Harangszó, 1932
1932-07-03 / 27. szám
1932 július 3. HARANGSZÓ 217 gyermekes és biztató. Hát nem szeretni való ez is? Megsimítom szirmos kis arcocskáját. — Minek a mai világban. — Megrántja közben magát. Nevet. A mozdulatában önzés, ridegség és a tanyai fölfogás volt. Mögötte volt a gazdág, nagy tanya. Áradt belőle a gágogás, bögés, röfögés, nyerítés, csak egy nem hangzott, a hangok koronája: a gyermekkacaj! Most pedig meghallok előttetek, mint örök köszöntés, mint boldog tisztelet. Bakó József. Prédikál az erdő ... Az erdőség egyik fáját a vihar kidöntötte, de nem zuhant a földre, hanem ráfordult a szomszédos fára. A szomszédfa felfogta társát esésében. Nem tört ki a hatalmas súly alatt, fejlődik nyugodtan s a kidöntött fa is zöldéi üdén. — Prédikál az erdő: „Egymás terhét hordozzátok! (Gal. VI. 2.) —o— Érdekesen végzik az erdőírtást Börzsönyi hegység legmagasabb pontján: Csóványoson. Mintegy ötven méter széles erdőszallagokat váltakozva vágnak ki és hagynak meg, úgyhogy jó darabon szabályosan váltakozik az erdőirtásos rész a megmaradt erdős szallagokkal. Amint végig haladunk az erdöirtás szélében, húsz huszonöt méternyi távolságokban gyönyörű, magasbaszökött bükkfákat találunk derékban törve s lezuhanva. Miért tördeltek ki ezek az erőteljes faóriások? — Mert a mellettük lévő társaikat az egyik oldalról kiirtották s erről a részről elveszítették támasztékukat, jött a vihar s játszva végzett velük. — Suttog az erdő: Becsüld meg küzdő társadat, felebarátodat, mert ha egyszer a nagy Kaszás kivágja mellőled, a legkisebb vihar derékba törhet téged is! Az egyik helyen az erdőirtás tönkjeiből már gyönyörű, fiatal sudár fák fejlődtek. Szinte élvezet nézni a magasba törő „új nemzedéket“, mintha csak az elődök sírján magasba törő emberi újnemzedéket látnánk. A gyalogösvény mellett egy óriási fatönk van: háromnégy ember aligha tudta volna egykor átérni kerületét. Egykor talán határfa lehetett, meghagyták évtizedröl-évtized- re, míg aztán arra is rákerült a sor, kivágták. — hatalmas tönk gyökereiből azonban nagyon satnya ivadék fejlődött: vékony, erőtlen, inkább pusztulásra, mint életre való. Akárcsak az életben: hány hatalmas egyéniség gyermekétől várná a világ, hogy atyjuk nyomdokain haladva kiemelkedjenek az átlag tömegből, ehelyett üres, tartalmatlan, atyjuk nagyságától megmámorosodott mihaszna piperkőcökké válnak, akik nem dicsőséget, hanem szégyent hoznak atyjuk emlékére. —o— Az új erdőt nézem: néhány növendékfa már kiszáradt a sűrűségben, másik néháry is kiszáradóban van. Keresem a száradás okát s meg is találom: fejlődésükben ezek valami miatt visszamaradtak, mire a többi magasba törő fiatal fácskák föléjiik nőttek, lassanként elborították ágaikkal, leveleikkel a gyöngébbeket, a visszamaradókat s erejük tudatában megkezdték a rablást: elrabolták a gyöngébbek elöl az éltető napsugárt, el az üdítő harmatot, esőt s a végén talán még a levegőt is. A gyöngébbek így hónap- ról-hónapra satnyultak s végül ki is száradtak. Szomorú prédikáció: Az erdő csodálatos békéja is csak szinleges béke, akárcsak a nagyvilágban. Az erdőben is folyik a harc, az irtó, kíméletlen „gazdasági háború‘ a megélhetésért, a harmatért, a mindennapi „napsugárért“. Benkóczy Dániel. Az ég titkai. Mii tudja azt a kis madár, Mely a légben csicsereg, Hogy mi van ott fönn magasan, Túl a felhők felett. A tudós távcsövén kémli, A mérhetlen csillagképeket És mégis számtalan kérdésére Nem lel feleletet. A hivő semmit sem kérdez, Csak buzgón imádkozik És tudja, hogy ott fönn mennyei Atyja: A jó Isten lakik. Beiedi. OLVASSUK A BIBLIÁT. A Fiú Isten. Július 4. Mester. Ián. 3. 