Harangszó, 1931
1931-11-08 / 45. szám
858 HARANOSZÓ 1931. november 8 úton is s tapasztalatairól egy nyomtatásban is megjelent tanulmányban számolt be. Éveken át tagja volt a város törvényhatósági bizottságának s ebben a minőségben is becsülettel kivette részét az önzetlen közéleti munkából. Élete végén súlyos betegség látogatta meg s szenvedéseitől október 23.-án hajnalban váltotta még a halál. Felesége, valamint nevelt fia, aki honvédszázados s egy férjnél levő nevelt leánya siratja elhunytét. Temetése október 25.-én délután volt az evangélikus temető halottas csarnokából. Hanzmann Károly lelkész a tanít- ványi szeretet meleg szavaival búcsúztatta. Németh Sámuel igazgató a líceum nevében siratta el az utolsó tagját annak a tanári karnak, mely a millenáris években oly magas színvonalon tartotta ősi intézetünket. A sírnál Ziermann Lajos lelkész mondott az elköltözöttnek megható Isten-hozzádot. OLVASSUK A BIBLIÁT. Isten vigasztal. November 9. Az írás által. Róm. 15, 4. Sokan tehetnének már arról bizonyságot, hogy a legnagyobb kínjaikban, szenvedéseikben nem az idő adott nekik vigasztalást, hanem az Írás. Isten szentígéje által megtisztul a lélek. Nem hiszed el, hogy így tud vigasztalni a Szentirás? Erre csak azt mondom, hogy aki ezt meri mondani, az nem is olvassa Isten igéjét figyelemmel és hittel. Saját magára mond ítéletet. November 10. Beszéd által. Péld. 15, 23. Ha a világ zaja, forgataga felzaklat minket, elmegyünk a mi menedékhelyünkre, a legszentebb oltár lábához, hogy Isten beszéde nyugtasson meg bennünket. A szomorú ember úgy érzi magát, mintha nem is ember, hanem maga az Isten szólna hozzá, mert nem élvezni, hanem épülni akar, nem szónoklatot, hanem igét hallgat. Ha fájdalomtól reszket az ajkad, könytől harmatos a szemed, ne a szomszédba, ne az utcára, ne a szobád négy fala közé menekülj vigasztalást keresni. Ne menekülj az emberek elől, hanem menj az Isten házába, ahol megtalálod az Isten vigasztalását embertársaid énekében, lelked buzgó imádságában, a hirdetett Isten igéjében! November 11. Jóbarát által. I. Krón. 7, 22. Milyen jólesik nekünk, ha valakinek elmondhatjuk a mi fájdalmainkat, panaszainkat. Talán azt sem tudjuk megmagyarázni, hogy miért könnyebbedet meg annyira a szívünk, csak felsóhajtunk boldogan: az Isten küldött Téged! A megpróbáltatások idején nem mond talán kenetteljes szavakat a jóbarát, csak hallgat úgy, hogy egyszer- csak egy csillogó gyöngyszem hirdeti nékünk az együtt érzést. Ez is vigasztalás. Isten küldte, Isten adta nekünk. Becsüljük meg őket. November 12. Fenyítés által. Zsolt. 23, 4. Sokan kérdezik azt, hogy hogyan mondhatunk ilyet, hiszen vesszővel és bottal nem vigasztalni, hanem verni szoktak az emberek. De itt Istenről van szó és nem emberről. Ha Isten kezébe veszi az ütleget, hogy felemelje, megsuhogtassa, akkor nem felénk fordul, hanem az ellenségeink felé, hogy elriassza őket. Nem megnyugvás-e a számunkra, hogy ma is annyi ellenséget, veszedelmet riasztott el fölülünk? Ha minket érint meg a vesszejével, ezt azért teszi, hogy beleneveljük magunkat az Istenre való reáhagyatkozásba, hogy majd egyszer, amikor életútunk belekanyarog abba a nyirkos völgybe, amelyet senki át nem hidalhat, akkor mi is azt mondjuk: nem félek a gonosztól, mert te velem vagy! Érezted-e már, hogy milyen nagy vigasztalás Isten jelenléte, mégha ver is? November 13. Szentlélek által. Ján. 14, 16 : 15, 26. Van egy csodálatos erő, ami felemeli, megedzi még a testileg gyenge embert is. Láttam már gyermeket, aki úgy tudta hordani a bánatát, úgy tudta vigasztalni a kétségbeesve siró édesanyját, hogy szinte csodának látszott előttem. Nem szorult rá emberek erősítésére, nem beszélt a fájdalmáról senkinek, mert Istennek a Szentlelke, a nagy Vigasztaló volt vele. Nincs nagyobb erősségünk, mintha bennünk van Istennek a Lelke. Könyörögj Jézus Krisztushoz, hogy küldje el néked is a Vigasztalás lelkét, mert ha nem volt. akkor még lehet rá szükséged! Nagy ajándéka ez Krisztusnak. November 14. Segítés által. Róm. 8. 