Harangszó, 1931
1931-11-08 / 45. szám
1931 november 8. HARANGSZÓ 355 szakítson a minket jellemző szalmaláng politikával, mert ma egész férfiakra van szükség mindenütt, de leginkább egyházi téren, miután végeredményben a lelki tulajdonságok fogják eldönteni a válságot. A kőszegi gyülekezet köszöntését dr. Beyer János ezredes orvos egyházfelügyelő tolmácsolta, melyet D. Kapi Béla köszönt meg meleg elismeréssel. Püspöki jelentés. D. Kapi Béla püspök terjedelmes püspöki jelentését ez idén is kinyomatta s a közgyűlés tagjainak előre megküldötte, a közgyűlés tehát felolvasottnak tekintette, mindössze a súlyos elvi kérdésekre mutatott reá külön is a püspök. Az államhoz való viszonyban elismerte, hogy az állam eljárásának törvényszerűsége mindig megvolt, egyházunk helyzete mégis kedvezőtlenre fordult, mert egyházunk életigényei beleütköztek az államháztartás rideg követeléseinek sziklakövébe s egyházi autonómiánk szembe került az állam szuverenitásával. Megértjük, hogy a közoktatásügvi miniszter meghozta a takarékossági törvényt, de fájdalmasan látja* hogy a köz- oktatásügyi miniszterben a vallásügyi miniszter nem tiltakozik a takarékossági törvény ellen. A takarékossági törvényen Tcívül, mely sok törpe létszámú, de épen törpe létszámánál fogva nagyjelentőségű ev. iskolát ítélt halálra, az egyházi adó állami behajtásának korlátozása érinti súlyosan egyházunk létérdekét. A felekezeti helyzetben élesebb támadások vagy villongások nem merültek fel, de számbavehető lelki közeledésről sem szólhatunk. Pedig messzi szomszédságunkban tűz- tengerben ég egy hatalmas világ- birodalom s körülöttünk nyíltan avagy leplezetten megindult a nagy harc Istenországa és Krisztus ki- íáiysága ellen. Egy világ inog szemünk előtt, az egyes egyházak pedig a történet bércorma helyett földbe vájt gödörbe állanak s onnan ítélik meg életköveteléseiket és életköTelességiiket.Saját belső viszonyainkkal kapcsolatban reámutat arra, hogy az egyház túlontúl hozzákötözködött az állam szekeréhez. Ez nem volt hiba, hisz a törvény elvi értékeit gazdasági értékekké átváltani kötelesség. A hiba ott van, hogy tehermentesítésnek éreztük ezt az állami kapcsolatod s engedtük ellanyhulni saját gazdasági erőnket. Az iskolákkal szemben föl kell ébreszteni a régi áldozatkészséget s teljes erővel neki kell fogni a lelki munkának, mert a lelki problémák megoldásában van az anyagi problémák megoldása isNe károgjunk omladék várromok felett, hanem nézzünk felfelé Istenre, nézzünk előre a kötelességeinkre és az ekeszarvára vetve kezünket prédikáljuk a boldogabb holnapot. Határozatok. Az egyházkerületi közgyűlés az államsegélytől megfosztott törpeiskolás egyházaknak magántanítói állások szervezését ajánlja tanítónő, vagy nyugdíjas tanító alkalmazásával. Kívánja a levita tanítók képesítési ügyének rendezését, a segédtanítói évek beszámítását s annak kijelentését, hogy a segédtanító csak fegyelmi úton legyen elmozdítható. Tiltakozik az iskolai szorgalmi idő megrövidítése ellen. Pénzügyi kérdéseknél szóba került, hogy a kerületi gyűléseket elég lenne két-három évenkint tartani, ezt a tervet azonban a többség elvetette. A takarékosságot szolgálta a fizetések leszállításának a végrehajtása is. Ezzel kapcsolatban D. Beyer János ezredes-orvos, a kőszegi gyülekezet felügyelője, lemondott a kőszegi leánygimnázium orvosi tiszteletdíjáról s ezzel évi 800 P-t tett le a kerületi háztartás oltárára. Az egyházfegyelmi szabályrendeletet elvben elfogadta a közgyűlés, kívánja azonban, hogy a módosítások is letár- gyaltassanak az egyházközségek által. Törvényszéki bíróvá Németh Gyi|la szekszárdi lelkészt és Németh Sámuel soproni líceumi igazgatót választották meg. A közgyűlés a déli órákban ért véget. jó és célja van annak. Tudod, atyám, úgy ahogy valamikor régen mondtam volna, úgv már nem merném mondani . . . öntelten, magam erejére támaszkodva, dicsekedőn: „Ki szeret Téged, ha nem én?