Harangszó, 1932

1932-03-27 / 13. szám

102 HARANGSZO 1932 március 27. mélték, hogy többségre jutva, majd el­foglalhatják az evangélikusok régi kis- templomát. A megyeházából akarták az artikuláris gyülekezetét ellenőrizni és el­nyomni. K. Hogyan szervezkedett az artikuláris Nemesker ? Mit mondanak az anyaköny­vek? Az anyakönyveket a vidéken, külö­nösen háborús időkben mind a két egy­ház igen gondatlanul vezette. Nemesker anyakönyve az 1689. évvel kezdődik. Asoóth János tudós, erélyes esperes, Thököly volt udvari lelkésze, szervezte nemcsak a gyülekezetei, hanem a kiter­jedt nagy esperességet is. Utána (1706.) tíokány Ádám, Andrássy György és Csereti Mihály (volt győri tanar) voltak a lelkészek. A kuruc világban Mester- házy Peter és Nemeskéri Kiss Miklós, 11. Rákóczi 1*. biztosai védték meg a gyüle­kezetét. K. Mikor kezdődött Nemeskéren a nagy temptomper ? Zinzendorf Lajos, győri püspök idejé­ben, aki igen kedves ember volt Becs­ben. A megyeháza mind több r. katholi- kust vont íoe. tizek már 1728.-ban folya- mondtak a püspök és jezsuiták biztatásá­ra, hogy a régi kistemplom nekik adas- sek, mert „ők vannak többségben (?) ", öle az előkelők, a megye székhelyen a mág­nások, grötok* bárók, néha több napig is itt vannak; nem mehetnek tehát Lövő­re vagy magánházba miést hallgatni. K. Ki volt a lelkész a templom elvéte­lekor ? A Wittenbergből megjött fiatal, eré­lyes és tudós Perlaky József. (Neje Mat- kovich Éva, a későbbi főinspektor nagy­nénje.) Perlaky gyűjtötte össze 33 köz­ség evang. nemességét a templom vé­delmére, velük tartott konventeket. Még 1731.-ben jött a kir. parancsolat, fiskális akciót indítottak és felségsértési perrel fenyegették meg őket. Perlaky a kulcsot nem adta ki s a megyeházán nem jelent meg, mert hívei nem engedték, ö maga is regi nemes volt. Azt bizonyították, hogy 1681. előtt és után és most is bir­tokukban van a templom. A katholikusok pedig azt, hogy (1673.) a foglalás után felszentelték a templomot s az artikulá­ris helyeken nem templom, hanem csak az építőhely (locus, non templum) illeti meg a protestánsokat. Több kérvényt írtak és vittek Bécsbe. Mind hiába. K. Mikor és kik vették el a régi kis templomot ? 1732. január 31,-én, tél közepén vo­nult át a megyeházáról gróf Esterházy János h. főispán, Graczol János győri püspökhelyettes, Zeke István alispán, a szolgabirák, Cserkó és Sümegi soproni jezsuiták, megyekatonák stb. a régi kis templomhoz s azt elfoglalva, Graczol mondott benne misét. De elfoglalták az ezangélikusok által 1668. ex fundamento épített evang. paplakot és iskolát is. Ez még jobban felháborította a nemeskérie- ket. De mit lehetett tenni?! Wittnyédy János, a kiváló jogtudós hiába irta a fo­lyamodványokat. K. Mikor épült fel az új templom ? A 33 község csodás buzgósággal ösz- szefogva hathónap alatt felépítette az új nagy artikuláris templomot faoszlopok­kal, fagerendás mennyezettel, fából fara­gott szószékkel. Felsőbüki Nagy István megyei ügyész látván az építkezést, aug. 23.-an rémülten emelt vádat, hogy ezek imaház helyett egy „roppant terjedelmű, pompás bazilikát“ építenek harangokkal, hogy megszégyenítsék az elvett kis templomot. Megalázó módon szabták meg azután, hogy „a granárium formára“ építendő imaház még tetejével se emel­kedjék ki a falu utcasorából, hanem „hosszában párhuzamos két alacsony tetővel építsék s ezek közt csatorna le­gyen (örökös becsepegéssel fenyegetve az oltárt és orgonát) s a nyugati oldalon is levezető csatorna“. Ezt akkor „francia­tetős“ építésnek nevezték. Pompás adat a Róma által diktált magyar nemzeti mű­építészet történetéhez. Képben közölhet­né a „Magyar Kultúra“ is. K. tis mi lett a toronyoól ? Mária Terézia korában 1743. elég merészen toronyépítésbe fogtak. De mi­kor a torony a házak közui már kilát­szott, az átutazó Pásztory Zsigmond szolgabiró meglátta s nagy telhaborodá- saban azonnal letiltotta az építést. A varmegye földig akarta lebontatni, de a királynő kegyesebb volt. A nemeskeriek tetőt raktak reá az eső szél ellen. Így maradt több mint száz évig. Ez lett a nt- res „csonka-torony, turris macra“. Vilá­gító torony messze vidéknek. Nemeskér toronyszobát csinált belőle. Az aiumnu- sokat, néha a preceptort is ide helyezte. Mert jeles latin iskolájok volt (Fináczy is számba veszi) es híres tanítóik. Ne- meskér növendéke volt Ribini János, a jeles tudós. Kedeiyes, eleven ház Volt ez az artikuláris templom. Oldalt a lelkész tanulószobába volt beépítve a templom­tető alá. Ezért télen a templom felett ké­mény füstölt. Megnézték az átutazók. A tetőcsatornából, középről víz csurdogált. alá. A csonkatororíyból pedig víg nebu­lók kandikáltak az utcára. De a 33 köz­ségnek azért szent volt ez a hely. Oázis ,a pusztában. A protestáns becsület vég­vára. (Folytatjuk.) Ot várom. XXV. Zsolt. 