Harangszó, 1932
1932-04-17 / 16. szám
XXIII. évfolyam. 1932 április 17. 16. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Lap tulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 80 52fi Előfizetést elfogad minden ev&ng. lelkész és tanító. Menjetek be a szoros kapun. Máté 7, 13. A „Harangszó" szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára ; negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A dicsőség országában. Kolosszei 1. 3j. „Amikor Krisztus, a mi életünk megjelen, akkor majd-ti is Ővele együtt megjelentek dicsőségben.“ A z igazi keresztyén életben a Krisztus élete szakadatlanul megismétlődik ... Először is a Krisztussal meg kell halnunk, a mi ó-emberünknek el kell pusztulni. Azután a Krisztussal fel kell támadni egy egészen új életre ... Ha útolsó óránk eljön a Krisztus utján, mennybe szállunk s ott Ővele együtt megjelenünk dicsőségben ... Addig azonban minden mély elrejtettségben marad . . . De végezetül eljő majd a nap, amikor minden nyilvánvalóvá lesz, amikor a világ megdöbbenve eszmél rá arra, hogy Jézus él, még mindig él; amikor a világ nagy csodálkozással csodálkozni fog azon, hogy mi is élünk, minden élünk. Akkor lesz ez a nap, amikor Krisztus újra megjelenik dicsőségben az ő szentjeivel, a hivő lelkekkel . . . Oh, ekkor majd nyilvánvalóvá lesz az is: kik voltak igazán az okosan számítók, azok-e, akik a földieket hajszolták, vagy azok, akik keresték az odafelvalókat?! Ekkor majd nyilvánvalóvá lesz: kik választották igazán a jobbrészt, e világ fiai, az arany emberei, vagy pedig az Isten gyermekei, azok az égi vándorok, akik ezt vallották: életben, halálban csak Jézust keresem egyedül ő az egy és szükséges! . . , „Amikor Krisztus, a mi életünk megjelen, akkor majd ti is Ővele együtt megjelentek dicsőségben.“ Ebben a dicsőségben elvész minden más, eddig nagyratartott emberi dicsőség és különbségtétel. Ott csak egy társadalmi osztály lesz, csak egy nép lesz; Isten gyermekeinek szent gyülekezete, • mert Krisztus lesz mindenekben. Neki legyen dicsőség mindörökké. Urunk Jézusunk! vezess minket magad után örök dicsőségbe . . . „térték hű barátim, Már az est közelget, Miért nem terem a szőlőkaró gyümölcsöt? Hiszen az áldott napsugár épúgy reásüt, a langyos eső épúgy reápermetez, ugyanabban az ózondús légkörben él az is, mint a szőlővesszők. Mégis a szőlőkaró csupasz es mezítelen marad, a szőlővessző ellenben zöld leveleket hoz és édes gyümölcsöt terem. Fenti kérdésre oly egyszerű a felelet, hogy egy iskolásgyermek is megadhatja: Azért terem a szőlő- vessző, mert az a tőkével s annak gyökerei utján , az anyafölddel szerves kapcsolatban van, viszont a szőlőkaró azért marad meddő, mert közte és a szőlő között kapcsolat nem áll fenn. Honnan van az, hogy némely keresztyén ember élete áldásokban gazdag? Lénye sugározza a szeretetek nyájasságot és békességet. Mindig a mások fölemelése, megsegítése, boldogítása jár eszében. — Viszont némelyik ember olyan hideg, akárcsak egy jégcsap és oly részvétlen, akárcsak egy kavicsdarab. A magyarázat ismét fölötte egyszerű: Az első, aki szeretettel, nyájassággal és békességgel van telve, élő összeköttetésben áll Krisztussal, ezen erények forrásával, — az ilyen keresztyén ember szőlővessző a szőlőtőkén; viszont amaz olyan, mint a megszáradott és élettelen venyige, amely elszakadt a szőlőtőkétől. Akik a háború alatt olaszhonban Itt e puszta tájon Gond űzi a lelket. Induljunk csak bátran, így jutunk majd célhoz Az örök hazában. * jártak, beszélik, hogy ott óriás szőlőtőkéket láttak, amelyek famagasságra felnyúlnak és hüvelyk- ujjnyi szemeket teremnek. Amikor az Úr Krisztus azt mondja : „Én vagyok a szőlőtő“, akkor bizonyára nem valami csenevész, törpe szőlőtőre, hanem egy olyan terebélyes szőlőtőkére gondol, amilyenek a trópusi vidékeken s így az ígéret földjén is gyakoriak voltak. (V. ö. 4 Mózes 13, 24.) A keresztyén ember, mikor Krisztushoz igazán megtér, ebbe a hatalmas élő szőlőtőkébe oltatik be. Ennek nedvkeringése az ő nedvkeringésévé lesz. Pál apostol fejezi ki ezt a változást a legszebben, amikor így szól: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus“ (Gál. 2, 20.) A Krisztus által kapcsolódik azután össze a keresztyén ember a minden életnek forrásával: az Atyával. Az Atyának, a mennyei vincellérnek főtörekvése, hogy az ő országa egy olyan szölöskert legyen, melyben megtisztított tőkék virulnak. Egyik főeszköze, mellyel gyermekeit tisztogatja, az Ige. „Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, melyet szóltam néktek!“ — mondja az Úr... Egy földmíves embertől hallottam a következő történetet: Egy lelkész a folyóparton sétált. Mikor látta, hogy gyülekezetének egyik nőtagja ruhát mos és sulykol a folyóban, beszédbe ereszkedett vele. Az asszony hálálkodott a vasárnapi prédikációért. A lelkész Krisztus a szőlőtő. Irta: Horeczky Béla.
