Harangszó, 1932

1932-04-17 / 16. szám

Í932 április 17. HARANGSZÓ 127 lan és örök: Isten szeretete. Ha hozzá mindig hívek maradunk, elvesszük az élet koronáját. Április 19. Az irtnek megiarfói. I. 16— 25. Nem azok, akik csak hallgatják, de akik szelídséggel fogadják szivükbe a be­oltott igét és aszerint cselekesznek. A tökéletes ajándék, mely a világosságnak Atyjától származott alá, az ő egyszülött Fia. Ha Őt fogadjuk be, szívünkben többé nem az emberi harag tombol, de Isten igazsága munkálkodik. A hit cselekede­tekben bizonyul igaz, élő és győzelmes hitnek. Április 20. Istentisztelet. I. 26—27. Az igaz istentisztelet nem lehet az az egy- egy óra, amit templomban eltöltöttünk, de az egész életünkkel kell az Istent tisz­telnünk. Azért váltott meg minket az Ur Jézus, hogy szeplő nélkül, azaz a bűn­nek való szolgálat nélkül éljünk. Kunszt Irén, kínai misszionáriusnö beszéli, hogy amikor egy vak, süket és púpos özvegy került a missziói házba és beszélt neki arról, hogy Isten őt is szereti, csodál­kozva hallgatta, de szíve igazán csak ak­kor nyilt meg a Megváltó előtt, amikor a keresztyén szeretet munkáját is gyako­rolta rajta: sebes, gennyes lábát meg­mosta, bekötötte. Hit és cselekedet ösz- szetartoznak. Április 21. SzemHvválnpatás. 11. 1—13. Az Isten nem személyválogató, amint Kornelius története is mutatja, kiragadja öt a pogányság sötétségéből. A mi fele­baráti szeretetünk kivételez. így volt ez a levél címzettjeinél. Különbséget tettek szegény és gazdag között. Mintha csak a pénz bálványát állították volna fel, en­nek hódoltak, keresztyénségükre pedig szégyent hoztak. Szegényeiket megvetet­ték, a szegénységet valóságos kísértés­nek tekintették. A pénz volt számukra minden. Ez a mammon ma sem vesztette el varázsát. Mily sokan választják bálvá­nyuknak, Istenüknek. E világ szegényei nézzétek: Isten az országának örökösei­vé tesz, hogy gazdagok legyetek hitben. Április 22. A holt hit II. 14—26 A levél­író szembeszáll azzal az élet nélkül való hittel, amely a maga tudására kevély és arra, hogy ismeri és tanítja az igét, ám a hitnek és a jónak gyakorlásáról egy­szerűen megfeledkezik. Ahol igaz hit él, ott a hitből folyó cselekedetek sem ma­radnak el. Ábrahám hitt és e hit szerint cselekedett. Napóleont egy csapatszem­lén elragadta lova. A legveszedelmesebb pillanatban egy közkatona menti meg a császárt, megfékezve a lovát. A császár hálás is ezért. A közkatonának így szól: „Köszönöm kapitány!“ Ez pedig erre nem lép többé vissza a legénységi sorba, de átmegy a tisztek csoportjába. Hitt császára szavának. Hiszel? Milyenek ak­kor cselekedeteid? Április 23. A nyelv bűnei. III. 1—12. A leg­nehezebb, hogy a beszédben se vétkezzünk. Hány embernek az élete látszik feddhetetlen­nek és nyelvét megzabolázni nem képes. Az a kicsiny tag áld és átkoz. Kettős életet mutat. Azért, mert mögötte a szív kétfelé sántikál: Istent áldja — zúgolódik s az embereket szólja, átkozza. A szív­nek kell megváltoznia, hogy többé ne a bűn uralkodjék rajta, de Megváltójának engedelmeskedjék mindig s akkor nyel­vünk sem lesz zúgolódó, átkozódó és ci­vakodó, de tiszta forrás képét mutatja, mely csak tiszta, üdítő vizet nyújt! Április 24. Bölcseség. I. 5—8. 111. 13—18. Az ember ezerféle praktikával keresi bol­dog jövőjét, mégis boldogtalanságot te­remt, mert nincs igaz bölcsesége. Erre a bölcseségre Isten lelke vezérel el (Ján. XVI. 5—14.), csak Istentől várhatjuk, ha hittel kérjük tőle. Ez a bölcseség átfor­málja a szívet, hogy az tiszta, békesze­rető, méltányos, irgalommal és jó gyü­mölcsökkel teljes legyen, amelyben őszinteség és egyenesség uralkodik. így az Istennek békesége tölti el életünket. Rimdr /enő. AZ ABLAK. Szögletes, üres, színtelen lámpa, Kifestett, rothadó fakeretben. Mereven bámul ködmesszeségbe S mindent figyel a háta