Harangszó, 1932
1932-05-22 / 21. szám
Géza HARANGSZÓ 1932 május 22. főtiszt♦43 Kélt*£•**♦ Antal ref.ptior^ vtr&'a PÁPA MÁTIS SÁNDOR érc- és fakoporsó raktára BELED, Fő-nlca. Állandóan dús választék érc- és fakoporsókban, szemfedőkben és sirkoszo- rúkban, valamint az összes temetkezési cikkekben. Milyen állati betegségek veszélyeztetik az ember egészségét? Irta: Dr. László Ferenc, a győri közvágóhíd igazgatója. (4) A gümőkóros állat húsa is veszedelmes lehet az ember egészségére, de a benne rejlő veszély már sokkal jelentéktelenebb, mivel a húsvizsgálat során a tu- berkulotikus állatból származó húst visszatartják és vagy egészen megsemmisítik, vagy csak párolt állapotban hozzák forgalomba hatósági szék útján, amely formában nyugodtan fogyasztható. Még a XVII. század elején azt tartották, hogy a marhák gyöngykórja, vagyis mellhártyagümókórja azonos az emberi vérbajjal, ezért nem is ettek meg az ilyen állatok húsát. Mivel a vérbajt francia betegségnek nevezték — ami a XVI. század elején nagy mértékben el lehetett terjedve Magyarországon, mert az 1512-iki esztergomi misekönyv imát is tartalmaz a francia betegség ellen (contra morbum Gallicum) — érthető, ha ma is francos jelzővel illeti a mészáros a gümős marha húsát. Kérdés, miről sejtheti a gazda marhája gümős voltát? — E betegségnek nincsenek nagyon jellegzetes tünetei. Az állat fokozatosan soványoüik, sokat köhé- csel, esetleg testének egyes részein kemény csomók keletkeznek. A tőgy gumőkórja sejthető a tőgy meg- keményedéséből, dudorzatos voltáöól. Természetesen ez már nagyon előrehaladott állapot megnyilvánulási forma. A tej jó ideig egészen normális, később higabb, finom pehelyszerű foszlányok úszkálnak benne, majd utóbb zöldessárgás, savós, mennyisége megke- vesbedett, végül is egészen elapad. Mivel egyéb eredetű tőgygyulladás is hasonló elváltozásokkal jár úgy a tőgyet, mint a. tejet illetőleg, legjobb gyanú esetében állatorvos tanácsát kérni. Az állatorvosnak oly eljárások állanak rendelkezésre, hogy a gümős fertőzöttséget akkor is meg tudja állapítani, mikor még annak semmiféle megnyilvánulása sem észlelhető. ; iA tejjel átragadhat az emberre a száj- és körömfájás. Itt megint csak a nyers tej ivása okozhat bajt. Ugyanis a száj- és körömfájás még erős nagyítással sem látható okozója a beteg állat tejében is megjelenik s ha forralatlanul issza valaki, szájgyulladást kap. A száj belseje megduzzad, kipirosodik, esetleg apró hólyagok is keletkeznek benne, múló rosszullét és láz kíséretében. Betetőzheti ezt az ujjak között és egyéb testrészen megjelenő hólyagos kiütés. Fiatal gyermekeken észleltek erős fej- és végtagfájást, émelygést, gyomorgörcsöt és hasmenést is, amit többször halál követett. Mindezen kellemetlenségtől egyszerű forralással meg lehet menekülni. A fennálló rendelkezések értelmében a száj- és körömfájásos tehén teje „hatósági rendeletre forralt tej“ megjelöléssel forgalomba hozható. Miről ismerhető fel a száj- és körömfájásban beteg marha? — A rágás és evés lassú, csámcsogó. A szájból sdk nyúlós, habos nyál folyik, végül nem is eszik az állat. Száját felnyitva látjuk, hogy belseje kipirosodott, sőt szájában egészen borsónagy áttetsző hólyagok vannak. Ha ezek felpattantak, helyüket vérző élénkpiros, nem mély sebek jelzik. Mivel a bajhoz lábfájás is társul, a beteg marha nehézkesen mozog, esetleg sántikál és csülke mentén a bőrön szintén hólyagok, ezek felpattanása után apró sebek maradnak vissza. Újabban fedezték csak fel, hogy milyen más ártalmat rejtegethet magában a nyers tej. Ismeretes a szarvasmarhák között a jertuzu etveities. Ennek egy különleges baktérium, a Bang koppenhágai tudósról elnevezett Bang-féle bacillus az okozója és néha egész nagy marhatenyészeteket tesz tönkre. A borjak ugyanis idő előtt megszületnek és legtöbbször rövidesen elpusztulnak, vagy már a méhoen elhalnak, maga az anyaállat pedig igen sokszor meddő marad. A szülés közben megfertőzódik az istálló és így a baj hosszú időre befészkelődik. Csakis évek hosszú során át szakértő igénybevételével véghezvitt céltudatos intézkedések árán lehet szabadulni tőle. A korai borjazás mindig gyanút kelt a fertőző elvetélés fönnforgására. A megbetegedett tehén teje látszólag rendes, de aki nyersen élvezi a benne foglalt Bang-csirától visszatérő magas, lázas megbetegedésben lehet része, éppen úgy, mint a Földközi-tenger partján és szigetein lakó embereknek, a kecskék és juhok hasonló csirától megfertőzött tejétől. A lépfene mindenféle emlős állatot megtámad, magát az embert is. Már a római és görög írók ismerték eme, úgy az ember, mint az állatok között időnként erősen pusztító nyavalyát. A lépfenés állatnak igen magas láza van, minek kisérő tünetei: étvágytalanság, reszketős, nehéz lélegzés, tejelapadás, majd véres hasmenés, továbbá egyes testtájak, így a nyak, toroktáj és a szügy hirtelen meg- dagadása. Néhány óra múlva bekövetkezik a vég. Kismértékű lépfene bacillus fertőzésnél, vagy erős, ellenálló szervezetű állatnál — bár ritkán — de gyógyulás is bekövetkezhetik. Aki ilyen állattal kénytelen foglalkozni, jól megnézze kezeit, nincs-e rajta seb és ebben az esetben hozzá se nyúljon, mert a lépfene csirái igen nagy számban vannak jelen a beteg állat testváladékaiban és az embert igen könnyen megfertőzik egészen jelentéktelen bőrsérülésen át. A bőrön keresztül történő sebfertőzés a pokolvar-nak nevezett fájdalmas gyulladást okoz az emberen. Azonnal orvoshoz kell fordulni segítségért, ellenkező esetben életével lakolhat a könnyelmű ember. A lépfenés állattal való foglalatoskodás után alapos melegvizes, szappanos kézmosás, fertőtlenítő szerekkel való alapos desinficiálás elengedhetetlen. Sőt tovább megyek, a fertőtlenítésnek a beszennyezett ruhára és lábbelire is ki kell terjedni. A beteg állat megmentése érdekében rögtön állatorvos segítségét kell igénybe venni, mert igen jó eredmények érhetők el az idejében foganatosított védőoltásokkal. (Folytatjuk)
