Harangszó, 1931
1931-03-01 / 9. szám
70 HARANGSZÓ 1931 március 1. ból készült harangállvánnyal; a haran- > gokat később evangélikusok és kathliku- sok egyenlő joggal használták. A templom eredeti alakjában 1752-ig állott fenn. — Ekkorra a javítás hiányában a kopadozottság mellett az összedölés is fenyegette, de, amint tudjuk, az ellen- reformációnak ebben a sötét idejében evangélikus templomokat felsőbb engedély nélkül még javítani sem volt szabad. Hosszas utánjárásba került, míg a felpéciek templomukat 1752-ben 50 forint engedélyezett összeggel megjavíthatták, ami a gerendákkal megtámogatott nyugati fal újjáépítéséből állott. — Végre 1775-ben megszerezték a kicsinek bizonyult templom megnagyításához, illetve újjáépítéséhez az engedélyt. Ekkor nyerte a templom mai alakját és nagyságát. Amint a képen látható, barokk stílusban épült, impozáns fekvésű épület, amelv szép. összhangzatos építésével méltán felkelti az érdeklődést és elismerést. 1794-ben kétezer forint költséggel tornyot épít az áldozatkész gyülekezet. 1812-ben templom és torony egv óriási tűzvészben leégett, a harangok néhány pillanat alatt leolvadtak, de a csaoás után fellángolt áldozatkészség újra felépítette a templomot még abban az évben, a tornyot 7 év múlva 1819-ben. Legutóbb 1926-ban restauráltuk templomunkat teljesen önerőnkből mintegy 16 ezer P értékben. Ekkor helyeztük el benne a hősök emléktábláját, a hazáért hősi halált halt 52 hívünk nevével. Azóta a felpéci templom külső és belső szépségével hirdeti a hívek áldozatos hitét és isten dicsőségét. A felpéci gyülekezet története. A gyülekezet története, mint a legtöbb helyen, úgy nálunk is azonos á templom történetével. Ez a történet a megalakulás óta nem volt egyéb, mint kifele á harcnak, befelé az építésnek szakadatlan láncolata. Megvalósult Ne- hemiás próféta szava: ,,A kőfalon munkálkodók kőéül á tehernek hordozói egyik kézőkkel, amély a munkát végezé, rakodának, másik kézök pedig a fegyver! tartja yala.“ Kevés oly gyülekezetünk van, amely annyit szenvedett volna külső ellenségtől és annyit áldozott volna a belső épülésre, mint a felpéci gyülekezet. Erről meggyőződhetünk, ha megboldogult hivatali elődöm, Madár Mátyás tollából megjelent s nagy. gonddal összeállított „Emléklapok“-at figyelmesen átolvassuk. A sok keserűséget okozott harc elkezdődött az ellenreformációval és tartott századokon keresztül jóformán megszakítás nélkül. Hol harangjainkat,, hol templomunkat akarták elvitatni, vagy erőszakkal elvenni. Egymást érték a támadások, de elődeink hit- hűsége erősen állta a támadást és Isten kegyelméből elmondhatjuk, amit kevés protestáns templomról lehet mondani, hogy a felpéci templom ajtaja megépülése óta idegen kezektől sohasem volt bezárva, benne a hívek állandóan hallgatták a Szentige hirdetését. Volt idő, amikor a győri gyülekezet templomának 1749-ben történt elfoglalása után Fel- péctöl észak felé egész Pozsonyig, keletre Komárommegyéig nem volt evangélikus templom. Ekkora területről sereglettek össze a hívek és mivel a kis templom nem tudta őket befogadni, a szabad ég alatt a templom előtt is tartottak istentiszteleteket; ezekről van feljegyezve, hogy mivel sokan később jöttek messzebb kerültek s nem hallhatván a prédikációt szomorúan tértek haza. — Egy-egy vasár-, vagy ünnepnapon egész sereg hintó lepte- el a község utcáit; idejárt ugyanis istentiszteletre Győr németajkú lakossága. Innen érthető, hogy számukra e tősgyökeres magyar községben német nyelvű istentiszteletet is tartottak. Győr meg is hálálta mindezt Felpécnek, i 777-ben, majd 1812-ben a templomépítésre adakozók között tetemes ösz- szeggel szerepelt a győri gyülekezet is. Az evangélikus és katholikus hivek vi szonyáfa jellemző, hogy a helybeli ka- tholikusok sohasem viselkedtek oly agresszív módon, mint a szomszédos s különösen a gyomoréi plébánosok, akik közül egy bizonyos Lencsés pap miatt „nagy nyomorítás esett a felpécieken és fizettek 250 forintot, többet is keljeit volna, ha az akkori méltóságos püspök úr a dologba, kegyelmesen be nem tekintett volna. Lett a dolog 1738-ban.