Harangszó, 1932
1932-05-29 / 22. szám
1932 május 29. HARANGSZÓ 177 500 pengőt ajánlott fel a Harbini Lutheránus Menekült-alap javára. Mihelyt az átszállítás pénzügyi része elintéződik és a harbini ev. menekültek tengerre szállhatnak, kimerítő tájékoztatást küldök Önnek a keresztyén szeretetnek erről a munkájáról, amelyet Világa konventünk útján a világ evangélikusai teljesítettek. Hálát adva Istennek azért a csodá- latra-méltó, önfeláldozó együttműködésért, amelyet Ön és kerülete lelkészei, gyülekezetei a harbini hittestvérek ügyének végleges megoldása érdekében tanúsítottak, — maradok, Kedves Kapi Püspököm, Krisztus Urunknak a mi evangélikus egyházunk által vallott evangéiio- ma hitében és szolgálatában a legszívé- lyesebb testvéri szeretettel az öné: John A. Morehead a Lutheránus Világkonventnek és Végrehajtóbizottságának elnöke. Délkeleteurópaí népmísszió. Ma valóban történelmi időket élünk. Nagy vajúdások fájdalmában vonaglik a világ. Messze keleten éppen úgy, mint itt körülöttünk nagy megmozdulások évszakváltó szellője jár a lélek mezösége felett. Ez az érzés erősödött meg azokban, akik résztvettek Délkelet-Európa evangélikus egyházainak május 18.—21.-ig az ausztriai Hainfeld melletti Salzerba- don tartott belmissziói konferenciáján. Salzerbad Dél-Ausztria gyönyörű alpesei között hatalmas hegykoszorú csöndes ölén fekvő evangélikus üdülőtelep. Az üdülőtelep bejáratánál a patak- morajtól zsongó levegő sötétkék zászlót lenget, rajt vörös kereszttel: az ausztriai belmissziói szövetség zászlaját. Itt töltött együtt áldott tanácskozásban Délkelet-Európa 7 országának (német, osztrák, lengyel, csehszlovák, jugoszláv, román, magyar) 41 evangélikus képviselője három napot, hogy keresse ezen országok sajátos jelenében a jövendő feladatait. A konferencia elnöke dr. Füll- krug, a Belmisszió és Diakonia Nemzetközi Szövetségének Berlinben székelő főtitkára volt. Minden napnak a tanácskozását reggeli áhitat vezette be, délelőtt, délután, este egy-egy előadás és hozzákapcsolódó számos hozzászólás töltötte ki. A konferencia főtárgya Délkelet- Európa evangélikus egyházainak népmissziói feladata volt. A konferencia előadásai, hozzászólásai erre a tárgyra vonatkozólag a következőket tették egészen nyilvánvalóvá. Délkelet-Európa országai számára a népmisszió hatalmas és sürgető kötelesség. — Dr. Füllkrug az istentelenségi mozgalomról tartott előadásában megrázó dolgokat mondott el arról, hogy a kommunizmus hogyan indítja meg a maga egyház- és vallásellenes támadását mind szélesebb vonalon. Sejtrendszerével beférközik mindenüvé: a hajókra és az egyházi intézmények népe közé egyaránt. Ellenszere: az ugyancsak egyenkénti tovább- hatásra törekvő, sejtrendszerben kiépített népmisszió. Szóltak az előadások a népmisszió biztató nagy lehetőségeiről is. Délkelet- Európa országai ma szomjas szívvel várják az evangéliom új tavaszt hozó, áldott esőjét. A görögkeleti egyházban nagy lelki ébredés jelei mutatkoznak. Kettenbach Jakab, verbászi esperes és l.asota Károly szantandräi Biblia-iskolai tanár sok érdekes dolgot mondtak el ide- vonatkozólag. A jugoszláv görögkeleti papság nem egy tagja rendszeresen olvassa a keresztyén vallásos irodalmat. Bulgáriában is a görögkeleti egyház mindjobban érdeklődik a Biblia iránt. Még biztatóbb jelenség az, amit az ukrán származású dr. Koch, bécsi theol. tanár mondott el az ukrániai csodálatos vallási felébredésről. Ukrániában ma az Isten Szentlelkének különleges erejű működése nyomán hatalmas néprétegek mozdulnak meg és egész falvak térnek az evangélikus egyházba. Olyan dolgok ezek, amelyek mind megannyi biztatást jelentenek a népmisszió számára. De megvannak ennek a népmissziónak a feltételei is. Ezek között emberi oldalon első az összefogás. Ennél a tárgynál kínált alkalmat a konferencia rendezősége arra, hogv Turóczy Zoltán, lapunk fő- szerkesztője is felszólaljon s rámutasson arra, hogy a nemzeti különbözőség mellett is hogyan mutat és ad nékiink az Isten együttműködési alkalmakat. A gall- neukircheni, staniszlaui, zöptaui, verbászi, pozsonyi, gvőri és békéscsabai diakonissza anyaház jelenlevő főnöknői és igazgatói elhatározták, hogy ezentúl évenként más-más országban tartandó konferencián találkozni fognak, alkalmat vévén így a közös feladatok megbeszélésére. Ez volt egyszersmint a konferencia egyik gyakorlati eredménye is A másik gyakorlati eredménye pedig az volt, hogy dr. Glondys, erdélyi-szász püspökhelyettes indítványára memorandumot intézett a konferencia az erdélyi szász egyházhoz, kérvén, hogy mint földrajzilag legilletékesebb vegye kezébe a délkeleteurópai népmisszió ügyét. A konferencia színhelyének, a salzer- bádi ev. üdülőtelep bejáratának belső felén, mintegy a távozóknak szánva, ez a mondat olvasható: Gott mit Euch; Isten veletek. A délkeleteurópai belmissziói konferencia után váljék az ajkunkon ez a mondat imádsággá: kötelességeink meglátásában és felvállalásában Isten legyen velünk és munkánkkal! Sz. J. OLVASSUK A BIBLIÁT. A szenvedésről. Május 30. A szenvedés, büntetés. 