Harangszó, 1931
1931-10-11 / 41. szám
324 HARANGSZÓ 1931 október 11. Sámuel, Perlaky Gábor, Kiss János, Hra- bovszky István, Edvi Illés Pál, Tóth János örökébe ültette. Hálás köszönetét mondott a gyülekezetnek, hogy elnézték gyengéit, köztiszteletben részesítették. Hálásan köszönte a gondnokok fáradozásait. Búcsút vett tanítóitól. Az Isten lelke legyen velük, hogy mint eddig hithúséggel végezték magasztos munkájukat, ezután is oly buzgó- sággal folytassák azt. Búcsút vett első felügyelőjétől: Berzsenyi Dezső tb. felügyelőtől, ... köszöni nagy jóakaratát, mely- ' lyei iránta mindig viseltetett. Áldást mondott későbbi felügyelői : boldogult Berzsenyi Jenő és Remete Dénes emlékére. Búcsút vett Kol- tai Vidos Dániel jelenlegi felügyelőtől, hálásan köszönte nagyrabecsiilt támogatását és szolgálatait. Búcsúszavait azzal fejezte be: „A templom gyakoroljon továbbra is vonzó erőt a hívek seregére, gyűjtse, vonzza őket, hogy teljesek legyenek Isten iránti engedelmességgel leikük örök javára és üdvösségére“. A nemesdömölki egyház- község részéről Koltai Vidos Dániel egyházközségi felügyelő intézett megható búcsúszavakat a nyugalomba vonulóhoz. A tanítói kar részéről Szórády Dénes, a Nőegylet nevében dr. Holéczy Zoltánná elnöknő, az Ifj. Egyesület részéről Berzsenyi J. Miklós titkár, a nemesdömölki presbiterek nevében Csajbók Ernő főgondok, a kemenesaljai egyházmegye részéről Molitorisz János esperes, a róm. kath. hitközség részéről dr. Pintér József főjegyző, a ref. fiókegyház részéről Olé Sándor ref. lei- lelkész, a volt s. lelkészek nevében Csaby József ,s. lelkész az izr. hitközség részéről Fischer Emil, Cell- dömölk nagyközség részéről dr. Bisiczky András köz- ségbiró,' a fiú polg. iskola részéről Reicher István igazgató intéztek búcsúszavakat a nyugalomba vonuló, lelkészhez. Qrünberger Ábrahám rabbi és az Izr. Congr. Hitközség levélben búcsúztak Nagy Sándor lelkésztől. Az ünnepi közgyűlés a Himnusszal záródott. * * Félszázad. Milyen nagy idő az ember életében! Milyen emlékezetessé teheti az, aki a kegyelem esztendeit jól használta. Nagy Sándor félszázada is emlékezetes marad a ne- mesdömölkj egyház történetében. Szolgálati ideje alatt az anya- és leány- gyülekezeteiben emelt új iskolák hirdetik érdemeit. Az 1897-ik évben megújított templom pedig minden írásnál ékesebben beszél arról, a fáradhatatlan buzgalomról, mellyel a templom köveit összegyűjtötte. Nyugalomba vonult. Nem mint -aggastyán, hanem mint erős férfiú. Áldja meg Isten őt hosszú munkája irtán hosszú nyugodalommal!' i Kőszeg verses dicsérete. Turcsányi Lajos régi tankönyvéből közli D. Payr Sándor. Turcsányi Lajosról, Kőszeg egykori kisgimnáziumának jeles igazgatójáról, aki ott egyszersmind magyar lelkész volt, már máskor is szóltunk. Turcsányi emA celldömölki régi artikuláris templom. lékére irta jeles, poétánk, Torkos László 1854-ben. az első versét. És Turcsányi- nak a címben jelzett versét dr. Schneller István egyetemi tanár, a 84-ik évét friss erőben megért nagy tudósunk, emlékezetből mondta fel csak nemrégiben is, mint kedves gyermekkori emléket. Turcsányi Lajos nem Kőszegen született, hanem Kapin, Gy.örmegyében, A celldömölki új templom. 1798-ban. De ö is kőszeginek érezte magát és osztozott a városukat szerető kőszegiek ismert, jóizü lokálpatriotizmusában. Két kőszegi lelkésznek a leányát. Schneller Amáliát és Kárász Henriettet vette nőül egymásután. Nem csuda, ha Ö is megszerette Kőszeget. Országos hírnevű jeles pedagógus volt Turcsányi (Kőszegen 1821—54.). Kiváló családok adták hozzá fiaikat szállásra. Nála laktak a Chernél, Veö- reös, Mesterházy, Pongyeloki Roth, Je- kelfalusy és báró Üchtritz-Amade fiuk. Több diák lakott akkor Purt István kőszegi tanítónál is, mint Turcsányi Endre, a tési és Sztanó Sándor, a esernyői lelkész fia. Óriási feladat feküdt Turcsányi vál- lain. Nemcsak négy gimnáziumi osztályt tanított egymaga, hanem egyszerre és 1 együtt kellett a német fiúkat a magyar nyelvre s a magyar fiúkat a németre ta- i nítani. Maga panaszolja ezt - 1851. március 22. Turcsányi Gábor tési lelkészhez irt igen érdekes levelében; „A tanulótársak között léteznek, kik gyenge magyarok, ezekkel e miatt s léteznek, kik gyenge németek, ezekkel ismét ez miatt nehéz észrevehetöleg haladni, míg az év folytában egymáshoz törődve, ezután mindenik könnyebben vergődik tovább, az egyensúly közöttük némikép h.eíyreál- líttatván.“ Ez a levél a Bach-korszak elejéről igazán történelmi becsü. Naponként várták kőszegi iskolájuk bezáratását is. Ráérő idejében Turcsányi tankönyveket is irt. Kőszeg akkor még inkább német város volt, mert Turcsányi elsősorban a német fiukat akarta magyarra tanítani. Ezek számára irta „Vorschule der ungarischen Sprache“ cimíí nyelvtanát (Kőszeg 1841.). A nyelvtan mellett régi szokás szerint volt ebben történelem, földrajz, természetrajz, számtan, erkölcsös illemtan is. Városaink közül csak Pozsonyt és Kőszeget foglalta versbe a buzgó Turcsányi. Edvi Illés Pál és a Hármas Kis Tükör írt akkor ilyenféle verseket. Régi buzgó gyülekezetünk dicséretére ime itt közöljük a majdnem százéves kedves hangú gyermekverset a ma már nehezen található régi könyv 84. lapjáról: Kőszeg. Ki pem szeretne Kőszegen lakni, Hol jó gyümölccsel jól lehet lakni. És pedig nemcsak Wölfel kertjében, 'Hanem az égész Gyöngyös mentében. Ki nem szeretne Kőszegen éjpi, íjol magyarú! mát sgk, tud .beszélni! És pedig nemcsak az elaggott vén, , Hanem sok olyan gyermek is, mint én. Ki,.peril szeretne Kőszegen lepni, Hol 'tudományban té.szt lehet venni; És pedig mind á főbb tanodában, Mind a zene- és rajziskolában.
