Harangszó, 1931
1931-12-20 / 51. szám
404 HARANGSZÓ 1931 december 20. sebbek, semhogy a társadalmi papirtör- vények falai ellenálhatnának nekik. És miután ők nem tudtak segíteni, kétség- beesetten vagy a rohanó árba vetik magukat, vagy elvetik életüket. Ezeknek rendül meg az ég, mert nem tudnak hinni a Mindenható Istenben, aki egyedül tudna rajtuk segíteni. Krisztus Urunk tehát jeleket adott, hogy figyeljünk és vigyázzunk. Az igazi család örömmel várja a családfő visszatérését, minden kicsi zörgésre, lábdobogásra felfigyel, vájjon jön-e már, kit oly nehezen várnak? Lehet, hogy nem Ő jön, de ez a várakozást nem hogy lelohasztja, hanem még fokozza. Ma két szélsőség uralkodik. Az egyik egyház lázasan számol, kutat, „tudni véli az időket“, a másik meg a gonosz szolga módjára viselkedik, aki úgy gondolja, hogy az Ur halogatja az ő megérkezését, eszik, iszik, bántalmazza szolgatársait és nem gondol az ö urának visszatérésére. Mindakettő helytelen. A helyes felfogás az állandóan, vigyázva várjunk, mert minél romlottab- bak lesznek a közállapotok, annál közelebb van az ő napja. De hogy a mai romlottság elérte-e már azt a fokot, amelyet majd maga az Isten is megsokall, azt mi emberek nem tudjuk megállapítani. Mindenesetre ő nem késik az Ígérettel, hanem türelmesen vár, hogy némelyek el ne vesszenek, hanem megtéréshez jussanak. A jelek fejünk felett dübörögnek. A szentek napja elsötétült, az igazság holdja elhomályosult, az erény csillagai lehulltak, a bűn tengere mindent elbontani készül, az egek sokak számára megrendültek. Vigyázzatok! Borgulya Endre tanító. Dombóvár. Ennek a 400 lelkes kis missziói gyülekezetnek gótstilü templomát láthatod evangélikus testvérem a „Harangszó“ mai számában. Templomunk főbejárata felett fehér márványba vésve ez olvasható: „Erős vár a mi Istenünk!“ Ennek a kis missziói gyülekezetnek három évtizedes története, a képen látható templomának megépítése élő bizonyságtevés nagy reformációs énekünk igazságáról. Hallgasd csak meg! 1902-t Írtak a történelem könyvébe, amikor az itt élő 102 protestáns lélek a 8000 lelkes katholi- kusság között egy közös' egyházzá tömörül. Gyűléseiket magánházakban, a községháza tanácstermében, az állomás várótermében tartották. A jelszavuk ez az énekvers. Ez vésődött be szívük húsfalába. Még ma is könny szökik azoknak az öregeknek a szemébe, akik köztünk élnek s el-elcsuklik hangjuk, ha az 1902. eseményeiről beszélgetnek. Első teenö- jük volt temetöhelyet szerezni, hogy azok, kik e földi élet vándorútián lemaradnak közülök, saját temetökertjükbe térhessenek pihenőre. 1903-ban közadakozásból összejött filléreiken meg is szerzik ezt. Istentiszteleteik ünnepélve- sebbé tételére harmoniumot. oltárterítőt stb.-t szereznek meg. A legmagaszto- sabb céljuk azonban: templomot építeni az örökkévalóság Urának. Megindul az adakozás; megkezdik a templomépítési alap gyűjtögetését. 1916. nevezetes esztendő a dombóvári protestánsok életében. A két testvér elég erősnek érezvén magát arra, hogy külön-külön szervezkedjen — hát különválnak. Testvéri megértéssel elosztják közös szerzeményüket. Mi evangélikusok Gyurátz püspök úr támogatásával a kedves Baum- gart bácsi közbenjárására lelkészhez jutunk, aki rendszeresen gondozza a gyülekezetét, oktatja iskolás gyermekeinket. Ettől kezdve még fokozottabb mértékben indul meg a templomépítés mozgalma. örömmel áldozza aranyát a gazdag, fillérét a szegény a szent célra. Együtt van 25.000 korona. Ámde világháborút harcoló hazánk kérő szavával keresi fel A dombóvári ev. templom. gyermekeit. S ez a maroknyi lutheránus- ság mindenét leteszi a haza oltárára. Odaadja az apa fiát, a hitves élettársát, a gyermek édesapját! De