Harangszó, 1931

1931-02-15 / 7. szám

1931 február 15.

HARANGSZÓ

51

Futótűzként terjedt az elmúlt szombat délelőttjén Sopron ódon utcáin a szinte hihetetlen hír, hogy Hollós János, az ősi líceum mindig viruló egészségű s mosolygós arcú, áldottszivű igazgatója nincs többé, meghalt... Szívszélhiidés ölte meg néhány pillanat alatt. Megrendülve értesült a gyászhírről a tanárok és tanítványok seregén kívül tisztelőinek nagy tábora; mert Hollós János Sopron legtiszteltebb és legismertebb lakói közé számított.

övéinek, kis és nagy családjának igazi gondviselő édesatyia volt, aki mindenkire és mindenre hűségesen goddolt és nagy szeretettel és példás hűséggel töltötte he tisztének minden igazságát. 63 életévéből 36-ot töltött a tanári pá- Iván. még pedig az elsőt Bonyhádon, a többit az ősi soproni alma materben. 18 év óta állott válságos időben az intézet kormánvrudjánál. mint erőskezű, melegszívű bölcs vezére s atyai jóbarátja tanártársainak és sokszázra menő tanítványának. Mint felavatott lelkész nem hordta a lutherkabátot, de mégis lutheri lélekkel szolgálta, mint hűséges sáfár, hőnszeretett egyházát és drága hazáját. A klasszikus nyelv és történelem lelkes- szavú avatott mestere volt a katedrán, ahol életpéldájával is bizonyította, hogy az Urnák félelme a bölcseség kezdete. Igazgatói és tanári munkáján kívül buzgón résztvett minden egyházi, társadalmi s nemzetépítő munkában. A soproni ev. gvülekezfítnek oszlopos tagja, példás hűségű prezbitere, számos bizottságnak munkás elnöke s tagja az egyházmegye, egvházkerület és egyetemes egyház kebelében. A soproni tornaegyesüíetnek 30 év óta lelkes elnöke. Sopron szabad királyi város képviselőtestületének kimagasló vezérférfia, városszerte közszeretetben álló 'klasszikus jellemű, kiváló .érfiú volt.

Temetése e hó 10-én délután félnégykor volt. Az egyházi funkciót D. Kapi Béla, a dunántúli ev. egyházkerület ékes- szavú püspöke végezte Ziermann Lajos és Hanzmann Károly lelkészek segédletével. János evang. XVI. 5./a. alapján lélekbe markolóan jellemezte a feledhetetlen emlékű derék férfiú nemes alakját és áldott munkáját, akinek élte küldetés volt s halála hazatérés. A klasszikus veretű beszéd bizonyságtevő és vigasztnyujtó ereiével az élet Urához irányította a gyászolók tekintetét, akinek adománya volt — egvház és nemzetépítö munkájában Hollós János. EmMéke él s hirdetni fogja késő utódoknak is az ő áldott sáfárkodását. Az intézet nevében —• amely 3 héten belül másodszor áll kiváló tanára s jelen esetben jeles igazgatója sírjánál, Németh Samu h. igazgató beszélt az igaz fájdalom és meghatottság hangján. A szív embereként jellemezte szeretett igazgatójukat, akit oly tragikusan ép szíve ölt meg. A tanulósereg nevében Karsay Imre Vili. oszt. tanuló beszélt s áldozott hálás kegyelettel az ifjúság édesatyja emlékének. Az ifjúsági énekkar és a soproni tanítótestület énekkarának egy-egy énekszáma adta meg a végtisztességtevés keretét, amely ritkán látott nagy tömegként kisérte el Hollós Jánost szeretett hűséges tornászai által

vive, a Poszvék családi kriptában lelt utolsó nyughelyére.

Most látszott csak igazán, hogy mennyire tisztelt és szeretett férfia volt Hollós János Sopronnak. Temetésén megjelent: Szentmártoni Raldó Lajos,

Vasvármegve felsőházi képviselője, mint a dunántúli egvházkerület pénzügyi biz. elnöke s a vasi közép egyházmegye felügyelője, dr. Schindler Endre Sopron h. Dolgármestere, mint a felsősoproni egyházmegye felügyelője, Scholtz Ödön, soproni felső, Zongor Béla vasi közép és Balogh István a fejér-komáromi egyházmegye esperese, dr. Heimler Károly városi főjegyző, mint az egyházkerület iskolai nagybizottság elnöke, dr. Thur- nor Mihály, Sopron szab. kir. város polgármestere. az egész városi tanács, dr. Pinezich István a soproni róm. kath. kon- vent elnöke a sonroni összes állami hivatalok fejei, az áll. erdészeti és bányászati főiskola tanári karának nagy küldöttsége. az Erzsébet tudományegyetem theol. fakultásának teljes tanári kara és hallgatósága, az állami Széchenyi főreáliskola tanári kara és ifjúsága, az evang. tanitóképezde tanári kara és teljes ifjúsága, a soproni szentbenedekrendi főgimnázium tanári kara, az ev. egvházkerület kőszegi leánvliceum küldöttsége Arató István igazgató vezetésével, a soproni torna- és tiizoltóegyesiilet s felekezeti kíilömbség nélkül a gyászolók megszámlálhatatlan serege. Az igaznak emléke áldott.

Költöbemutató irodalmi est Győrött.

