Harangszó, 1931
1931-11-22 / 47. szám
372 HARAN 0 SZÓ 1931 november 22. több anyagi kincset gyűjtve, élete biztosabb, könnyebb lenne. Az ember elvesztette az élet zivatarjai között biztos útra vezérlő iránytűjét és ennek folytán hajója epedő kinesvágy és keserű csalódások között hánykolódik folytonosan. Az anyagi javak életfenntartó ereje iránt táplált határtalan bizalomnak természetszerű, szükségképeni, elmaradhatatlan következménye az általános, a társadalom minden rétegében megnyilatkozó elégedetlenség. Elismerést érdemel minden egyén, minden közület, aki a vagyon igazságtalan elosztása folytán származó nyomort anyagi áldozatokkal igyekszik enyhíteni. Azonban minden anyagi segítség, akármilyen dús forrásból fakad is, csak ideiglenesen csillapítja az elégedetlenség háborgó hullámait, amíg ennek leghatalmasabb szülő oka: az anyagiak bálványozása meg nem szűnik, míg az ember a tévelygés országútjáról vissza nem tér a lélek üdvének biztos ösvényére, ahol kielégíthetetlen önzés és kincs- szomj helyett emberszeretet, becsületérzés, kötelességérzet és az istenfélelem zavartalanul és áldott nyugalommal uralkodik a szivek fölött. bér“, mondja egyik politikai lap. „Mindkét szembenálló véglet (kapitalista s bolsevista) a krisztusi keresztyénség nagy vezető motívumait tegye magáévá", mondja egy másik. Az isteni törvények könyvét pedig a vallásos testületek vezetőinek kezébe helyezte a társadalom. Az ö felelősségteljes hivatásuk őrködni, hogy ezeket a törvényeket tisztán és igazán hirdesse, tanítsa mindenki, aki előtt tér és alkalom nyílt az emberi lélek növelésére, fölvilágósitására. Azért tehát hála s elismerés koszorúja illeti a debreceni presbiteri nagygyűlés vezetőségét és tagjait ama történelmi értékű nyilatkozatért, melyet folyó évi augusztus 31.-én tartott ülésükön elhatároztak. Történelmi értékű okmány ez a nyilatkozat arra nézve, hogy ők megértették a kor intő szavát, amikor megállapítják, hogy minden egyéb hatalom tehetetlen a világ nyomorúságának megszüntetésére; egyedül a szerető mennyei Atya mindenható karja emelheti ki az emberiséget az erkölcsi sünak gyakorlása a hatalomtalannak emberi méltóságát alázná meg. Azonban viszont az isteni gondviselés intézkedésében való megnyugvás irtsa ki a hata- lomtalan szívéből az irigységet és neveljen benne ahelyett sorsával való elégedettséget. Nem emberi elrendelés, a bölcs Gondviselés intézkedése, hogy tehetségek, foglalkozás, hatáskör tekintetében nem vagyunk egyenlők. De viszont a Gondviselés végetlen igazság- szeretete nyilvánul abban, hogy „elveit és érzéseit mindenki megtisztíthatja, magát erény követésére mindenki szoktathatja, hasznos ismereteket mindenki gyűjthet és napjait célirányos tettekben mindenki eltöltheti“ (Kölcsey). Gondviselésszerű hivatása minden embernek a tökéletesedés, (Máté 5; 48.) az ember szivébe van oltva a törekvés minél teljesebb vagyoni s erkölcsi függetlenségre. Az elégedettség nyugalmából és Isten iránti bizalomból merítsen a hatalomta- fan erőt az élet küzdelmeinek diadalmas folytatására, hogy emberi hivatásának minél teljesebben megfelelhessen. Sass János. Kisvárda. F. évi október hó 18- án volt a kisvárdai eV. gyülekezetnek templomavatási örömünnepe. Az anyaegyház csak 87 lélekből áll és hozzátartozik pár év óta 5 (öt) közigazgatási járás területén elszórtan élő mintegy 320 evangélikus. Annál nagyobb volt tehát az öröme, hogy erőtlenségében is templomhoz segítette az Isten kegyelme. A kisvárdai gyülekezet története 21 esztendős. Életindulásának és szervezésének a kiinduló pontja nem egyházhatósági határozat, vagy rendelkezés volt, hanem a kisvárdai evangélikusok szíve vágya. Vágyuk szívből fakadt, imádság erösitgette, buzgóság növelte és az Isten megáldotta. 