“ A község evangélikus és katholikus lakosai közötti egyetértést hirdette egéA felpéci evang. templom. szén az 1900-as évekig fennállott ama kőoszlop, amelyet az 1700-as években „egyezségül emlékezetre“ közösen állítottak fel az atyafiak. A felpéci gyülekezet nevesebb lelkészei. A szomorú emlékezetű Kéri Balázstól eltekintve a hírneves gyülekezetnek hírneves lelkészei is voltak a múltban. Kéri Balázs egyike volt a pozsonyi törvényszék elé 1674-ben megidézett és hitüket megtagadó csekélypzámú lelkészeknek, akit ezért hivei nem engedtek be a templomba s ez az egyébként is ingatag jellemű papra oly hatással volt, hogy elméjében megzavarodott s mint ide-oda bolyongó fejezte be életét a felpéci szőlőhegyeken. Utána következett az Erdélyből ideszármazott katonaviselt Kris- bai Mihály, aki állítólag a ma nagyon elterjedt Hamvay családnak volt az őse. Az anyakönyvvezetést az egyháztörténet lapjairól is jól ismert Szeniczei Bárány János kezdte el 1740-ben. Az ő és szeretett tanítójának, Kmoskó Jánosnak emlékét őrzi ma két dülő-elnevezés a község határában. 1808-ban választották meg Kis Tatai Tatay Pált, aki kiváló szervező teheségénél fogva belsőleg ujjáalkotója lett gyülekezetünknek, öt követték Nagy József, Molnár Lajos, majd Madár Mátyás, akiknek lelkészkedése közel egy évszázadra terjedt. Madár Mátyás emlékkövét a múlt évben leleplezte á gyülekezet. Ha meggondoljuk, hogy a felsorolt nevek viselői Isten országának élő küzdő és nem egyszer szenvedő, de hitükben erősen megálló harcosai voltak, csak kegyelettel áldozhatunk emléküknek és hálával Istennek, aki alkalmas időben munkásokat küldött az ő szőlőjébe. E lap hasábjain gyorsan lepereg előttünk a felpéci gyülekezet története. Éveket, évtizedeket, sőt századokat néhány sorban kell elvonultatnunk szemünk előtt, pedig azok az évek mennyi küzdelmet, mennyi munkát, . mennyi örömöt és még több szenvedést rejtettek magukban! Mindennek ma már csak egyetlen néma, de némaságában is Isten dicsőségét hirdető tanúja van: a felpéci templom. Emellett a templom mellett pedig jobbról is balról is apró fehér házakban ma is él az ősök törhetetlen hit- hűsége; ezekben a házakban, mint évszázadokon 'kérésziül' rha ’ is; dolgozlak, ma is küzdenek, ma is imádkoznak az emberek és várják, szivszorongva várják a — szébb jövőt. Győrffy Béla lelkész. Új dzsihád felé? Irta: Immendingen Mihály. Nálunk a bolsevizmust vallástörténelmi oldaláról elsőnek nem az egyházi időszakos, hanem a politikai napi sajtó próbálta megközelíteni. Minden más kövefkeztetéslevonás helyett kettőt állapíthatunk meg ebből. Egy az, hogy a napi sajtó merészen és nem minden ügyesség nélkül szeg meg minden cipót. A másik az, hogy ime ebből a sütetből az olvasó közönség szélesebb rétegei is már szívesen vesznek egy-egy karajravalót. És kár lenne, ha Márkus Lászlónak a Pesti Hírlap január 16-iki számában megjelent vonatkozó írása nem csupán az első, hanem az utolsó szó is lenne és pusztábavesző kiáltó szónak maradna meg. Kár volt az is, hogy forrásait nem nevezte meg. — Szívesen merítenének azokból más érdeklődők is. Onnan, ahol a mélvrenézö vizsgálódás belenézett a Keletnek a nyugati kultúrától elforduló arcába és még inkább az arcot formáló lélek mélyébe, ahol egyre tisztábban bontakozik ki új vallás képében a bol- sevizmus. Friedrich Lagenfass, a müncheni egyházi iró nem a részleteket nézi, mikor Istenítélet című rövid tanulmányában a
