Antival tele van a szívem, azt kell szólni az ajakamnak. így cselekedett Péter apostol is. Megmutatta, hogy minden szorongás és félelem nélkül miként lehet és miként kell vallani a Krisztus nevét úgy, hogy egykor majd minket is megismerjen a Megtartó a mennyei Atya előtt. De bizonyítani kell az igét az életünkkel is. Kegyes élettel, békes- séges tűréssel, boldog kimúlással. Hogy mi keresztyének a Jézus Krisztusban igazán megtartatunk, hogy senkiben másban nincsen üdvösség, ezt csak megtisztult, megszentelt életünkkel bizonyíthatjuk. Amikor Péter a sántát meggyógyította és ez gyógyultan oda állt a sokaság elé — az ellenfelek sem tudtak semmit sem szólni, meggyőzte, elnémította őket a megújult élet! Hitünk igazairól puszta szóval mi is hiába disputálunk, eredményt elérni csak az igazán megújult, igazi keresztyén élettel lehet. Az élethez hozzátartozik a szenvedés is. A keresztyén élethez hozzátartozik a Krisztus nevéért viselt szenvedés. De még ez a szenvedés is azt bizonyítsa, hogy nem adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nekünk megtartatnunk. És éppen ekkor, a szenvedések idején kell megmutatni a világnak, hogy a Jézus neve menedék, erős vár a pokol minden kapui ellen. Meg kell mutatni, igazolni kell Blandinának, a martírnak szavát: „Valahányszor a Jézus nevét kiejtettem, mindannyiszor új erő, bátorság ömlött szívembe és elfelejtettem minden fájdalmamat.“ És végül igazolni, bizonyítani kell az igét: boldog kimúlással. Az Isten adja meg nekünk, hogy Jézus neve legyen világosságunk az utolsó órán, legyen vesszőnk és botunk a halál árnyékának völgyében, legyen békességünk nehéz vergődéseink idején, legyen üdvösségünk a halál után . . . Hullámzó búzavetések közt visz el naponként utam. Boldogabb jövőről suttog a langyos nyári szellő, életet ígérő, duzzadt kalászok illatától terhes a lég. Zsong, bong, mozog minden köröttem, mintha a hosszú téli, öntudatlan szunnyadás után a nagy természet öntudatra szökkenve hirdetné az életet. A zöld kalász, a kék búzavirág, a piros pipacs mintegy hozsannáznak, színpompás valósággukkal szinte harsogják az igét, nincs halál, az enyészet is már a feltámadás csiráját rejtegeti. Megértjük-e egyszer mi emberek az életet, az élet mys- teriumát? Míg így szemlélődöm, felemelem szemeimet a magasba. Minden Te- hozzád vezet bennünket, óh Uram! Ajkaim önkéntelen mormolják: „Hiszek az Istenben, a mennynek és földnek hatalmas teremtőjében...“ Te megtartod a bűnös világnak tett ígéretedet: „Míg föld lészen, lészen vetés és aratás“. Mily szép ez a kép! Mily magasztos itt Istennek hatalmas templomában. „Jó nekünk itt lennünk!“ Ezen kép mellett ott van az árny. Szemeim levetődnek a völgyben fekvő kis községemre. Feltör onIgy bizonyítsd be, hogy tényleg nincsen senkiben másban üdvösség! .. . „Én csak a Jézust szeretem Itt s a másik életben, Habár megkeserítettem Sokféle ínségemben. Nem tartok kárhozattól, Jézus megváltott attól, Bevisz ama jobb világba S lelkem ott is csak őt áldja". Ámen. * nan a mának ezernyi gondja, baja, jajja, szenvedése. Kitágul lelkemben kis községem határa, látom az egész küzdő világ arénáját. Itt fenn minden, minden téged dicsőit a spherák suttogó hangján, azért itt béke, szeretet, Ígéret; — ott lent önzés, harc és nélkülözés. Itt egy igét hallok, az öntudatlan természet hirdeti: „Kenyeret szegénynek és gazdagnak, boldognak és boldogtalannak“. Lent az öntudatos, Isten képére és hasonlatosságára teremtett embernek ajka más melódiát fúj. Itt anyaggá lett az ember, oda törekszik, ahová a természete űzi, nem törődve az erkölcsi eszmékkel és magasabb indító okokkal, por lett úrrá a lelkeken. Habzsol a gazdag, míg a szegény Lázár ajtaja küszöbén fetreng. De jó van-e ez így?! Míg ezt az életet nézem, az emberek küszködését, versengését, le- tiprását minden erkölcsi jogrendnek, égy kép elevenedik meg előttem: Jézus a pusztában, az élet pusztájában. Nézd ezt a képet és soha el ne feledd! A szeretet, a kö- nyörület adja kezébe a kenyeret, megáldja és adá tanítványainak és A mindennapi kenyér. Irta dr. Wölfel Gyula.
