Harangszó, 1931
1931-10-18 / 42. szám
332 HARANGSZÓ 1931 október 18. A tanévmegnyitóra eljött Sopronba az egyetem rektora, dr. Entz Béla, továbbá a szakosztályok -három dékánja, dr. Scipiadesz Elemér orvoskari, dr. Faluhelyi Ferenc jogi és dr. Varga Damján bölcsészetkari dékán. Az ev. egyház részéröl Kapi Béla püspök és a soproni lelkészek, a város részéről dr. Thurner Mihály polgármester és dr. Schindler András h. polgár- mester, a bányamérnöki és erdömérnöki főiskola részéről Bolemann Géza, dr. Kövesi Antal és dr. Kövessy Ferenc főiskolai tanárok, a helyi középiskolák részéről dr. Molnár Gyula, a Rákóczi nevelő parancsnoka, Schwartz leányliceu- mi, Hamar Gyula tanítóképzőintézeti és Csuppay Lajos polg. iskolai igazgatók, Garami Elek bencés és Marcsek Tibor dr. leányliceumi tanár, az ev. elemi iskola részéről Gráf Samu igazgató, a rendőrség részéről Halassy Barna kapitány, a Déli Vasút részéről Baumgarten Miklós állomásfönök, a GySEV részéről dr. Hartmann felügyelő, továbbá Baross dr. pénzügyi tanácsos, Schaffer Oszkár dr. és Szilvási Gyula dr. főorvosok voltak jelen. A Magyar Hiszekegy eléneklése után dr. Entz Béla rektor megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy nyolcadik éve jön már Sopronba a pécsi egyetem rektora az ev. hittudományi kar tanévmegnyitójára azért, hogy tanúságot tegyen az egyetem egységéről. A theológiai tudomány lélekemelő fontosságára és nagy erkölcsi feladataira mutat rá, melyek a ■ theológiai tudomány kutatóit arra kötelezik, hogy a bűn és a szenvedély mély- . ségeiben vergődő ember számára megmutassák a kivezető utat. Dr. Deák János lelépő dékán vetett ezután életteljes visszapillantást az elmúlt esztendő eseményeire, törekvéseire, eredményeire. Ezután B. Podmaniczky Pál tartotta meg dékáni székfoglalóját. Egy rendkívüli érdekes léleknek rajzolta meg művészi keresztmetszetét Kanzo Ucsimura japán újságírónak, aki a keresztyénség magvetésére a japán lelkeket előkészítette. A japán nemes ifjú a sokistenhit béklyói alól felszabadulva odaadó hive lesz a keresztyénségnek. Tragikus vonása abban van ennek a különös japán életnek, hogy amikor a keresz- tyénséget megismerte, nem csatlakozott egy történelmi felekezefhez sem, hanem azzal a gondolattal tért vissza hazájába, hogy a felekezeti kereteken kívül álló keresztyénséget fogja hirdetni. Hogy erre az elhatározásra milyen tapasztalat vezette a japán keresztyént, azt ő maga ekkép írja le: — Az emberiség csatatér. A hitetlenség küzd a keresztyénséggel, a római egyház a protestantizmussal, az unitárius az orhodoxokkal azért, hogy az egyik megfogyatkozásából a másik tőkét kovácsoljon magának. Óvakodj lelkem az izmusoktól. Tartsd távol magad az .emberektől! Az egyház nélküli keresztyénség propagálója lett hazájában, azonban izolálva maradt, egyedül, társtalanul élte le életét! Még sem élt azonban hiába. Igehirdetése mély barázdákat vágott a japán lelkekbe, amelyekbe dúsan hullott azután a keresztyénség vetése. Utána Karner Károly dr. egyetemi rk. tanár tartott előadást az ismeretlen Istenről. Meggyőző erővel mutatja ki, hogy a kerésztyénségben nagy belső erkölcsi erőnek kellett működnie, hogy a római' világ- birodalomban el tudott terjedni. Téved az, aki a keresztyénség elterjedését a római császárság romlásával, a régi hivatalos isteijek letűnésével akarja magyarázni. Ilyeii ernyedtségről a keresztyénség első évtizedeiben még nem lehet beszélni. Ez tehát nem volt oka az elterjedésnek. A régi istenek helyébe pedig előnyomultak a különféle keleti vallások, melyek sokkal inkább kielégítették az akkori világ külsjö igényeit, mint a keresztyénség, melynek nehézsége még az is volt, hogy Jézijs kihívta maga ellen a kor ellenmon- dás^t, azét a korét, mely lelki vezérétől azt követelte, hogy az szent és tiszta legyen, Jézus pedig a vámosok és a bűnösök barátja volt. A keresztyénség elterjedése tehát az ismeretlen Isten erejének i működése volt. Az előadás után az uj hallgatók felavatása következett és ezzel