Harangszó, 1932

1932-01-17 / 3. szám

1932 január 17.

HARANGSZÓ

21

sági egylet, melynek tagjai kerékpáron 70 kilométeres távolságról jöttek el. Nem tudom, hogy a mi ifjúságunk megtenne-e egy ekkora utat csak azért, hogy részt- vehessen egy egyházi ünnepen, hogy megjelenésével bizonyságot tegyen evangélikus hite melett. Ha a németországi ifjúság a kommunizmus hatása alatt most sok helyen el is fordul az egyháztól. nem szabad megfeledkeznünk arról a hétezerről, kiknek térde nem hajlott meg Baálnak.

(Folyt, köv.)

A Türelmi rendelet

kihirdetése Tolnamegyében 1782. január 16-án.

Hosszú és sötét üldöztetésben és sa- nyargattatásban gazdag korszaknak vetett véget a magyar protestánsok életében a felvilágosodott és türelmes II. József császár által kiadott vallásügyi rendelet, melyet egyházunk történelme „türelmi rendelet“ néven ismer. 1781. okt. 29.-én jelent meg.

A török hódoltság területén a XVIII. század eleién főképpen német lutheránus telepesekből alakult, tolna-baranya-somo- gyi egyházmegye történetében is új hajnal hasadását jelentette a türelmi rendelet kiadása. A Mária Terézia uralkodásának elejéről Szeniczei Bárány György esperes által felsorolt 19 anvagyülekezetből 1781 -re csak 6 maradt meg. Sárszentlőrinc, Varsád, Kismá- nyok. Kistormás az egykori Mercy-ura- dalmakban. Györköny a demokratikus gondolkodású és türelmes Meszlényiek és Nyékey-ek birtokán és Gyönk a ref. Many ari-család uradalmában. A többi gyülekezet mind lelkész, sőt nem egy tanító nélkül is, vagy a nép fiaihól való egyszerű mesterrel az élén a plébánosok keserves igája alatt sínylődött. Ezek rengeteg lelki és anvagi teherrel sújtották szegény elődeinket. Uj hajnal hasadását jelentette hosszú, kínos, sötét éjszaka után az ő számukra is a türelmi rendelet megjelenése.

Egész sora az új anyaekklézsiáknak kel életre a vallásszabadság éltető fu- valmától megérintve, halálra szánt és halottnak hitt régi anvaegvházak támadnak fel romjaikból. Paks, Bikács. Kötesd, Kalaznó. Keszöhidegkút, Szárazd, Felső- nána. Kétv. Bonvhád. Majos, Izménv, Mucsfa. Bátaaoáti, Nagyszokoly Tolnában; Tab, Bábony, Kötcse, Somogvdö- röcske Somogybán; Baranyában pedig Ráczkozár, Mekényes mind a türelmi rendelet megjelenése után alakulnak részben először, részben újra anyagyülekezetekké s alkotják Nagy István esperes. a későbbi kiváló püspök vezetése alatt a nagvkiterjedésű tolna-baranya- somogvi egvházmeevét.

A türelmi rendeletet a kathohkusság Tolnáhan sem fogadta szívesen, kihirdetése és érvényrejuttatása itt sem ment simán. Erről tanúskodik az 1782. január 16.-án Szekszárdon tartott vármegve- pvfilés lefolyása, melyen kihirdetésre került a türelmi rendelet. Az idevonatkozó tárgyalásokat Nagy István esperes, aki

mint táblabiró szintén részt vett a gyűlésen, az egyházmegye egy régi jegyzőkönyvében maga örökítette meg. A vármegyegyűlés kath. tagjai itt is megpróbálkoztak a türelmi rendelet érvényessége ellen való tiltakozással azon a címen, hogy az alkotmány- és törvényellenes. Kísérletük azonban a protestánsok bátor és férfias magatartásán hajótörést szenvedett.

Az akadékoskodásra a tolnai protestánsok el voltak készülve. Készen voltak a felelettel is. Balogh Péter nógrádmegyei főszolgabíró ugyanis 1782. jan. 7.-én kelt levelében előkészítette s tanáccsal látta el tolnamegyei hitsorsosait a kath. tábor bizonyosan megkísértendő tiltakozása esetére.

Jól sejtette a dolgot Balogh Péter uram. Helyén való volt a jótanács. Ez csakhamar kitűnt. Amikor január 16.-án tárgyalás alá került a türelmi rendelet, melyet Döry János vármegyei jegyző olvasott fel, nyomban felállt Kajdatsy lános másodalispán s hivatkozva ama legújabb törv.-cikkekre (1715.,3.§., 1741., 8. 8.), amelyek kimondják azt, hogv a királv csak országgyűlésileg szentesített törvények alapján kormányozhatja az országot, annak bebizonyításán fáradozott, hogv a türelmi rendelet sem leérkezési módja, sem formája szerint nem felel meg a fennálló törvényeknek. Javasolja, hogv a vármegyegyűlés tegye meg erre vonatkozólag a maga észrevételeit legalább is csak a főispán előtt.

