Harangszó, 1931
1931-03-22 / 12. szám
94 HARANGSZÓ 1931 március 22. helyén falakat emelni, de a hivek azt tartják Pál apostollal: „Mindenre van erőm a Krisztusban“. A posványt, mint láttuk, beledobált kövekkel kisebbítik. Hatalmas szálfákat, cölöpöket vernek bele s az ■ így előállott cölöpépítmény alapzatra húzzák rá a falakat. Egy év múltán már állt is szemükfénye: az Urnáik szent hajléka. De mivel mint említettük, csaknem a falu legmélyebb pontján épült, innen a sajnálatos körülmény, hogy az igen csinos és mai napig is az eredeti helyén álló, elég hatalmas templom nem érvényesül eléggé. Kevesebbet mutat, mint amennyi valójában. Azóta két ízben ment át gyökeres javításon. Először 1875-ben 44.500 forint költséggel, legutóbb pedig 1914-ben 95.000 korona költséggel csaknem teljesen újjáépítették. Nem hiába. Mert bár kb. 1700 lelket képes egyszerre magába fogadni, vasárnap délelőttönként mind az utolsó helyig megtelik, az oltár előtt és a padsorok közötti üres tér állóhelyei is, elannyira, hogy istentisztelet közben ki, és bejárni már csak a zsúfoltság miatt is lehetetlen. A gyülekezet érthető okból eleinte tisztára tót nyelvű volt, de már 1810-ben a meglevő egy tót tanító mellé, egy másik magyar tanítói állást is szerveztek és pedig oly módon, hogy ez a tanító egyúttal magyar lelkész is volt egy személyben. Hosszú időn keresztül tartott ez az átmeneti állapot, míg végül is két teljesen azonos munkakörü és javadal- mazású lelkészi állás alakult ki úgy, amint az ma is fennáll. Kiskőrös több mint 10.000 evangélikus leikével ma a Duna-Tiszaközének legnagyobb lutheránus gyülekezete. Lelkiélete mindig is meglehetős eleven volt. Van két rendes, egy önálló hitoktatólelkésze; 12 evang. felekezeti tanítója, egy külön kántora és állandó diakonisz- szája. Szorosan vett egyházi alakulatok: a Nöegylet 150 taggal, Evang. Ifjúsági Egyesület 120 taggal, Megkonfirmáltak Egylete kb. 100 munkás taggal. Egy-egv vasárnap munkája a következő: a templomban három rendes istentisztelet, az iskolaépületben: vasárnapi iskola, serdülő óra, leányok bibliaórája, az Ifjúsági Egylet bibliaórája, a felnőttek bibliaórája és a Megkonfirmáltak összejövetele, úgy, hogy mindeme alkalmak résztvevőit egybefoglalva kb. 2800 a lelkigondozást rendszeresen igénybevevők egy vasárnapi száma. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy az úgynevezett „világiak“ közül a tanítói kar s önkéntes munkások lelkes serege páratlan buzgó- sággal tevékenykedik s szítja, fanatikus odaadással szítja az Urnák szent tűzét. Lassan-lassan megmozdulnak a szélesebb rétegek is. Az ősi, tipikusan lutheránus kegyesség szelleme úgylátszik visszatérőben van, mert a poros bibliák előkerülnek s csendes téli estéken a sá- padtfényű ablakok mögül innen is, onnan is fel-felzeng egyházi énekeink melódiája. Házi istentiszteletet tartanak. A régi szép szokásokkal együtt bár visz- szatérne Krisztus szelleme: a szeretet, béke és alázatosság is sziveinkbe. Dedinszky Gyula. TERJESSZÜK a „HA.RANGSZÓ“-t! A Kiskőrösi Nőegylet. A kiskőrösi Ev. Nőegyesület február hó 7-én tartotta évi rendes közgyűlését. Dr. Kováts Vilmosné elnök beszámolója mögött érezni lehetett a munkában ösz- szeforrt testvéri szívek együtt dobogását és imáját. Karácsonykor 41 iskolásgyermek részesült ruhanemű segítségben. Az adakozás utján összegyűlt használt, de még egészen jó ruhadarabok és új anyagok szabásánál és varrásánál a tagok segédkeztek. A vasárnapi iskolás gyermekek között 500 szeretetcsomagot osztott ki, lélekemelő ünnepély keretében. Karácsonyi vásárt rendezett, mely 100 P-vel gyarapította az egyesület pénztárát, mely összeget — élelmiszercsomagok alakjában — 12 szegény család között osztott széjjel, ugyancsak karácsonykor. Hogv a karácsonyi vásár szükséglete már jóelőre biztosítva legyen, az egyesület hetenként munkadélutánt tart, ahol imával, énekkel és egy lelketépítő felolvasással pár áldott órát töltenek együtt a tagok. Ugyancsak itt készülnek már jövő karácsonyra a jó meleg kendők rongyokban didergő gyermekek számára. Havonként szeretetvendégséget rendez az egyesület, mely igen alkalmas az egymásiránti testvéri szeretet növelésére. EÍzeknek a jövedelme 50—100 P között váltakozik. Legutóbb a lipcsei misszió javára