1. Sám. 3:11—14; 4:17—18. Minden ember életútja szenvedéseken visz keresztül. A szenvedés oka és értelme ezért örök kérdése az embernek, amelyre a Szentírás ad feleletet. Arra a kérdésre, hogy miért kell szenvednünk, a legközvetlenebb felelet: mert megérdemeljük. Aki a zsidó nép történetét az Ótesta- mentom könyveiben figyelmesen végigolvassa, meglátja a hűtlenséget, gonoszságot igazságosan büntető Isten kezét. Isten őrizte, segítette és áldotta népét, ha az félte öt, de elhagyta és szenvedésekkel sújtotta, ha elfeledkezett róla. Szenvedő testvérem, ha érzed az Ür sújtó kezét, keresd először magadban az okot. Bűneid miatt nem érdemled-e meg a szenvedést? Május 31. A szenvedés nevelő eszköz. Zsid. 12:5—11. Az Isten igazságossága bűnért büntetést követel. Az ember erkölcsi érzésében ez az igazság mélyen benne gyökerezik. Az Isten szándéka azonban nem a megtorlás. Jézus Krisztus megmutatta nekünk a szerető Atya arcát, aki nem akarja, hogy a bűnös meghaljon, hanem, hogy megtérjen és éljen. (Ezékiel 18:23.) Isten nevel bennünket a büntetéseivel, csapásokkal. Le akar tisztogatni rólunk minden vadhajtást, hogv sok nemes gyümölcsöt teremjünk az Ö országa számára. A nyesegetés sebez, fájdalmat okoz. De rossz apa volna, aki gyermekét nem a bűntől, hanem a büntetéstől féltené. Hajoljunk meg a mennyei Atya nevelő keze alatt és térjünk meg. Június 1. Próbatétel. Jób. 1 : 20—22 2 : 10: 19:25. A nevelés egyik módja a próbatétel, melyről Jób könyve gyönyörű, tanulságokban gazdag történetet mond el. Míg életünk nyugodtan, baj és zökkenő nélkül folyik, nem tudjuk, menynyit ér a hitünk. A mindentudó Isten látja, ki milyen erős, de nekünk van szükségünk a próbatételre, hogy megtudjuk, vájjon a mi hitünk is a nemlátottakról való meggyöződés-e? Vájjon mit becsülünk többre, a mi akaratunkat, vagy az Istenét? A földi boldogulást, vagy a mennyei kincseket? Június 2. A szenvedés áldása. Rom. 8 : 28; 5 : 3—5. A győzelmesen kiállott próbatétel eredménye a lélek fenséges nyugalma és békessége, „melv minden értelemnek felette van“. A lélek föl tud emelkedni a földi élet bántó, fájó, bosz- szantó kisebb-nagyobb eseményei fölé; lelkének nyugalma, boldogsága független körülményeinek változásaitól, mert minden boldogsága az Isten szeretete. Tudja, hogv szerető Atyja van a mennyben, aki mindig csak a javát akarja. Sorsának minden változását Isten kezéből veszi s azért minden, jó vagy rossz, egyformán javára van. Jó napokban könnyen összetévesztjük a lelki kincseket a földi áldásokkal; csak a szenvedés tanít meg arra, hogy függetlenítsük magunkat emberektől és sorsváltozásoktól és egyedül az Istenhez ragaszkodjunk. Június 3. A szenvedés isteni kinyilatkoztatás. Ján. 9:1—4. Ezekben a versekben egészen más okát adja Jézus a szenvedésnek, mint az eddigiekben. A vakon született szenvedése áldás mások számára. Fogyatkozása alkalmat ad Jézusnak arra, hogy a maga hatalmát, jóságos segítségét és irgalmasságát megmutassa. A szenvedés a szenvedőt tűrni tanítja, környezetét pedig könyöriiletre. Sokaknak volt már erősségük, ha hivő lelkek Istenben megnyugvó türelmes szenvedését látták. A szenvedés intő kép a könnyelműeknek. Mily dicsőség úgy szenvedni, hogv azáltal másoknak áldássá lehetünk! Bárcsak meglátnék mindig azokat a szomorúakat és nélkülözőket, akiket Isten nekünk adott az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására! Június 4. A szenvedés a hitet erősíti- Ján. 11 : 1—45. Egy német közmondás azt mondja, hogy amikor a szükség a legnagyobb, akkor van az isteni segítség legközelebb. Nagyon sokan tanultak meg imádkozni, amikor meglátták, hogy nincs emberi segítség. Az ember olyan nehezen tanul; hiába a sok szép beszéd, az Isten igéjének kijelentése, tapasztalt emberek bizonyságtétele; míg maga meg