5. Évezredek zenéje csendül meg e versben és évezredeké is lesz az még. Milliók ajkán hangzott el e mondat és milliók zengik azt továbbra is. A Lélek legtitkosabb mélységéből fakad ez az Ige és tör az ég felé. A legmeghittebb pillanatok alázatos vallomása és boldog Vallástétele az ég felé zarándokló ajkán. Az örökévalóság harmatában megfürdött és mennyegzői ruhát magára öltött hivő Lélek áhítata van e rövid négy szóban: „Isten, mindennap várlak téged...“ Évezredek óta kutatott az ember az idők változandóságában fundamentum után, melyre nemcsak sátort, hanem épü­letet is építhet, melynek alapja szilárd, falai erősek, biztosan áll. Sokfelé te- kintgetett, sokfelé nyújtotta ki kezét, nem egy fa árnyékában ült, nem egy for­rás vízéből ivott, különböző napsugárban fürdött; de tekintete nem talált egy pon­tot, ahol megnyugodott volna, kinyújtott kezében semmit szorított, a fa árnyéka képzelet szüleménye, a napsugár délibáb képe volt, a forrás vize nem üdítette. Lelke mélyén egy vágy élt, ezt kereste bálványaiban, ezt kutatta a fölkelő nap­ban, ezt próbálta föllelni az égő tűzben, legszentebb pillanataiban erről álmodott, ezzel foglalkozott, ezt melengette keblén, hordozta szívében... Vergődésében egyszercsak szemei megtalálták az eget s elgyötört ajkán felsírt a szó: Jövel én Istenem, minden­nap várlak téged. Kétszeresen szükségünk van, hogy Istenünket várjuk, mikor a „nemszeretem napok“ komorsága fedez be. Azok az esztendők ezek, „melyekben gonoszt lá­tunk“. Terveink nem sikerülnek. Törek­véseink hiábavaló próbálgatások. Az élethez fűző kötelékek meglazulnak. Lankadt kezek, tántorgó térdek, össze­tört csontok, reménységben megfogyat­kozott lelkek vagyunk. Sivatagban lako­zunk, kietlenben táborozunk. Minden számításunk ellenére várakozás a sor­sunk. Nem értjük Isten cselekedeteit; sem azt, hogy mi mit tegyünk. Viharok tombolnak, a vad hullámok á kis lélek— vésztőt ide-oda dobálják és elsüllyedés­sel fenyegetik, vagy visszahajtják a partra. A csónakban egy emberiélek ül, remeg, reszket, kétségbeesik. Óh, mi­lyen sokat jelent ilyenkor ajkunkra ven­ni: Szabadító Istenem, mindennap várlak téged 1 Istenünk után való vágyakozással te­remtetünk. Szomjuhozzuk Öt. őt várom, azaz Reá. tekintek. Ö az, aki engem, kol­dust örök adományaival gazdagít, me­lyek az örök élet, bűnbocsánat, kegye­lem és felséges gondviselése. Őreá te­kintek, aki egyedüli jóltevőm, mert Nél­küle a siralom völgyében nyomorultan el kellene vesznem, Ot várom azaz kíván­kozom Vele lenni, mellette maradni. Öt kívánom egész'lélekkel, minden gondola­tommal és érzésemmel. Ő töltse be azt ragyogó fénnyel, örök igazsággal, el nem múló szépséggel, őt várom gyermeki ragaszkodással. Ki volna az én gondvi­selőm, ha nem Ő? Ki vonz engem keblé­re, ha fájdalmak vesznek körül, ha min­den elhágy, ha egymagámban állok, mint minden díszétől megfosztott fa, ár­ván, elhagyottan, ha nem Ö, ki a törő­dött lelkek bátorítója, gyermekeinek édes atyja? őt várom, mert akarata életem célja. Azt akarja, hogy dicsőségére éljek, hogy szolgálatom csak őt magasztalja^ Őt várom egyedül, mert vezetésére bí­zom magam. Ő nélküle tékozló fiú va­gyok, de vele „legelőjének népe, kezének juha“. Őt várom, kinek atyai szíve az aláza­tosaké és tiszta szívüeké. Hozzá mehe­tek, mert kopogtatásom megnyitja a ke­gyelem ajtaját és szíve várja áldásait készséggel elfogadó gyermekeit. Őt vá­rom, hogy halljam szavát, mely lelkem­nek békességet szerez, őt várom, hogy lelkének erejét megmutassa, mellyel lá­zadozó természetem boldogító szolgálata könnyű igájába hajtsa, összetörje, meg­semmisítse bennem az ó-embert, a föld gyermekét és megépítse az övét. Óh örök szeretet, halld meg imám. Mindaddig nyugtalan vagyok, míg ben­ned nem nyugszom. Te út, igazság és élet vagy. Nálad az idvesség. Te szeretet vagy. Dicsöisd meg magad bennem. Ir­galmasságodból tégy fiaddá. Szeretetből légy atyámmá. Istenem, mindennap vár­lak téged...! Benzing István..

Next

/
Thumbnails
Contents