Harangszó, 1931
1931-02-15 / 7. szám
XXII. évfolyam. 1931 február 15. 7. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szővetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztő-kiadóhivatal GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre * P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Postacsekkszámla: 30.620. Előfizetést elfogad minden evang lelkész és tanító. Bär volna hegyeket A szeretet nélkül Mozdító nagy hitem; Nem volnék semmi sem. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. «0 Üres lapok. I. Korinth. 1. 13, í. .Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pc-> dig nincsen énbennem,olyanná lettem, mint a csengő érc és pengő cimbalom.“ J ól mondotta egy'régi kegyes lélek, hogy legelsőben is életünk könyvének üres lapjai vádolnak és kárhoztatnak bennünket az Isten előtt. Üres lapok... amelyekre nincs semmi sem írva, amelyek a maguk ürességével mindenkinek elmondják, hogy nem cselekedtél meg valamit, amit megtehettél volna, vagy amit meg kellett volna cselekedned. Üres lapok, amelyek arról beszélnek, hogy elszalasztottá! megannyi drága alkalmat, amikor jót tehettél volna, amikor bebizonyíthattad volna, hogy te is a szeretet embere vagy ... Tudod-e, hogy minden nap, amelyet a jó Isten kegyelme reád vir- raszt, egy a kezedbe tett tiszta, fehér lap, amelyre írnod kell!... Írnod kell, egy barátságos jó szót, egy komoly intést, egy parányi jótettet, a kiengesztelődésnek, a megbocsátásnak egy apró jelét — vedd eszedbe: mennyi üres lapja lehet a te életed könyvének is, amelyre nem írtál semmit, semmi jót! . . . Látod, megvigasztalhattál volna egy szo- morkodó, síró szemű felebarátot — de nem tetted meg . .. Megbékül- hettél volna a szomszédoddal — de enélkül nyugodott le a nap... Szólhattál volna egy jó szót jó ügy érdekében — de inkább hallgattál . . . Ellenségednek megbocsáthattál volna — de máskorra halasztottad . . . Minden napodat elveszettnek tekintheted, amelyről üres lapot adtál ... A szeretet gyakorlása nélkül minden élet — elveszett élet! ,,Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok isi, szeretet pedig /nincsen énbennem — semmi vagyok.“ A hit vesz — a szeretet ad. A hit merít az Isten gazdaságából, a szeretet másokat gazdagít. A hit az Isten kegyelmébe kapaszkodik, a szeretet az embertársakon gyakorol irgalmasságot. A hit boldogan örvendezik: „Megbocsáttattak nékem az én bűneim“ .. . s erre megszólal a szeretet: „Neked is meg kell bocsá- tanod nemcsak hétszer, de hetvenhétszer is“ . . . Minél mélyebb a hit, annál erősebb a szeretet! ... Atyánk, növeljed a mi hitünket, hogy több legyen közöttünk a szeretet .. .! Sokan tartják magukat a Krisztus híveinek s olyan kevesen azok. Az Ő nevétől visszhangzik a világ s oly kevés embernek szivében lesz e név életté, amilyent Krisztus gondolt közénk hozni. Millió s millió ember veszi imáiban ajkára az ő nevét s alig van valaki, ki komoly szándékkal ama lelki magaslatok felé igyekezne, melyeken a Krisztus járt. Nem említem azokat, akik alacsony vágyakat követve csupán 'a mindennapi kenyérnek mennél bőségesebb megszerzéséért küzdenek s ha áldatlan törtetések nyomán a hódolatot követelő vagyonon keresztül a hatalom fénye is övezi őket, a lábuknál fekvő szerencsétlen embertársukat egyszerre nem látják s megvetik; nem említem azt sem, ki hazug önimádatban a szívtelenség sziklabástyáival veszi magát körül és szűkkeblű, hamis világából kár— örvendezve néz át, a rajta kívül eső vérző tömegre, mintha az ő befelé mosolygó öröme lenne a boldogság. Azokat sem említem, kik szenvedélyeik szeszélyes zsarnokságának „Megszűnik tudomány, Próféták nyelve hallgat, Leköti némaság A bölcseknél az ajkat. Mert rész szerint vagyon Bennünk az ismeret, Ezt mind megszűnteted, Te örök szeretet. * * Míg odafenn leend Dicsőbb célhoz jutásom Szeretet, hit, remény, Megmarad ez a három; Örökké megmarad, Bár mindent sír temet, S ezek közt legnagyobb Te vagy, óh szeretet“ lesznek rabszolgáivá, mintha becsületükre válna, hogy nem ismernek kényszert s el akarják velük hitetni, hogy ők elég erősek cselekvéseiknek helyes irányítására. Vannak, akik hitet tesznek a vallás mellett, de nem az Istenhez vezető vágy indíttatására, hanem a polgári szokásoknak elismerést kiváltó megtartása kedvéért, hogy rendszerető, tisztességes polgároknak lássák őket; vannak, kik Jézus nevébe burkolódznak s kifelé a becsület látszatát hazudják életükkel, hogy annál nyugodtabban űzhessék bűnös üzelmeiket. Ezeknek a Krisztushoz nincs semmi közük. Ki tehát a Krisztusé? Talán az, ki folytonosan figyelemmel kiséri belső—külső életét, hogy soha ne tévedjen, ki önismeretében meglátja gyarlóságát, ki önuralmában határt szab a bűn felé sodró kedélymegmozdulásoknak s e nagy erényeivel az átlag tömeg fölé emelkedik? Kétségkívül tiszteletreméltó egyéniségek ezek. Nagyobbak ők, mint Kik a Krisztus hívei? írta: Sclillti Gyula. Amen. *