28. Akkor érezünk igazán megbékélést, amikor a hálás szív dobban meg bennünk. A földi ember csak úgy akar hálás lenni, ha megtapogathatja, megláthatja azt, ami felkelti benne a hálát. Van valami ezen a világon, amit mi nem látunk meg, csak akkor vesszük észre az értékét, amikor már nincsen. Felettünk a csillagos ég. asztalunkon a kenyér, házunkban a békesség, bennünk a boldogság. Ez mind vigasztalás annak a számára, akinek eszébe jutott, hogy Isten segítsége nélkül semmije sem lenne. Csak az lehet megelégedett, megnyugodott. megvigasztalt, aki nem akar bűvészkedni az Isten segítségével, fm- nem hálával gondol Istenre azért, amije van és hittel imádkozik azért, hogy Isten adjon néki erőt annak megszerzésére, amije nincs: megelégedést! November 15. Jézus Krisztus által. Márk. 2, 5. A testi ember megütközik azon. hogy Jézus ígv szól egy betegnek: megbocsáttattak néked a te bűneid. Miért nem adja neki vissza az egészségét? Azért, mert Jézus tudja azt, hogy nagyobb szüksége van a bünbocsánatra az embernek. Összeállíthatja az orvos és a gyógyszerész az orvosságot, gondozhatjuk a beteget nagy odaadással, de mindig gondoljunk arra is, hogy nemcsak testi, hanem lelki gyógyulásra is szüksége van. A bűnbocsánatadás a legelső és legnagyobb segítség és vigasztalás. Lukácsy Dezső. HETI KRÓNIKA. A Népszövetség pénzügyi bizottsága megvizsgálta Magyarország pénzügyi helyzetét és a kormánynak újabb kiadás- csökkentést tanácsolt. — A boletta megszűnik. — A kormány adósvédelmi rendéletet adott ki. -— Nagyatádi Szabó István emlékére Budapesten szobrot, sírján pedig síremléket állítanak fel. — November elején folytatják a magyar- cseh kereskedelmi tárgyalásokat. — A legutóbbi napok szakadatlan esőzései következtében Boszniában és Hercegovinában nagy árviz támadt. Az ország több részében megszűnt a vasúti forgalom. — Mussolini egy fasiszta-Tinnepen mondott beszédében igen élesen kelt ki a békeszerződések és fegyverkezések ellen. — Ciprus szigetén terjed a forradalom. — Az angol választások a szo- ciálisták vereségével végződtek. — Laval, francia miniszterelnök és Hoover amerikai elnök tárgyalása eredménytelen maradt. Gondolatok. Embertársam! ki ott a kórház kapujában Rongyokba burkolva, szomorúan állsz S felém nyújtod csontos, reszkető kezed, Várva, hogy feléd nyújtsam én is az enyémet: Mondd, repül-e feléd egy meleg sugár, Úgy emberi módon, szép simogatón ? És a milliárd csillag közül csak egy, Egyetlen egy is — a legkisebbekből, Veti-e rád fényét, sugarát Sötét szobádban ? Vagy néked nincs szobád? Embertársam, szegény, úgy sajnállak én ? Embertársam! ki a világ zajában Kergeted a gyönyört, gyönyörök után S száguldva rohansz a dicsőség nyomán, Gázotva-tiporva embertársadat S nincs hozzájuk egy kis jószavad: Legyél bár biborban-bársonyban, A lelked — a lelked hitvány rongy csupán. Embertársam, szegény, úgy sajnállak én! Kuszy Dánielné. KARCOLATOK. Az egyház elpusztíthatatlan. A poklok kapui se tudnak rajta diadalt venni. Érheti mellőzés, elhagyás, kritizálhatják, üldözhetik is, — de az egyház megmarad, megmarad még akkor is, amikor ellenségei minden fondorlatukkal együtt már régen elmúltak. * Az egyházra nézve sosem az a fontos, hogy milyenek az épületei és milyen a szervezete, hanem, hogy milyenek a hívei. * Az egyháznak az ad erőt, ha a hívei átveszik tőle a lélek erőit. * Az egyház éltetője a szeretet, igazság, szentség és bátorság s aki mind ezt önmagába foglalja: a Krisztus! (Gondolatok D. Knubei, az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház elnökének rádió-előadásából). Terjesszük a „HARANGSZÓ“-t I