rendeztetett, melynek jövedelme 101 pengő és 14 fillér volt. Az egyesület buzgó tagjainak áldozatkészsége lehetővé tette, hogy Szabó Marianna diakonissza testvér állandóan itt dolgozhat. Templomi felszerelések hiányainak pótlását is megkezdte az egyesület egy asztalterítő beszerzésével, mely 40 P-be került. Ez a terítő egy — az egész gyülekezetnek kedves és emlékezetes napon — Dedinszky Gyula nt. úr választásakor téríttetett fel először. Két tanítóképzöintézeti növendéket havi 30 P segélyben részesít az egyesület. Ebben az évben 50 taggal gyarapodott a tagok száma. Evang. ifjúsági konferencia 17< 1 // •• 90 Kiskoroson. Március 7—8-án zajlott le Kiskőrösön (Pest vm.) az ottani Evang. Ifjúsági Egylet kétnapos konferenciája, amelyre a Duna-Tiszaközéről, sőt a Tiszántúlról és Felvidékről is szépszámú résztvevő gyülekezett össze. A konferencia központjában az előadások állottak, amelyeket Bakay Péter főesperes, Túróczy Zoltán győri lelkész és Hilscher Zoltán egyet, magántanár tartottak „Koravén ifjúság“, „Gyáva ifjúság“, illetve „Diadalmas ifjúság“ címen. Valamennyi előadáson egy föigazság vonult végig, az: hogy a vallástalan, hitetlen ifjúság, mint koravén és gyáva elpusztul, a Krisztusban hivő és élő ellenben minden nehézség felett diadalmaskodik. Az előadásokon, melyek éppen a résztvevők nagy száma miatt a templomban tartattak — állandóan lOOCf— 1200 hallgató vett részt, bizonyságául annak, hogy a vendéglátó gyülekezet tagjai, a hivek tágabb köre is szeretettel magáévá tette az ifjúság ügyét. A helybeli fiúk és leányok szavalatokkal élénkítették a programmot, egészen különös hatást váltott ki azonban Mikus János kántor-tanító, karmester azokkal a karénekszámokkal, melyeket a vezetése alatt álló három egyházi énekkar: a Földmíves Ifjúság Vegyeskara, az Ev. Gyermekkar és az Evang. Gyülekezeti Vegyeskar adtak elő. Mindkét konferenciai nap bibliatanulmányozással kezdődött, amely bibliatanulmányozás két leány és hat fiú, ösz- szesen nyolc csoportban, mintegy 250 főnyi ifjúsági résztvevővel történt. Vasárnap megkapó élmény volt mindenki számára a színes, festői népviseletű néppel zsúfolásig megtelt templomban tartott főistentisztelet, amelyen Wolf Lajos bányakerületi missz. lelkész hirdette az Igét a diadalmas ifjúságot nevelni tudó anyák s otthonokról. Vasárnap Töltéssy Zoltán KIÉ főtitkár vezetésével nagy tetszést aratott játékdélután volt, majd az egész1 konferencia, mely dr. Scholtz Oszkár szavaival vette kezdetét, hálaadó istentisztelettel befejezést nyert. Itt Kelló Gusztáv szarvasi lelkész hirdette az Igét, Péter apostol szavaival: „Jó nekünk itt lennünk“ téve bizonyságot a két nap áldásairól. Szívből fakadó meleg szavai nyomán mindenki szemében megcsillantak a búcsúzás fájó, egyben az együtt töltött két nap boldogságának örömkönnvei. Az esti vonatokkal a vidéki résztvevők, kik a Nőegylet vendégszeretetét élvezték — hazautaztak. A konferencia zaja elült a városban, hisszük azonban, hogy az együtt töltött napok eredményeképpen szerte az országban mindenfelé a lélekben megerősödött diadalmas ifjúság megindította a maga Krisztusért való döntő küzdelmét. Az orosházi gyermekmentő-akció. 1927 őszén dr. Raffay Sándorné ev. püspökné Öméltóságát arra kértem, hogy ajánljon néhány teljesen árva gyermeket, 4—10 éveset, mert híveim közül többen szeretnének egyet-egyet magukhoz fogadni és felnevelni. Ä nemeslelkü püspökné örömmel hallgatta meg kérésemet és 1927 december 22-én küldött hozzám 3 gyermeket, két fiút és egy kis leányt, akik azóta itt vannak Orosházán. Ezután mind sűrűbben érkeztek gyermekek Budapestről, akik itt szerető otthonra, jó levegőre és ellátásra találtak. Az 1929. és 1930. években már 40—60-as csoportokban érkeztek gyermekek, akik legnagyobb része egy esztendőt töltött itt. Nem nyaralási akciót létesítettünk, hanem kifejezetten gyermekmentést. Célunk az, hogy a nyomor- és bűntanyákról elhozzuk a gyermeket más, tisztább levegőbe. S most három évi tapasztalat után nyugodtan mondhatom, hogy munkánk és fáradságunk nem volt hiábavaló. A vézna, sápadt városi gyermekek nálunk, az alföldi erős levegőn, egészséges, piros színt nyertek, a jó és rendes táplálkozás (tej, szalonna, búzakenyér stb.) megerősítette őket testükben és