a tanévmegnyitó ünnepély véget ért. A békéscsabai diakonisszamunka. Manapság divatos jelszó a történeti átértékelés. Uj szempontok mérlegére helyezik a történelem alakjait s nemzeti Bakó József a Magyat Prot. írod. Társaság nyíregyházi gyűlésén nagy sikert arató ev. tanító-költő. hősökből kalandorokat, szabadságtipró, véreskezű kényurakból eszményi uralkodókat faragnak. Az bizonyos, hogy új történetírás küszöbén állunk és ez az új történetírás nem a csaták története lesz majd, hanem az építésé, nem arról fog szólni, hogy mit tettek a „nagyok“-kaI, hanem arról, hogy mit tettek a „kicsinyes-kel, a névtelen tömeggel. Az új, felekezeti szempontú történeti átértékelés el fog múlni, mint ahogy jött, de helyébe lép majd a szociális történetírás. A magyar evang. egyház szociális történelme számára nevezetes nap lesz 1931. október 4., a békéscsabai ev. diakonisszaanyaház és árvaház felavatása. A most hivatalos keretet kapó békéscsabai szeretetmunka szálai még 1923. októberére nyúlnak vissza, amikor dr. Szeberényi Gusztáv 3 árvát befogadott a papiakba s ezzel megkezdte áz árvaházi munkát. 1926-ban a közben megnövekedett árva sereg egy iskolába költözött át, melyet a gyülekezet bocsátott a munka rendelkezésére. Közben dr. Szeberényi Gusztáv egyre jobban megbizonyosodott arról, hogy szeretetmun- kát diakonisszák nélkül végezni nem lehet. 1927-ben megkezdte a diakonisszamunkát. A kiképzést a németországi breslaui intézettel karöltve vélte a legjobban megoldhatónak s ide küldte ki a diakonisszaszolgálatra jelentkező haja- donokat. 1929. őszén özv. Sinkó Károly- né született Kliment Mária, egy tanító özvegye, Békéscsaba szélén egy házat s két hold telket és szőlőt adományozott a diakonisszamunka céljaira. Itt kezdődött meg egy Bresiauból küldött német diakonissza vezetése alatt, mint a breslaui intézet külföldi állomása a diakonisszák itthoni kiképzése. A közben egyre fejlődő árvaház 1930. november 17.-én egy, az egyház által átengedett nagyobb és jobb iskolaépületbe költözött át. Hatalmas lépést jelentett a munka életében a breslaui anyaház azon áldozatkészsége, mellyel az előbb küldött német anyanyelvű nővért Ott Emilia diakonisszával cserélte ki, aki budapesti származású s már 17 éve áll a diakonisszamunka szolgálatában. Öt szemelték ki az anyaház fönöknöjének. A folyó év nyara azután kiépítette a munka külső kereteit ;s. A diakonisszaegyesület átépítette és kibővítette az iskolaépületet 12.000 P költséggel úgy, hogy most ebben van 40 árva befogadására alkalmas árvaház, itt van az 5 főből álló diakonissza csapat anvaháza s a város végén levő régi hajlékban az öregek otthonát rendezték be. A diakonisszáképző intézet önállósulása és az új épület felavatása október 3—5.-én ment végbe diakonisszakonferencia keretében. Az ünnepséget jelentőssé tette, hogy azon képviseltette magát a „Fébé" és a győri diakonissza anyaház is. Ez volt a magyar ev. diako- nisszaanyaházak első találkozása. Eljött az ünnepségre a breslaui anyaház igazgatója és íönöknöje is. Az avatást báró D. Radvánszky Albert egyetemes felügyelő végezte. A népjóléti minisztérium jókívánságait Pettkó Szandtner államtitkár, Békéscsaba városét dr. Medo- varszky Mátyás h. polgármester, a breslaui intézetét Hochbaum Vilmos igazgató tolmácsolta. A diakonisszaegyesület nevében annak elnöke, dr. Rell Lajos gimnáziumi igazgató szólt. Dr. Szeberényi Lajos Zsigmond tót nyelven, dr. Szébe- rényi Gusztáv pedig magyar nyelven áldotta meg az intézetet. A Melanchton iparos-dalkör és az árvák alkalmi énekkel szóltak a jelenlévők szívéhez. A diakonisszakonferencián előadásokat tartottak: Túróczy Zoltán: „A belmjsszió feladatai ev. egyházunkban, különös tekintettel a diakonisszamunka jelentőségére“, Zulauf Henrik: „A diakonissza, mint segítőtárs a lelkész evange- lizáló munkájában“, Etisabet von Heidebrand breslaui főnöknő: „Az evangélikus diakonisszaideál“, Hochbaum Vilmos breslaui igazgató: „A női diakonia történeti fejlődése és jelentősége a jelen