odaadja szíve másik darapját is: a templomépítési alapot. — De, mint a mézétől megfosztott méhcsalád, új gyűjtésre indul — elindul e kis gyülekezet is új alapot gyűjteni, hittel s lelkesedéssel. Rövid idő alatt ismét oly összeget hord össze, hogy abból felépíthetné templomát, paplakát. Ámde, jön a pénzelértéktelenedés, jön a pénzátszámítás — s a meglévőből máról- holnapra semmi lesz. Amint a tavasszal visszatérő fecskemadár nem lerontott fészke felett kesereg, hanem új munkára indul, úgy tett e kis gyülekezet is. Szinte nemes harc fejlődik ki ifjak és öregek között, kik bejárják az országot faluról- városra; átélve megértő fogadtatást, megvető elutasítást. Megértettük azonban, hogy legtöbbet önmagunktól várhatunk: legtöbbet saját magunknak kell adni. Azért lelkészünk egy-egy presbiter társával bejárja híveinket s összegyűjti a hívek adományát. Az adakozásban elöljár Rothermel Henrik felügyelővel az élén a presbitérium. Az adakozók neve helyett beszéljenek a számok: 128 adakozó adománya: 96 ezer tégla, 6.500 pengő, épületfa, harang, csillár stb. Így 1929. májusának egy szép reggelén megjelenik a presbitérium a templom-telken s imádságos fohász után megkezdi saját maga, lelkészével az élén a templomalap kiásását. Megkezdődik a szent munka: a templomépítés. Dolgozik kicsiny és nagy, asszony és férfi, úr és szolga. Hordja a követ, téglát, amit meg a szomszédos gyülekezetek evang. hívei hordanak a templomtelekre. Olyan a gyülekezet, mint egy hangya család. 1929. Pünkösdjén imádságos szívvel, könnyes szemmel, nagy énekünk akkordjai mellett teszi íe az első köveket. Ez év június 16.-án istentisztelet keretében elhelyezi az alapkövet. — A munka folyik tovább. Egyháztagjaink hivatali óráik, a vasutasok "fáradságos szolgálatuk után jönnek — dolgozni. Munkájuk mellett hozzák a megtakarított fillért, a fizetés tizedét. Lemondás a szabad időről, a szórakozásról a szent célért: a templomért. S az Úr kegyelméből valósággá lesz az álom: áll a templom. 1930. szeptember 7.-én az Úr kegyelméből átadatott a szent hajlék magasztos hivatásának, harangjaival, világháborúban elesett hőseinek emléktáblájával. .. Azóta harangjainak ércszava hívja a híveket az evangélium tiszta vizére; oltára osztja a Krisztus életetadó testét és vérét; szószékjéről hangzik a Krisztus evangéliuma; s a hivek ajkáról felcsendül nagyénekünk: „Erős vár a mi Istenünk!“ Templomunk kb. 80 ezer pengőbe került volna: de a fent leírtak mellett kb. 40 ezer P-be jött. Fennálló tartozásunk 14 ezer pengő. Templomunk gótstilben épült. Tornya 38 m. magas. Oltárunkon fekete alapon hatalmas fehér kereszt. Templomunk tervét s az egész építkezést Baumgart János építész, gyülekezetünk gondnoka végezte, ki Istentől nyert talentumait egytől-egvig beletervezte s ráépítette élete legszebb remekére, templomunkra. Áldja meg érte a kegyelem Istene. Templomunk áll! Hirdeti az Úr kegyelmét és jóságát. Gyülekezetünk új vágva, új álma: megépíteni templomunk mellé az Úr szolgájának hajlékát is. De hisszük, hogy az erős Isten erre is el segít bennünket. S hogy megsegítő kegyelmét, gondviselő jóságát el ne feledjük. hogy minden halandó, ki temlomunk mellett el halad, olvashassa hitvallásunkat, fehérmárvánv bejáratunkra rávéstük legszentebb énekünk: „Erős vár a mi ’stcnünk!" Berger Lajos. A repülő kalandja. Egy angol pilóta mondotta el a következő kaíandot. India felé való útjában, amikor ép Arábia fölött repült, észrevette, hogy motorja nem búg rendesen. Hajlik jobbra, hajlik balra, nézi, vizsgálja a gépet, de nem lát hibát. Közbe meg mindinkább lassúbbá válik a csavar forgása s attól kellett félnie, hogy egy hirtelen szélroham teljesen felborítja az
