Harangszó, 1932

1932-04-24 / 17. szám

136 HARANGSZÓ 1932 április 24. A bírói széket magunknak igényeljük, mindenki más, hatalmasok és kicsinyek, gazdagok és szegények a vádlottak pad­jára kerülnek. A bűnös nő felett (Ján. Vili. 1—11.) csak Jézus nem ítélkezik, pedig egyedül neki lett volna rá joga. Megértjük-e jézus csodálatos mentő sze- retetét? Emberszólásunkat mikor cserél­jük fel azzal a szeretettel, mely a bű­nöst kiragadja á fertőből s visszaadja az élet számára? Április 27. Isten nélkül. Jak. IV. 13-17. Megdöbbentő: Isten nélkül! Menekül az ember ennek a látszatából is. Templomot emel, úton-utfélen keresztet állít, oly sok mindent vallásos színbe von. De amikor tervez, célt tűz maga elé, jövőjét készül megalapozni: pályaválasztásnál, kenyér- keresetben, házasságkötésnél stb. mégis Isten nélkül, maga dönt. Csak amikor minden düledezik, kapkod isteni segítség után, várná, hogy Isten hozzon helyre mindent. Ne támaszkodjunk a magunk erejére, hanem keressük mindig az Isten akaratát, aki nemcsak az elkövetett rosz- szat veszi számon, de a jót is, amit el­mulasztottunk. Április 28. Kapzsiság. Jak. V. 1—6. Ez a hatalom az, amely Európát, Ameri­kát a nyomorba dönti. Hiába gyűjtik ara­nyaikat a győzök, rövid idő kérdése, hogy maguk is világosan lássák, hogy gazdagságunk megrothadt. Pl. Amerika jóvátételben tizedrészét sem kapja an­nak, amit kivitelben elveszít. így jár, aki kapzsisággal kincset gyűjt, lelkében pe­dig kárt vall: a gazdagok, akik a mun-i kás bérét elvonják és mindenki — legyen gazdag, vagy szegény — akit földi vá­gyak űznek. Április 29. Béketürés. Jak. V. 7—12. A földműves szántás-vetés után türelem­mel várja a kalászba szökkenését. Nem bontogatja a csírázó magot, a fejlődő szárat, csak az áldott esőért és napsu­gárért imádkozik. E válságos időkben Isten ekéje szánt végig nemzetünk tes­tén, égi vetésének fejlő kalászát nem lát­juk. Legyünk béketűrők, kitartók. Sokat vesztett hazánk, mert a harcból visszaté­rő katonáink türelmetlenül elvetették a határon a fegyvert. Ha béketüréssel nem hordozzuk bajainkat és meg nem állunk, ellenségeink akkor nevetnek majd igazán rajtunk. Szegénységünkben vívjuk meg kitartással a gazdasági harcot, míg szebb jövő hajnala hasad! Április 30. Az imádság hatalma. Jak. V. 13—18. Aki egészen az Ür mellé ál­lott, annak nincs mit félnie, öröm és szenvedés közt hitből fakadó ima kél aj­kán. Isten imádságot meghallgató Isten, akinek van hatalma a testi és lelki bajok meggyógyítására. Vidd elé hittel bajodat, bűnödet és ő megsegít. Nemcsak a ma­gunkét. Ismerjük-e az egymásért való imádkozás, a családi áhítat, a házi isten- tisztelet áldását? Május 1. A mentő szeretet. Jak. V. 19—20. Ha a Krisztus lelke és szeretete hat át bennünket, nem megyünk el kö­zönnyel embertársunk eltévelyedése mel­lett, de lelki bajában segítségére sietünk, szeretettel hordozzuk hitének erőtlensé­gében, hogy megtérhessen lelkének Fő­pásztorához. Hívogatjuk őt az Úrhoz, bi­zonyságot teszünk a Krisztusban való élet boldogságáról, hogy lelke megmene­küljön a haláltól. Istennek akarata nemcsak az, hogy mi fogadjuk el az ő kegyelmét, de mások is megtalálják az Urat. Akik sokakat az igazságra elvezérelnek, azok a feltáma­dáskor miként a csillagok, fognak tündö­kölni. Rímár lenő. HETI KRÓNIKA. Nagykároly főterén, a városháza előtt az impériumváltozás előtt a város lakos­ságának adakozásából összegyűlt pénzen Kossuth-szobrot állítottak fel. A román városi tanács később a szobrot eltávolí­totta a város főteréről. A nagykárolyi evangélikus egyházközség arra kérte a városi tanácsot, engedje meg, hogy a Kossuth-szobrot az ottani luteránus templomban helyezzék el. A városi ta­nács ezt nem engedte meg és a szobrot a városháza egyik raktárhelyiségében helyezte el. Most egyik éjszaka ismeret­len tettesek a Kossuth-szobor fejét lefü- részelték és ellopták. A városka nagy­részt magyar lakossága felháborodva ér­tesült a merényletről és a tettesek kinyo­mozását követeli. — A román megszál­lás alatt álló Aradot az ott élő nyugdiias magvar mérnökök mentették meg az ár­víztől. — A tiszai árviz rendkívüli káro­kat okozott az