21 esztendővel ezelőtt kezdett szervezkedni az első felügyelőjévé választott, szeretettel tevékenykedő Barcs Béla kir. közjegyző s a jelenben is fáradhatatlanul munkálkodó, példás buzgóságú jelenlegi egyházfel- ügyelöje, Werner Gyula állami polg. isk. igazgató kezdeményezésére az a néhány, alig 30—40 ev. hivő, akik igaz hűséggel simultak ev, anyaszentegyházunkhoz s az igehirdetés, valamint a szentségek áldásaiban ev. anyaszentegyházunk tiszta útmutatása szerint óhajtottak részesülni. Kérelmükre a tiszai ev. egyházkerület küld missziói lelkészt és 1910. november 27.-én. Advent 1. vasárnapján megtartják Kisvárdán a legelső ev. istentiszteletet az állami polg. iskola rajztermében, mely egészén a templom megépítéséig istentiszteleti helyük volt. 19jl. január 6.-án a hívek által közadakozásból szerzett urvacsorai edényekből veszik előMert az aranybálvány rabsága amellett, hogy a vagyonosokat és vagyontalanokat, hatalmasokat és hatalomtalano- kat áttekinthetetlen távolságra vetette egymástól, ennél még sokkal nagyobb veszedelemnek dudvaszerű tenyészetét oltotta az ember leikébe az által, hogy az érzéki világ feletti világ lelki kincsei iránt a fogékonyságot eltompította. A pénzimádó s az érzéki élvezeteknek hódoló megfeledkezik arról, hogy a társaságban született ember nem önmagáé, hanem akár akarattal, akár akaratlanul számtalan jótéteményt élvezvén a társadalom utján mindezekért elismeréssel, hálával és viszonozással tartozik felebarátai iránt. Ellenkezőleg a pénzimádó azt a szent meggyőződést táplálja szívében, hogy ö a világ központja, minél fogva az ő hatalma körébe eső minden egyénnek, sőt még minden intézménynek is az a hivatása, hogy az ő kényelmének és kívánságainak teljes tehetsége szerint hódoljon és áldozzon. Ennek az erkölcsi felfogásnak következménye aztán a munkaadó lelketlen, üzletszerűen kizsákmányoló bánásmódja az ő alkalmazottai iránt. Ez az embertelen hatalmaskodás szüli a hatalomtalanok lelkében *■’*■ irigységet és engesz;éget, mely úgylátszik dálya minden kiegyenjótékonysággal, sem 'rákói szigorával, sem 4 nem lehet sem a í a hatalomtalanok- ltoztatni. „Isten kell érré legyen az emA kisvárdai ev. templom. lyedtség fenekéről. „Béküljetek meg tehát Istennel!“ Az emberiség iránti kötelesség parancsolja, az emberiség mérhetlen szenvedése kényszerítő hatalommal követeli, hogy ez a határkő-jelentőségű nyilatkozat ne legyen pusztában elhaló kiáltás, hanem erőteljes visszhang adására serkentse a többi vallásos testületeket. Hozzájárulásukkal bizonyítsák a világ lőtt, hogy habár a szellem szabadságánál fogva külön-külön oltárnál gyújtunk áldozattüzet az egy igaz Istennek, az emberszeretet családi tűzhelyénél egy lélek, egy akarat hatja át gondolkodásunkat, egy érzület mozdítja cselekedeteinket. (Efez. 4; 2.) Minden ajak, kinek kötelessége a tanítás, minden, aki arra hivatást érez magában, hirdesse fennszó- val: „Béküljetek meg Istennel“, Az isteni törvények iránti alázatos engedelmesség tanítsa a hatalmast szeretetteljes lemondásra, ha az ö hatalma-