Ez évi február hó 8-án egy ujonan feltűnt, őstalentumu költő mutatkozott be ismerőseinek meghívására, a győri Kálvin-Kulturház ős falai közt, nagyszámú illusztris hallgatóság előtt. Az úi költő neve: Bakó József, akit egyszerű sorsból juttatott Istentől nyert tüneményes tehetsége a márkás nevű költők galériájába. Neve nem egészen ismeretlen a Harangszó olvasói előtt, mert a Harangszó hasábjain már jelentek meg költeményei. De annyira még sem ismerős a neve, hogv kilétéről felesleges volna megemlékeznünk. Mert hisz ő, a mi egyházunk büszkesége.

Bakó József, akit a magyar Géniusz úgyszólván már bölcsőjében simogatott meg, Nemescsón, a híres-neves nagy magyar pedagógusnak, szintén egyházunk tagjának: Péterfy Sándornak szülőhelyén látta meg a napvilágot, A tanköteles kort elérvén, itt járta az elemi iskolát. Az el. iskola hat osztályának elvégzése után vargainasnak szegődött. Majd mikor' hosszú, keserves inasévek után felszabadult, Szombathelyen és Budapesten segédeskedett. Ezek voltak életének külső állomásai, ajmelyek tele voltak küzdelemmel és sok-sok nélkülözéssel. 1924-ben fordulat állott be életében. Göröngyös út visz a csillagokhoz — mondja Seneca. Még 1924. előtt írt pár tucat verset, melyeket egy használaton kivüji forgalmi-adókönyv üres lapjaira irt le. Ezt a nehéz kézzel rótt füzetet 1924-ben egy véletlen eljuttatta a Vasvármegyei Kulturegyesület irodajhni szakosztályához; amely aztán jóakaratú

irányítással támogatta a nem közönséges tehetséget. Segédkezet nyújtott Bakónak azzal is, hogy első terméséből mintegy negyvenötöt önálló kötetben megjelentetett. A kötetnek „Árva Kalászok“ elmet adta a költő. Mondhatni tehát, hogy a Vasvármegyei Kulturegyesület fedezte fel Bakó Józsefet a magyar költészet számára. Ezzel komoly formában megindult Bakó J. költői pályája.

Bakó József minden előzetes, magasabb képzettséget nyújtó tanulás nélkül, csupán az elemi népiskola hajt osztálya tárgyainak birtokában lett költővé és csak a maga személyes lelkében bányászva hozta fel a meglepő szellemi kincseket.

Csak később szerzett magasabb ismereteket, amidőn D. Kapi Béla püspök segítségével elvégezte a gimnázium alsó négy osztályát, azután pedig a tanítóképző-intézet öt évfolyamát. így tanító lett Bakó Józsefből és pedig — mint a püspök úr bemutató beszédében hangsúlyozta — nem a tanárok elnéző kegyelméből. hanem a saját megfeszített szorgalmából és akaraterejéből. Ma a so- mogvmegyei Tabon tanítóskodik. a költő Bakó lózsef. Most már könnyebb sors- helyzetben veti papírra ötvözött sorait, bár még ma sem él gondmentesen Árkádiában.

Amint a Vasmegvei Kulturegyesület felfedezője volt Rakó költői tehetségének. D. Kaoi Béla püspök pedig az ő sorsának irányítója lett. Az irodalom részéről elismerés iár a két tényezőnek, hoev Bakó József tehetségének szárnyakat adtak s így az irodalom számára őt megmentették.

Bakó lózsefnelé eddig két kötet költeménye jelent meg. Egyik kötete ..Árva Kalászok“ cimen. a Vasvárm. Kultur- egves. kiadásában, a másik kötete pedig Földem“ cimen. a soproni Frankenburg Irodalmi Kör kiadásában látott napvilágot. Mindkét kötetet dedikált sorok kíséretében ajánlotta fel elfogadásra Kapi Béla püspök urnák, mint „neveltetőjé- nek."

Bakó lózsefet nemcsak a lapok s egves kulturférfiak. hanem két tekintélyes Irodalmi Kör is új és nanv költői tehetségként üdvözölte. Akik eddigi köteteit olvasták, tanúságot tehetnek, hogy Bakó elbiria a dicsérő jelzőket, fi már is beérkezett“ költő. Dicséret illeti meg, hogy nem szédítette meg tehetsége és sikereinek sorozata. Szerényen, csendesen, szinte félénken visszahúzódva éli költői világát. Pedig joggal hangoztathatjuk ismételten is, hogy az igazi tehetségek galériájában foglal helvet. Ezt nem kisebb ember ismerte el, mint Hegedűs Lóránt a Pesti Hjrlap hasábjain, aki igazi robusztus költői tehetségnek vallja Bakó J-et.

BaJkó József már az új „iskolának“ érzelemvilágából merített, de annak nem a zavarosából. Költeményeiben bizonyos mélabú köde is borong. Vallás, haza, családi otthon, mindenkit átkaroló szeretet, az elhagyottak nyomorúsága ihletik meg tollát. Ez az ős tehetség költői formában, hangban a verselés technikájában Adyval, Aprilyval, Babitstsal, Mécs Lászlóval és Juhász Gyulával tart rokonságot, anélkül, hogy azokat plagizálná. Teljesen önálló, leikéből lelkezett gondolatokban nyilatkoztatja meg mondanivalóját.