1—2., Máté 19, 16—21. Eddig még nem volt soha senki, akire azt lehetett volna mondani, hogy egyenesen Istentől jött tanító mesterül, csak a názáreti Jézus. Ö lehet tehát egyedül, aki megismerteti velünk Isten titkait, aki megtanít Isten akarata megismerésére. Sőt azt is megmondja, hogy miképen tölthetem azt be. Ráeszmélteiért ez az Ige különösen arra, hogy bármennyire az a meggyőződésem magamról: mindent megcselekedtem, amit Isten kivan tőlem, lesz mindig valami fogyatkozásom. Csak ennek elhagyása, vagy az elmulasztottnak megcselekvése jelenti számomra az újjászületést és a tökéletesedést, a Mester követését. Július 5. Orvos. Máté 9, 12., Róm 6, 23., Máté 9, 1—2. Jézus nemcsak tanítani jött, hanem segíteni is. Enélkül nem lett volna Ő több, mint más erkölcstanító. Jól tudta, hogy legtöbben betegek vannak ezen a világon. Jött tehát, hogy gyógyítson. De arra is rámutatott, hogy a bűn minden halálnak és minden betegségnek a végső oka s ezért minden gyógyítását a bűnbánatra és a hitre alapította. Óh, én is mennyit szenvedek, nyavalya gyötri az életemet, ha más nem: a bűnöm. Érzem, ha nem Hozzá fordulok, betegség és halál lesz belőle, Nála azonban meggyógyulok! Július 6. Pásztor. Lukács 15, 4., János 10, 14—15. Jézus még az orvosnál is több volt. Az orvos otthagyja egy-egy időre a betegeit, de a pásztor vele van állandóan az ö bárányaival. Ismeri őket, tudja, mire van szükségük s ha egy is eltéved, nem nyugszik addig, míg meg nem találja. Milyen nagy vigasztalás és erőforrás számomra az a tudat, hogy bármilyen mélyre estem is, ő utánam jön, h;i hívom, sőt akkor is keres, ha már szólni sem tudok, de vágyódom Hozzá. Biztosan megtalál és magával visz és nem engedi többé, hogy valami is elszakítson Tőle! Július 7. Próféta. Máté 13, 57., 23- 37—39. Jézus mindent elkövet ezen a jelenvaló világon, hogy összegyűjtse az embereket és mindent megtesz, hogy az Övéi megmaradjanak. De ezután az élet után jön egy másik, amelyikre elő kell itt készülnünk. Erre mutat reá Jézus és arra, hogy attól függ jövő boldogságunk, vagy pusztulásunk, hogy vájjon vele, vagy ellene vagyunk. E mai napomon is hívott, hogy kövessem. Remegve nézek a holnapra és jövendőre, mert nem követtem igazán, mindenben öt. Július 8. Főpap. Zsidókhoz irt lev. 9, 11—15. Nem áldozatok kellenek az Úrnak, nem az, hogy különböző cselekedeteinkkel engeszteljük ki öt és „kénysze- ritsük“, hogy hajoljon hozzánk. Ez szinte Isten káromlás azok részéről, akik megismerték Krisztust, a jövendő javak főpapját, ö egyszer s mindenkorra önmagát áldozta fel. Ezért van, hogy nincsen szükségem holt cselekedetekre. Ezzel a nagy áldozattal szemben csak bizalom, hála és szeretet lehet az én megnyilatkozásom. Csak így követhetem öt! Július 9. Király. I. Timótheus 6, 13—16.,^ Zsid. 4, 16. Legvégül mint király jelenik' meg Krisztus, hogy ítéljen élők és holtak felett, mint ahogyan az apostoli hitvallás második hitágazatában valljuk. Hiába üldözték, kínozták és ölték meg őt itt e földön, ő a királyok királya, minden hatalom Neki adatott. Elítélés és kegyelem lesz akkor majd a kezében. Nincsen mostan szentebb és fontosabb hivatásom mint, hogy az Ő kegyelmét keressem, mint az egyetlen lehetséges segítséget, mely által megtartatom. Rajtam nem segít más, de ez örökre segít: az ő kegyelme! Július 10. Isten Fia. Máté 17, 5., János 10, 30., 15, 26. Isten azért küldötte el az ő Fiát, hogy öreá hallgassunk. Mindaddig míg Jézus meg nem váltotta az emberiséget, nagyon bizonytalanul és bizalmatlanul nézett Istenre az ember. De Jézus megismertette velünk, mint Atyát. Ezt is csak azért tudta megtenni, mert Ö tökéletes, engedelmes gyermeke volt az Atyának. Hogy pedig Jézus Krisztus valóban Isten Fia volt, nekünk Megváltónk, azt a Szent Lélek teszi bizonyossá számunkra. Óh mennyi drága, szent üzenete van hozzám az Urnák, sőt személyesen is belenyúlt az életembe! Kitárom hát előtte szívemet! Itt zés Mihály. HETI KRÓNIKA. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója kisebb autószerencsétlenségen ment keresztül. Csak a kormányzó inasát érte kisebb sérülés. — Garibaldinak, az elnyomott magyarok egykori reménységének szobrot állítottak a fővárosi Múzeumkertben. Az ünnepségen megjelent Garibali unokája is. — A képviselöház az összeférhetetlenségi