mögött Az életlármás kis házszentélybe’. Cibálja, tépi az uccalárma, Lát könnyet, mosolyt az életzajban, Hall áldást, átkot, nótát és imát... Érzi, ha benn sóhajok szállnak . . . Rajta keresztül gyűlöl a világ. Az ablak az élet rabszolgája: Rajta szűrődik a fény és meleg S elzárja a ház fényét, melegét, Hogy a hidegben, vaksötétben Szeretetkohók ki ne hüljenek. Az ablak az élet rabszolgája, Kitárja karjait friss levegőnek: Bezárul nccaszét szemetjére S kiárad rajta gondpára, Mit éj s nappalok gondjai szőttek. * Isten! Ki reánk ablakot vágta!, Peád tekint lelkünk ablakszeme: Óvd meg sártól, durva kődobástól S ha elkorhad földi kerete, Ne hagyd sirbahullni összetörve. Vésd kegyelmed örök keretébe, Vidd át épen a halálcsapáson, Mosd tisztává szeretetcsókoddal, Hogy szinröl-szinre égi fényben, Mindörökké csak Tégedet lásson ! Bácsi Sándor. HETI KRÓNIKA. Mivel a kormány a Népszava című szociálista újság megjelenését betiltotta, a pesti nyomdászok két napig sztrájkol­tak, aminek következtében az újságok két napig nem jelenthettek meg. — A kormány elengedi a gazdák egy évi föld­adóját. —- A képviselői fizetést 6 száza­lékkal csökkentették. — Július 1.-től kezdve pedig az összes tisztviselők fize­tését is csökkentik 3 százalékkal. — Er­délyben, de főként Aradon nagy árvizek pusztítottak. — Mária Dorottya kir. her­cegnő, József királyi herceg testvére, Fü- löp orleansi herceg özvegye elhunyt. — Borah, amerikai szenátor népszavazást követel a Felvidék számára. — Jugoszlá­via miniszterelnöke, Zsifkovics tábornok lemondott. Helyette Marinkovics eddigi külügyminisztert nevezte ki miniszterel­nöknek a király. — A német birodalmi elnökválasztás vasárnap volt. Elnök 19,367.688 szavazattal újra Hindenburg lett. — A négy nagyhatalom londoni kon­ferenciája bizonytalan időre elnapolta üléseit. — Stalin, Szovjetoroszország vé- reskezű diktátora súlyos beteg. Eddig 16 orosz orvos hiába kezelte. Most Berlin­ből hívtak hozzá egy hires orvostanárt. KARCOLATOK. Ilát itt már minden szabad? Volt egy magyar király, talán a legciicsőbb: hollós, vagy korvin Má­tyás. Az Árpádok után az egyetlen király, aki vérünkből való vér, hazánk­fia volt. Neve hallatára tisztelettel nyúl a kalapja után minden igaz magyar. Korvin Mátyás dicső efhlékét akarta megtisztelni hazánk mostani büszkesége, Horthy Miklós kormányzó azzal, hogy néhány magyar közéleti kiválóság érdemeinek elismeréséül Korvin-Linc néven uj kitüntetést alapított. — Megkapta ezt a kitün­tetést egyebek között Ravasz László, a református egyház budapesti nagy püspöke is. Van a jezsuitáknak hazánkban egy folyóirata, Magyar Kultúra a neve. Ez az újság nevéhez méltatlan, de íróira jellemző módon egyik rága­lom-hadjáratot a másik után indítja a protestáns egyházak elten. Mosta­nában sorozatos támadással Ravasz Lászlót vette űzőbe. Elvakult gyűlö­letében arra is rávetemedett, hogy Ravasz Lászlót, a kormányzó kezé­ből kapott Konőn-láncra célozva „ Korvin-madsagos“-nak nevezte. Minden jóizlést felháborító, durva sértés. Sértés Ravasz Lászlóra, aki­nek minden munkája a békés egy- házépités munkája volt. Sértés Hu­nyadi Mátyás dicső emlékével szem­ben, akinek a nevét viseli ez a lánc és sértés a kormányzó államfői sze­mélye ellen, aki alapította ezt a ki­tüntetést. — Akármelyiket vegyük is, az eset mindenképpen méltó az el­ítélésre és minden igaz magyar meg­vetésére ! HARANGSZÓ. Hús vét után 3. vasárnap. János 16, 16-23. Áldott Urunk! Köszönjük, hogy eljöttél mihozzánk. Dicsőséges égi magasságból, angyalok ho­nából, nyomorult földi meggyalaztatásra, kárhozatra ítélt bűnösök közé. Áldunk Téged azért, hogy „elmentéiaz Atyához“. Hogy meggyaláztatás, kínos kereszthalál után ez a világ a feltámadás és mennybemenetel fényénél megláthatta Benned az Isten Fiát.

Next

/
Thumbnails
Contents