Harangszó, 1932
1932-06-12 / 24. szám
1932 június 12. HARANGSZÓ 193 szeret engem és szándéka van velem. Óh itt vagyok azért Uram, kegyelmeddel megtisztított szivemet töltsd meg Szent Lelkeddel! Június -19. Többre-biztalás. János 21, 17,/c., Máté 25, 21. Milyen büszke, gőgös lett volna Péter, ha Jézus megelégedett volna a lelkesedésével és úgy küldötte volna az új munkára. Mindené elrontott volna vele. Ha Jézusnak elégséges lenne a cselekedet, akkor mást se tennénk egész nap, egész életen át, mint azokat hajszolnánk még akkor is, ha nem szívünk és hálánk megnyilatkozásai. De milyen bölcs Jézus, hogy csak bíín- bánatunk után bízza ránk a bárányait, amikor már biztos affelöl, hogy nem béresek, hanem pásztorok leszünk. Hű voltam-e ma a kicsinyen, alázatosan hordoztam-e ma a munkának a terhét, mert csak ezután jön a többre-biztatás! Ittzés Mihály. RAVATAL MELLETT. (A trianoni gyászos béke 12-ik évfordulójára). Könnyező szemekkel, talpig nehéz gyászban, Ravatalnál állunk, bús siralomházban. Tizenkét éve már a Golgotha-halmon Egy hős ország fekszik e bús ravatalon. Mellette egy nemzet apraja és nagyja Régi boldogságát — életét siratja. Csendes sóhajtással, hangos zokogással, Eget-földet rázó rémes sikoltással. Siratjuk a múltat... vérünknek hullását... Nagy-Magyarországnak földarabolását. A ravatal mellett gyilkos rabló-csorda, A haldoklóra is fogát vicsorgatja. Belemar húsába a haldokló hősnek, Arcába csap a vér a szenvedő népnek. Nem bírom már tovább! Felsikoltok végre: Gyászoló magyarok! legyen most már vége A siránkozásnak, síró jajgatásnak! Uj-hősök kellenek megcsúfolt hazánknak / Töröld le könnyedet, bízzál az Istenbe’ S állj be az új, dicső, honszerző seregbe. Elhalkul a sirás a ravatal mellett. Csüggedt bús fejeket ég felé emelnek Az elébb még síró, jajgató magyarok. Az arcuk még sápadt, szemükben könny [ragyog. De már ébredeznek a bús, rab-magyarok. Végeláthatatlan hosszú sorban, elől Árpád vezér indul a ravatal mellől. Fölpattan serényen szép táltos lovára, Elindul népével új honfoglalásra. Szakály Dezső. HETI KRÓNIKA. Az elmúlt napokban a Hadviseltek Országos Szövetsége hadirokkant zászlót avatott Budapesten. Mivel a zászlót a két protestáns egyház közös tiltakozása ellenére is csak a római vallás templomába vitték el megáldatni, az elkeseredett protestánsok a deáktéri ev. templomban tartottak istentiszteletet, amelyen dr. Ravasz László ref. püspök prédikált. — Az olasz nemzet a lezuhant Justice for Hungary helyett egy ugyanolyan új repülőgépet ajándékoz a magyar nemzetnek. — Néhai Endresz György óceánrepülő pilótának megszületett, de holtan a kisleánya. — Aradon öt 48-as vértanú sírját tárták fel. — Budapesten 90.183 embernek nincs rendes lakása. — Jugoszláviában forradalom fenyeget. — Romániában tovább tart a kormányválság. Az országot teljes pénzügyi összeomlás fenyegeti. — Görögországban ismét Venizelosz, a régi miniszterelnök alakított kormányt. — Hindenhurg feloszlatta a német birodalmi gyűlést. — Doumer elnök gyilkosa beszámítható. -- A japánok döntő győzelmet arattak a kínai felkelőkön. KARCOLATOK. Aa ellökött hadirokkant. Mit érdemelne az az éretlen suhanc, aki nekimenne az utcán egy szegény féllábu hadirokkantnak s lelökné a járdáról az úttest köveire? Megvetést, megvetést gonosz, gyalázatos cselekedetéért! S most hallgasd meg testvér, hogy ugyanezt tették az evangélikus magyar hadirokkanttal biborpa- lástos nagy urak, tették még hozzá a „krisztusi szeretet“ nevében. Amikor megindultak 14-ben a harctérre vivő virágos