Harangszó, 1932

1932-05-01 / 18. szám

1932 május 1.

HARANGSZÓ

143

mét, aki kora tavaszi napon meghajlott gerinccel, fáradt lábakkal kitipeg régi szántóföldjére, ahol egy életen keresztül hintette a magot.

Gyenge lábai már nem bírják a rögjárást, reszkető kezéből kihull a mag, de boldogan látja, hogy a régi hantok fölött fia jár az ő leikével, az ö ritmusával és hinti a magot.

Két könnycsepp gördül végig az arcán, összeteszi két reszkető kezét s áldást kér Istentől a vetésre.-=: Vége —Békevárás.

Ó, jöjj el békesség,

Úgy áhit a lelkem,

Fehér galamb szárnyán Látogass meg engem.

Viharos az élet,

Mint a tenger árja S szivem a jöttödet Oly eped ve várja.

Háborog a lelkem;

Vad, viharos zúgás Orkánja szól benne,

Nem orgonabúgás.

Pedig úgy szeretném,

Hogyha lecsitulna S békés, harmonikus Imába simulna.

Békesség királya,

Krisztus, Te légy velem,

Hadd hajtom öledbe Megfáradott fejem.

Simítsa el kezed A lelkem örvényét,

Áraszd reám arcod Békességes fényét.

Hadd dicsérjen ajkam!

A lelkem úgy várja, jövel Názáreti,

Békesség királya.

néhai Polster Jenő Frigyes.

Liturgikus játék Balassagyarmaton.

A balassagyarmati evang. egyház ifjúsági belmissziói csoportjai méltó koronát tettek egész téli munkájukra április 16.-án és 17.-én egy egész újszerű és nagyszabású „liturgikus játék“ bemutatásával. „Ünnep királynő“ volt a címe s az egyházi esztendő összes ünnepeit személyesítette meg. Az egyes ünnepek stílusos ruhákban, az illető ünnepek egyházi szíveiben jelentek meg az „Ünnepkirálynő“ trónja előtt s hódolatuk bemutatása után igen komoly tartalmú, színes, szép költeményekben mondották el a jelentőségüket. Az egyes ünnepek vagy ünnepkörök bevonulásához és kivonulásához a kar, vagy szólóénekesek, vagy épen zenekar

és énekkar a háttérből az illető ünnep legjellegzetesebb choráljait énekelték, amiáltal teljes hűséggel sikerült odaidézni mindegyik ünnep lelki légkörét. Ugyanezt szolgálták az egyes ünnepek és ünnepkörök szimbólumai is, mint az adventi reménység fenyőkoszorúja és gyertyái, az ó-év estéjének alig pislogó, az újévnek meggyújtatlan. egész szál gyertyája, a vizkereszti csillag, a böjti kereszt, a zöldcsütörtöki kehely és paté- na, a nagypénteki töviskoszorú, húsvéti barka, pünkösdi fáklya stb. A vizkereszt és szentháromság utáni vasárnapok nem szóval, hanem az ú. n. „liturgikus lejtéssel“ fejezték ki ezen vasárnapok lelki tartalmát. Ez a „lejtés“ a szabadgyakorlat és az ú. n. „ritmika“ között álló, az egész kórus által zeneszóra, egyszerre végzett lassú (liturgikus), hajlongó, áldást osztó, magasba vágyó stb. mozdulatokból állott. Általános tetszést aratott. Az „Ünepkirálynö“ trónja felett a magasban egy óriási naptárt helyeztek él, amelyen mindig látható volt, micsoda ünnep vagy ünnepek állnak a dobogón. A belmissziói munka egyik szép eredményének tudható be az is, hogy a nagytömegű szereplők között minden megkülönböztetés nélkül ott volt minden egyes társadalmi osztály gyermeke, amelyet az egyház csak átölel. Ez a régi, kasztokra különülő, keresztyénietlen közszellem áttörését jelentette. A szereplők a tehetségük és tudásuk legjavát adták. Előadó- készségével kitűnt Mázy Gizella, az „Ünnepkirálynő“, azután: Bodonyi Bözsi, Cselovszky Sári, Ujcsek Jolán, Cse- lovszky Jolán, Lukovszky Anna, Mráz Ilonka. Szépen szerepelt: Nagy Ili, Pet- rovics Ili, ftemeter Bözsi, Piatrik Mária, Hrubecs Jolán, Gráf Etelka, Raksa Anna, Sztrhárszky Mária, Pohánka Mária, Pauló Mária, Demeter Margit, Korim Manci. A férfi szereplők szintén komoly méltósággal képviselték a zöldcsütörtököt, pünkösd két napját és a vizkereszti három királyokat. A főbb ünnepeket díszes ruhájú apródok kisérték be, akik mindig egy-egy helyénvaló Igét mondtak el liturgikus hangon. Az egyes ünnepköröket pedig heroldok vezették be szintén az Ige szavaival. Szólót énekelt: Gáspár

