Harangszó, 1931
1931-03-01 / 9. szám
1931 március 1. HARANGSZÓ 71 bolsevizmus igazi veszedelmét tárja fel. Az egyre bővülő irodalom nem hogy világosságot hozna a kérdésben számunkra. Minden egyes újabb könyv újabb: most már a?tán igazán nem tudom, hányadán vagvunk?-ot jelent. Bármint vesszük is, csak igazi papi lélek képes: az egészet nézni és nem a részleteket. Az a lenyűgöző hatalmas akarni akarás a maga minden részletében kitervezett és kivitelben levő szervezettségével és minden technikai teljesítménvével csak részletkérdés és akik ezeket látják, akik most már Nyugaton is dicshimnuszokat tudnak zengeni ezeknek láttán, csak részszerint látnak. De részszerint látnak azok is, akik csak a véráradatot látják. Ez a vér tény. Tagadhatatlan. És ami még szörnviibbé teszi, letagadni nem is akart, cinikusan be is ismert, sőt a tervbe belekalkulált valóság. Azonban a keresztvénségnek nem szahad meuál- lania emellett a részletkérdés mellett sem és ebben elmerülve fogalmat alkotnia magának az egészről. Különösen eev szentimentális áíkeresztyénség hamar könnyeivel nem szabad segíteni akarni. A hamar könnv. hamar nvúl a zsebbe is. De nem az áldozatos készség barna- rossáeával, csak a zsebkendőért a könnv letörlésére. Az önkönnvére, aztán: menjünk tovább, hogy meg ne hasadjon a szív! Az igazi képet az egészetnézés adja. Nagy folyamokat a parton álló- jobban látja, mint a vízben fuldokló. A legkomolyabban veendő Fii lop— Miller René könyvét is: Geist und Gesicht des Bolsevizmus. csak azzal a Szemmel szabad tekinteni, amivel egy előkelő fotoriportot. A lelket azonban, az egészet D. Dr. R. Kramer könyvéből: Notbuch der russischen Christenheit és dr. H. Neusatzából: Ein deutscher Todesweg, látja meg. Ez az egészetnézés adja az igazi képét az igazi veszedelemnek, hogy aztán: a szivattyúkhoz minden ember! Ha el- sülyed a hajó, megy le vele a mélységbe jó és gonosz, lelkes, lelketlen és lélek— nélkülvaló egyaránt. Ne legyetek langy- melegek! Zárt, egységes keresztyén terület volt, az őskeresztyénség hazája. Elő- ázsia, Kisázsia, Északafrika, a Balkán. Száz meg száz, most már csak osztogatott püspöki cím őrzi a nyomát annak a nyugatji kultúrához tartozottságnak, aminek ezen az óriási területen vége. Róma, Bizánc képviselték a nyugati kultúrát. Múltak az idők és nyugati kultúrában ettek-ittak, szőtték cselszövéseiket. Sportoltak. Mert mi volt más a Birodalom züllésnek indulásától fogva a két város ifjúságának az ad limina, a végekre kirándulása és csetepatézása a barbárokkal, mint sport. — Sportoltak, hogy elevenbe vágó vagy festett seb- jeikkel karriert csinálhassanak. Hogy tógáikat a választások alkalmával széjjeltárva mutogassák a sebeket szentimentális szavazók megnyerésére. Karriert csináltak, hogy üzleteket csinálhassanak és hogy teljes legyen a körforgás, á kizsarolt provinciák kincsei árán züllesz- tetté'k a Birodalom szivét, megvásárolhatóvá tettek ott fertőzött kincsükkel mindent. Még nagyobb karrier érdekében. Ott sem hallgattak a jobbak szavára, akik fülüket a föld mprajlásán, szivüket a lelkeken tartották. A lelkek csendhen eltávoztak. Az odaadás, a magamegadás, az izlám szőtte láthatatlan kapcsait a lelkek között és csak egy Mohamednek kellett jönni, hogy az izlámot, ezt a már meglevő lelki kapcsolatot, vallásra való átszövegezéssel öntudatra hozza, hogy a dzsiháddal, szent háborújával végigseperhesse a félvilágot. Istenítélet volt az, Luther szavai szerint, amivel a keresztyénséget időről- időre fel kell rázni a bűntudatára, mert szóból nerp ept Folytatjuk. Csőváry Géza. Január elsejétől nyugalomba vonult a kétbodonyi gyülekezet öreg lelkipásztora Kövárv Géza, aki 47 évi lelkészi szolnál,Etából 27 esztendőt töltött el két- hodonyban szeretetben és békességben. Kőváry Géza nemcsak hirdette a szereteted hanem meg is tartotta és híveit is arra. nevelte, aminek az lett az eredménye, hogv az azelőtt békétlenkedő. törvénybe járó nép elhagyta régi, bűnös szokásait és évtizedek óta csak nagyon ritka esetben mennek a hívek az ügyvédhez. A magyarosítás terén is óriási munkát fejtett ki. 27 évvel ezelőtt Két- bodonvban csak egv magyar és három tót isten «isztejet volt havonként. Ma már az istentisztelet nyelve csak magyar. És véghez vitte azt a magyarosítást oly tapintattal, oly