vonatok, senki se kérdezte, ki milyen vallásit : elment panasztaian szívvel az evangélikus legény is. Amikor ki kellett állni a kárpáti tél gyilkos fagyában halálveszélyes vártákra, senki se kérdezte, ki milyen vallásit: becsülettel ott állt és hűséggel szorította puska tusát az evangélikus honvéd is. Amikor rohamra szólt az ezred trombitája, senki se kérdezte ki milyen vallásé : indultak együtt s mentek egy sorban mind a mayyar vitézek. Amikor gyilkos golyózápor szörnyű verése után ott maradtak tizen, százan, ezeren a magyar hősök, senki se kérdezte, közülük ki milyen vallásé: úgy folyt egybe derék magyar szivük piros vére, mint közös edénybe csorgatott drága áldozat a haza oltárán. Amikor mankót adtak a féllábu- nak, keresztet ácsoltak az elesettnek, senki se kérdezte, ki milyen vallásé: a galíciai csendes erdők szélén, ha lát a vándor korhadozó fakeresztet, nem tudja evangélikus vagy római vallásé szív porlad-e alatta, csak elrebeg felette csendben egy imát; ha el kopog melletted mankón egy béna hadfi, nem tudod evangélikus, vagy római hitü-e, csak megsimogatod szerető tekintettel halovány orcáját. Am amikor most május végének egyik vasárnapján a Hadviseltek Országos Nemzeti Szövetsége hadirokkant zászlót avatott, — megkérdezték, ki milyen vallásé. A zászlót megáldatni csak a romai vallás templomába vitték el, ellenben nem áldhatta meg azt a két protestáns egyház. Hiába volt minden tiltakozás, a közös vérrel szentelt magyar hadirokkant zászlóhoz nem állhatott oda Raffay és Ravasz püspök, csak a Saapucsek- ből lett esztergomi prímás. Evangélikus hadviselt, evangélikus hadirokkant testvér! ki ott küzdöttél egy sorban, egyforma hűséggel a többiekkel, aki oda tetted fiatalságod erejét, egészséged pirosságát, talán félkarodat, vagy féllábadat a közös haza oltárára, — nézd a hadviseltek hadirokkant zászlója alatt neked nincs helyed! Ellökött téged onnét ugyanaz a durva kéz, amely annak idején nem engedte, hogy a római egyház koszorút tegyen Kossuth apánk sírjára, csak azért, mert evangélikus volt. Kegyetlen, békebontó, rokkantbántó durva kéz ! Ismét megmutattad, hogy a gazdád lelkétöl idegen ennek a népnek lelke, jelleme, könnye, fájdalma... HARANGSZÓ. Szentháromság u. 3. vasárnap. Lukács 15, i—io. Miurunk Jézus! Megdöbbenve szemléljük mostani Igédben az emberi rosszindulat nagyságát. Oh micsoda szörnyű szeretetlen rosszindulat tud erőt venni az emberi szivén, hogy képes irigyen gátat akar huzni a lelkek elé, akik hozzád kívánkoznak. Urunk ments meg minket a farizeusok bűnétől! De imádkozó csodálattal állunk neg, Urunk, a Te áldott szereteted nagysága előtt. Oh, mekkora szeretet volt az, amelynek az elveszett „egy" is drága volt, amely távolságot, szakadékot és tövist odaadón meg tudott járni, csakhogy megtalálja és hazavigye az elkószált századikat. Uram, én ki szintén ilyen elveszett századik vagyok, tudom, nem azt kell kérnem, hogy keress meg, hanem engedelmes, alázatos lelkes kell kérnem az én Atyámtól, hogy engedjem magamat általad megkeresni, megtalálni, hazavinni. Ámen. A Harangszó nem tartozik azok közé a lapok közé, amelyek a nyári hónapok alatt vakációt vesznek maguknak. A Harangszó legfeljebb elkiséri olvasóit nyaralásuk helyére, de ő maga szünet nélkül végzi munkáját egész éven át. Ez pedig azt jelenti, hogy lapunk a kiadások terén se tarthat szünetet. Nyomatékkai kérjük azért az előfizetési hátralékok rendezését. Kitüntetés. D. Kapi Béla püspök Nagy Kálmán nagygeresdi tanítót buzgó egyházi, iskolai és közéleti tevékenységéért