Mária, Mikó Piroska és Gáthv Elemér. A zenés énekkari számokat a Protestáns Egyházi Énekkar adta elő Sulacsik Zoltán ref. lelkész, karnagy vezénylése és egy alkalmi vonószenekar kísérete mellett. A chorálokat Kománn Erzsébet tanítónő kisérte zongorán. A város közönsége .élénk érdeklődést tanúsított a szokatlanul komoly és mély vallásos tartalmat lehelő játék iránt. A vármegyeháza óriási termét kétszer teljesen megtöltötték. A második előadáson jelentős számban vettek részt a nógrádi esperesség igen sok gyülekezetének hivei is. így az erkölcsi siker mellett a nehéz gazdasági helyzet ellenére sem maradt el az anyagi siker. A darabot Farkas Zoltán segédlelkész és Imre Irma diakonissza testvér rendezték és tanították be nagy buzgalommal és sok fáradsággal. A darab maga Németországból indult el útjára. Magyarországon először Balassagyarmaton mutatták be Farkas Zoltán és Jakus Imre jól sikerült fordításában. — őszre nyomtatásban is megjelenik a darab. Az egyes egyházak figyelmét előre felhívjuk reá. A komoly lelki építés és a művészi gyönyörködtetés szorosan összekapcsolódik ebben a játékban. A keresztyén hit élesztősére, az evangélikus öntudat növelésére és evangélikus egyházunk gazdag lelki kincstárának demonstrálására el sem lehet képzelni kedvezőbb alkalmat, mint ennek a „liturgikus játéknak“ az előadását.

OLVASSUK A BIBLIÁT.

Misszió.

Május 2. Látni akarjuk Jézust! Ján, XII. 20—26. Az első pogányok, akiket üdv utáni sóvárgás hajt, állanak az Üdvözítő előtt. A görögök lelki vágya előképe, záloga a jövőnek, amikor a pogá- nyok mindenfelől jönnek, hogy a mustármag terebélyesedő fája alatt védelmet találjanak. Amilyen kedves volt Jézus számára a betháni?! ,'megkenetés, "oly jól esett' szenvedő lelkének, hogv az első zsengéi; a pogányság köréből megjelentek. Minden boldogtalan lélek tétovázása ezt hirdeti nékünk: látni akarjuk Jézust! Mint Fülöp, hozzávezetjük-e a kereső lelkeket? A hivogatás, biztatás, bátorítás ott él-e lelkűnkben?, Bodelhchwinget, Bétheli munka alapítóját egy kis vallásos irat indítja arra, hogy a pogányokért oly áldott munkát végezhet.

Május 3. Európa első misszionáriusa. Csel. XVI. 9—15. Oly kevés barátja van nálunk a missziónak. Pedig mi is pogá- nvok lennénk, ha népünknek nem hirdették volna az evangéliomot, Európa is pogányságban élne, ha valaki el nem kezdte volna a térítést. Ez Pál ap. volt, aki Isten hívásának eneedve jött át Európába s mert a Szentlélek szavát követte, lett áldás munkáján. Szent kötelességünk, hogv imádkozzunk, adakozzunk, munkálkodjunk az ázsiai, afrikai, amerikai és ausztráliai pogánvok megmentéséért. Téged talán nem küld el hozzájuk Megváltód, de azt akarja, hogy ott, ahova állított, a családban, a munkamezön, a Eélek indításának engedve bizonyságot tégy Krisztusról. Lidia Pál apostolt fogadhatta be házába. Nálad az Úr Jézus kíván szállást venni. Befogadod-e?

Május 4. Ellenállás. Csel. XVII. 5—9. Ahol az evangéliomot tisztán hirdetik, ott mindenütt ellenállásra talál, nemcsak a zsidók, pogányok, de a névleges keresztyének között is. Ellenállsz-e még az evangélium hívásának, vagy szívedbe zártad a Megváltót? Isten vár reád. Egy angol város vasárnapi iskolájába hívogattak egy igen vásott fiút. Hogy rongyai miatt ne szégyenkezzék, új ruhát adtak neki. Eltűnt, hetek múlva rongyosan találták meg. Szépen felöltöztetve vitték a vasárnapi iskolába. A gondoskodás nem használt. Lerongyolva akadnak reá. Harmadszor is felöltöztetik új ruhába. Az utcagyerek szívén győz az Isten igéje és a szeretet. Többé nem marad el a vasárnapi iskolából. Ugyanez az embej később Kínában hirdeti az evangéliomot: Morrison György, a kiváló hittérítő, aki kínai nyelvre fordította a bibliát.

Május 5. Missziói parancs. Máté XXVIII. 16—20. Aki általjött a halálból az életre és új teremtménnyé lett a Krisztusban, arra ő magasztos feladatot bíz: hogy

más embereket, akik még a bűn rabságában élnek, elvezessenek az újjászületésre, az Istenben való életre. Ezt az elhivatást Jézus tanítványa örömmel fogadja, mert az ő szívének is égő vágya lett a lelkek-