Erre aztán Vizsolv János kétyi föld- birtokos teljes mérséklettel, de annál nagyobb férfiassággal és lélekjelenléttel bizonyította, hogv Kajdatsy alispán kifogásai nem helytállók, mivel az általa idézett törvények tisztán politikai és államügyekre vonatkoznak. Hangsúlyozza, hogy a türelmi rendelet mindenben megegyezik a protestánsok vallásszabadságát biztosító összes törvénycikkekkel s hogy az uralkodó azzal senkit sem foszt meg semmiféle jogától, vagy kiváltságától, ha a protestánsoknak vallásszabadságot biztosít. Miután pedig az 1715. évi 30. törvénycikk a vallásügy rendezését az uralkodóra bízza, a rendelet ellen alkotmányos szempontból sem tehető kifogás.

Csudálatos hogy egyszerre hogy féltették a katholikusok a magyar alkotmányt, mikor látták, hogy az 1715. évi 30. törvénycikkel a protestánsok mellének szegezett fegyver ez egyszer visszafelé sült el. Szerették volna a protestánsokat, akik mindig féltették és védték a magyar alkotmányt, beleugratni egy a türelmi rendelet ellen való tüntetésbe. Csakhogy volt eleinkben annyi óvatosság, hogv nem ültek fel a biztatásoknak. Vizsoly János a protestánsok nevében határozottan tiltakozik, hogv a vármegye mint ilyen a főispán útján felterjesztéssel éljen a türelmi rendelet ellen, mert — úgymond — nemcsak katholikusok, hanem reformátusok és evangélikusok is vannak a vármegyében „Mi —■. úgy mondja — a kegyes királyi rendelkezésekben foglaltakhoz, mint amelyek reánk nézve kedvezők s törvényes alapokon nyugszanak, ragaszkodva, élni is akarunk azokkal. Félő ugyanis, hogy oktalanság folytán ezt a hőn óhajtott kegves kedvezményt elveszthetnők. Azért is azzal, hogy a vármegye felterjesztés-.

sei éljen, nemcsak hogy egyet nem értünk, hanem ez ellen ünnepélyesen protestálunk s kérjük e protestaciónknak jegyzőkönyvbe való foglalását, valamint a tiltakozás, hiteles formában való felterjesztését“.

Határozott, félre nem érthető beszéd volt ez. Kajdasty alispán az egyetértésre való hivatkozással s az alkotmányt fenyegető veszedelemre való utalással próbálta Vizsoly Jánost leszerelni. De ez figyelemre sem méltatva az alispán szavait, erélyesen megismételte tiltakozását s írásban készen benyújtotta azt. A vármegyegyűlés elfogadta, az alispán fel is olvasta s Vizsoly azt az egyhangú Ígéretet kapta, hogy ajánlással együtt fel fogja azt terjeszteni a vármegye a főispánhoz. A főispán ekkor Apponyi Gvörgy volt. aki csak néhány évvel előbb (1773.) került Mármarosmegyé- böl Tolnába mint az egykori nagykiter- jedésű Mercy-birtokok új tulajdonosa.

Közben bizalmas úton értésükre jutott a protestánsoknak, hogv a katholikusok tiltakozása is kész. Erre Vizsoly lános és Nanv István esperes magánérintkezésbe léptek mindkét alispánnal s megkérdezték őket szándékuk felől, határozottan kijelentvén, hogv akár közük azt velük, akár nem, ők azzal semmiképen egvet nem fognak érteni. A tárgyalás egves részeit Nagy esperes szó- szerint feljegyezte. „Édes Uraimék — szólt e szerint alisnánék válasza — mi bizonv az uraknak ezen szerentséjeket nem irigveljíik. sem ó Felségének ily kegyes Rendeléseinek ellene nem állunk, sőt szívesen kívánjuk, hogv mind effec- tusba menienek (érvénvre emelkedjenek). mindazáltal az írnak meg ne Ítéljenek, hacsak azon okból is valamely kevés Renraesentat'ót (tiltakozást) teendőnk Ö Excellentiáiánál. hogy hazánk törvénye meg ne sértetődjék“.

Tehát voltak Tolnavármegyében fel- vi'ágosoüott katholikusok is, akik nem irigyelték szegény protestánsoktól a türelmi rendeletben biztosított vallási jogokat s nem féltették attól a magyar alkotmányt. Talán ezeknek volt köszönhető, hogv noha a protestánsok várták, hogv másnap befejezést nyerjenek a tárgyalások, többé egyetlen szó sem esett a gvfilés folyamán az egész ügyről.

így sikerült Vizsoly kanosnak és Nagv István esperesnek megtörnie a vármegyegyülés kath. táborának a türelmi rendelettel szemben tervezett ellenállását. Még a gvülés napián éltek is az ahhan a protestánsnak számára biztosított iogaikkal. Vizsoly lános, Nagy István és egv református lelkész még a kihirdetés napján délután elmentek Szekszárdon a vármegye tömlőcébe s meglátogatták a protestáns rabokat s azoknak is hirdették a protestáns val- lásszahadsán hainalhasadását. Nem egy protestáns ült az idők folyamán hite, vallása miatt e tömlőc falai mögött.

A türelmi rendelet hatása csakhamar meeiátszottTolna-Baranva-Somogv lutheránus ekklezsiáiban is. Éveken át lezártan állt imaházak úira megnviltak a hívek söreire előtt s hálazsolozsma zen- díiit fel a hívek aiakán a megért szabadulásért. Régi halálra szánt gyülekezetek újraélednek újak alakulnak, új templomok épülnek mindenfelé. Megnövekedik az Ige hirdetőinek száma. Az áldozat-