épületekben hidakban, utakban és a takarmányban. •— 157.6 millió pengővel csökkentette a kormánv a költségvetést. — Dr. Dréhr Imre volt népjóléti államtitkár ügvében a mentelmi bizottság az államügyészség megkeresé­se alapján tizenegy rendbeli hivatali visz- szaélés, sikkasztás és hűtlen kezelés cí­mén a mentelmi iog felfüggesztését ja­vasolja. — Április végén lesz Matuska Szilveszter bűnügyének bécsi fötárgva- lása. — Jugoszláviában hat hónapra fel­függesztették a kisgazdák vagyonának elárverezését. — Genfben újra megkezd­ték a leszerelési konferenciát. A konfe­rencián Grandi olasz külügyminiszter a bombavető léghajók, sorhaiók és tenger­alattjárók megszüntetését követelte. — Franciaország több részén fagy és hó uralkodik. — Dél-Amerikában nyolc tűz­hányó kitört. — Hoover, amerikai elnök Amerika súlyos pénzügyi viszonyaira való tekintetből lemond jövő évi 75.000 dollárnyi fizetéséről. — Lindbergh már kétszer megfizette elrabolt kisfiáért az 50.000 dolláros váltságdíjat. A rablók most újabb 70.000 dollárt követelnek. Jézus mosolya. A tavaszi ég ragyogó kékjében, Felettünk sugárzik Jézus mosolya, Mely hirdeti nékünk örökkön-örökké: Hogy aki Vele jár, nem hal meg soha! Csak a testet, mint elavult köntöst, Vetjük le magunkról csendben, egykoron. Ám a Lélek könnyű lepkeszárnyon: Suhan boldogan — túl a sírokon! És amikor fent, a szférák ligetéből, Ide Ő még vágyón vissza-vissza néz: Megváltónk mosolya várja őt szelíden S átkarolja öt a drága Égi Kéz! S vezeti szeretve, ibolyás mezőkön, Mig a Lélek szárnya új erőre kél: S új munkára küldi mennyei kertjébe, Mert aki Véle jár — mindörökké él! Stoll Ernöné. KARCOLATOK. Schönborn sebészprofesszor Würz- burgban egy új műtőtermet a követ­kező szavakkal avatott fel: „Bár hozná magával ide minden beteg azt a hitet és reménységet, hogy a kegyelemnek és irgalmasságnak Istene az ő fájdalmát gyógyítani tudja és fogja. Bár minden sebész­orvos, aki a kést kezébe veszi, tenné ezt az ö felelősségének tudatában; és ha az az öröm osztályrésze lehet, hogy a meggyógyult beteg hálálko­dik előtte, azt a feleletet adná, melyet egykor a francia király sebésze, a hires úttörő a modern sebészet terü­letén, a hugenotta Ambroise Páré mondott: „Én kezeltem önt, de Isten volt az, aki meggyógyította Önt“. HARANGSZÓ. Hús vét után 4. vasárnap. János 16, 5—15. A nagy Vigasztalót, kit megígértél szo­morú népednek, küldd el Urunk mihozzánk is. — Könnyek között ülve imádkozunk : irgalomnak Lelke jövel, vigasztalj meg minket. A nagy ítélkezőt, kit megígértél gvarló- sággal rakott népednek, küldd el Urunk mihozzánk is. — Bűntől szennyezetten imádkozunk: kegyelemnek Lelke jövel, ítélj meg minket., A nagy Útmutatót, kit megígértél ta­nácstalan népednek, küldd el Urunk mi­hozzánk is. — Céltalanul bolyongva imád­kozunk: bölcseségnek Lelke jövel, vezérelj minket. Ámen. Ráczkozár. (Baranya vm.) Megható és impozáns ünnepség színhelye volt áp­rilis 10.-én. vasárnap délután Ráczkozár község. Ekkor foglalta el ugyanis állását Fuchs János, a község újonnan megvá­lasztott lelkésze. A fogadtatás már a 7 km-nyire levő vasúti állomáson kezdő­dött, ahova a hívek nagy száma ment lelkipásztora elé, feldíszített kocsikon. A község határánál a lelkészt a községi elöljáróság fogadta, a hivatalosan elfog­lalt körjegyző megbízásából dr. Klenner lános s. jegyző vezetése mellett. Itt csat­lakozott a mindinkább növekvő feldíszí­tett kocsisorhoz az ifjúság lovasbandé­riuma, mely harangzúgás és az iskolás­gyermekek sorfala között vezette lelké­szét új munkaterének színhelyéhez, a 150 éves lutheránus templom bejáratához. A templom ajtójában Korossy Lajos kán­tortanító a presbitérium élén köszöntötte az új pásztort az eh.-község egybegyült híveinek nevében. Ezután a gyülekezet a templomba vonult, ahol az új lelkész rö­vid áhítatot tartott, melynek végén a Himnusz eléneklése után a lelkész a presbitériummal átvonult a szép papiak­ba, melynek kapujában a gondnokok át­adták a lelkésznek a lakás kulcsait. Ugyaneznap este a község társasvacso- rát rendezett az új lelkész tiszteletére. Fuchs Jánost a ráczkozári gyülekezet a

Next

/
Thumbnails
Contents