körültekintéssel, hogy soha senki észre nem vette, hogy mit is akar a lelkész! Amikor még vallásos-estéket, csak igen kevés gyülekezetben tartottak, Kövárv Géza, a kétbodonyi ev. tótoknak már tartott, mégpedig magyar nyelven. Jóízű népszínműveket tanított be a fiatalsággal. Mindezeken keresztül a lelkész megkedveltette népével a magyar nyelvet. S ma már oly szépen és tisztán beszélnek magvakul, oly lángoló honszeretet izzik szivükben hogy dicséretére válna bármely született magyarnak. Csőváry Géza eme munkájáról értesült a Kormányzó úr őföméltó- sága is, és a múlt esztendőben a III. oszt. polg. érdemkereszttel tüntette ki az ősz lelkipásztort. Ha valaki, úgy Csőváry Géza igazán megérdemelte ezt a kitüntetést. A legutolsó megyei választásoknál, a közbizalom képviselőnek választotta. Az egyháznál sokáig viselte a főjegyzői tisztséget. Mindenki által tisztelve és szeretve, hívei szeméből hulló forró könnyek kisérték lelkésztestvérünket a jól megérdemelt nyugalomba. És mi kívánjuk, hogy adjon az Isten gyönyörű, áldást fakasztó munkája után még sok számos boldog esztendőt és az Úr adja megérnie — amiért szüntelenül imádkozik az ősz lelkipásztor — Magyarország feltámadását! Mi a legszebb a világon ? Egy világot járt kereskedőt kérdeztek meg egyszer, hogy világkörüli útján mi volt a legszebb s a legfelejthetetlenebb, amit látott? A kereskedő azt felelte: „Láttam csodaszép vidékeket. Olyan gyönyörűek voltak, hogy nem tudtam mást Csinálni, qsak kitártam a két karomat. Szerettem yolna átölelni az egész tájat. Láttam ha-e talmas emberi alkotásokat. Mikor néztem őket, valami döbbenetes hódolat lett úrrá rajtam s felkiáltottam: Mi csoda az ember! Láttam gyönyörű emberek :t. Férfiakat, akik olyanok voltak, mint egy élő szobor s nőket, akidnél a festő képzelete sem álmodhat szebbet. De a legszebb és legfelejthetetlenebb élménye életemnek itthon volt, Münchenben. Tífuszban betegedtem meg. Bevittek a kórházba. Én voltam az egész kórház réme, a legkiálhatatlanabb beteg. Agyonsze- kiroztam mindenkit. Semmi és senki sem volt jó nekem. Egy diakonissza ápolt. Ahogyan a szeszélyeimet tűrte, a go- rombaságaimat szó nélkül lenyelte, ahogyan rám nézett szelíden, mikor én majd felökleltem vasvilla tekintetemmel ... Ez. az arc volt a legszebb, ami.t az életemben láttam s ha mindent el fogok is felejteni, ezt a szeretetet elfelejteni sohasem tudom“. Evangélikus egyházunknak is van Diakonissza Intézete Győrött. Most folynak az évenként egyszer szokásos felvételek. A szükséges tudnivalókat múlt számunk közölte. Aki hivatást érez magában ai- ra, hogy a világ eme legszebb csapatába belépjen, küldje be felvételi kérvényét március hó 5-ig a győri ev. Szeretethát igazgató lelkészéhez Győr, Petőfi-tér 2. OLVASSUK A BIBLIÁT! Ember küzdj! Március 2. Küzdeni kötelesség. I. Tim. VI. 11—16. v. Szeretet, békességes tű- rés, szelídség a hivő ember nélkülözhet tetlen jellemvonása, de e tulajdonságok nem azt jelentik, hogy minden előtt szemet hunyjon, a békesség kedvéért a feketére is ráhagyja, hogy fehér s gyáván meghunyászkodjék ott, ahol az ö Urának ellenségei minden erejüket s ’avaszságukat latba vetik a győzelemért, lézus követése harcot követel fölünk. A böjti időszak odaállítja lelki szemeink elé a szenvedő Megváltó alakját, aki halálos veszedelmek közti nyílt bizonyságtétellel, alázatos kelreszthordozással harcolt annak az Úrnak a győzelméért, akit az uralom az égben és földön egyedül megillet. Tanuld meg tőle, hogyan lesz a szeretet, békességes tűrés, szelídség harci eszközzé, mely a legigazibb győzelemhez segít. .. , Március 3 Egyesült erővel / Ján. XI 7—16. Az Úr világosan látja, mii vár reá és tanítványaira Júdeábán s mégis magával viszi őket. Nem kíméletlenség, hanem ellenkezőleg, a bennük való bizalomnak jele, hogy maga mellett akarja látni őket az utolsó , nagy küzdelemben is. A tanítványok is tudják, miről • van szó s Jézus nem csalódott bennük. Arra még a mindvégig habozó, kételkedő Tamás is kész volt, hogy ne hagyja cserben azt, aki annyi szeretettel vette őket körül, még ha élete esik, is áldozatul. Tanuljunk tőle minden veszélyben, harcban híven kitartani azok mellett, akik a mester oldalán velünk együtt egy célért harcolnak. Március 4. Fegyvereink. Mát. V. 20—26. Rom. XII. 17—21. Jézus tanítványainak