“ — így már nem merném mondani... Most már megtudtam, hogy magamban semmi vagyok, képtelen a legkisebb jóra. Hogy tudnám akkor a legnagyobbat??? ..Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!“ — az Urnák e szava cseng most a fülembe, azért, ha ma kérdene a Mester: „Simon. Innának fia. szeretsz-e engem?“ — akkor azt mondanám: ..Uram. Te tudod, hogv én mily nyomorult vagvok, de ismered a szíveimet s énen azért tudod, hogy szeretlek Téged.“ — Most olyat kérdek, amire nem gondolom, hogy valaha sor kerül. Ha a Mester felvetné a kérdést, hogy reád akarja bízni a többit, de ehez az kell, hogv te különb légy. mint a többi, el mernéd-e mondani, hogy te jobban szereted Öt, mint a többiek? — Ha ezt kérdené? . .. Fáina a szívem ... De akkor sem mondhatnék mást: „Uram, Te tudod, hogv én szeretlek Téged s Te tudod azt is, hogv mennyire“. Hogy tudhatnám én azt. tfigv más hogyan szeret? Hogv az én szeretetem ér-e többet? Nem. ma már nem merném azt mondani: „Igen, Te tudod, hogv én jobban szeretlek Téged“. Ha van valami, amiből több lehet bennem, az az. hogv a szívem jobban össze van törve, mint a többié, hisz ők nem tagadták meg annyira a Mestert. Fbhöl az összetört szívből lehet, hogy többem van, de mondani, még ezt sem mondanám. — És ha ezen az alapon azt mondaná a Mester: „Akkor nem bizhatom rád a juhaimat?“ — Akkor sem mondhatnék mást. A kaliba jobb oldalán a nád közötti résen, ott ahonnét kiállt a repedt szál. bevöroslött az alkonyodé nap sugara. Ráesett a Simon Péter nreára. Olyan volt, mintha egv fénvos uiiu kéz cirógatná. Feliilről-lefelé .. . Jéna odanézett. Oly szép volt. — Látom, javíthatatlan vagv! — szólt szelíden az öreg. — Az igaz, kár lenne a sok fáradságért, melyet az Ür követésére pazaroltál. De azt gondoltam, a fiadra plántálhatnád át mindazt a iáratosságot. amire szert tettél az Isten országa dolgaiban. A Messiás ideje még nem érkezett el. Talán a kis Simeon megéri... Vagy majd a kis Simeon kis Simeonja ... Most már csak két dolgot szeretnék kérni tőled. Mondd meg nekem őszintén, hiszel abban, hogy ennvi késés és rossz jel után a Mester még fog jelentkezni néktek? — Hiszek. — Akkor ne beszélj senkinek a Mester dolgáról addig, míg Ö maga nem jelentkezik. S azután, ha csakugyan ielent- kezik, ne kösd mindenáron magadat Őhozzá. Megígéred? — jó. Megígérem. Addig, míg nem jelentkezik, nem teszek semmit, csak hiszek. Ha jelentkezik, én nem erőltetem magamat Reá. De atyám, ezt értsd meg: a helyzet az volt, hogy nemcsak én kötöttem magamat az Úrhoz, az Úr is kötötte magát énhozzám. — Ez volt. Ne féli. többé nem lesz ez! — Inkább ellenkezőleg. — Képzeled még. hogv akad Mester, aki háromszoros megtagadás után is köti magát valakihez? — Nemcsak képzelem, de tudom. — Hogy1, hogy? — Ugv. hogy ugyanabban a beszélgetésben melyben bejelentette, hogv háromszor fogom megtagadni, bejelentette azt is. hogy azután reám vár majd a feladat, hogy erősítsem atyámfiáit — Nem értem, nem értem ... Ember legyen, aki ebben eligazodik! VII. Fiillesztö. meleg éiszaka volt. A csillagok fénve idegesen rángatózott Folyton valami kellemetlen terhet akartak ledobni magukról. Délről a tenner hátán át ólmos. lázas trópusi légtömeg kúszott elő. Szellőnek nagy, szélnek kicsiny: sebessége nem volt. Hisz. ha sebessége lett volna, akkor legalább valami hűsítő érzés jár vele. (Folytatjuk)
