Harangszó, 1931

1931-02-01 / 5. szám

XXII. évfolyam.

1931 február 1.

5. szám.

Alapította:

KAP! BÉLA

1910-bon. Laptulajdonos:

Dunántúli Luther-Szövetség.

Az Országos Luther* Szövetség hivatalos lapja.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztő-kiadóhivatal

GYŐR

II., Petőfi tér 2.

Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P -ÍO fillér, í gy évre 4 P 80 fillér.

Csoportos küldéssel I0°/o-os kedvezmény.

Po8tacsekkszáinla: 30.526.

Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

Bár utunk töretlen S lábunk tövis versi,

De csak es egy utón Lehet célhos érni.

Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér.

Isten oltalmában.

Máté 8. 24. „És íme nagy háborgás lön a tengeren any- nyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala“.

M

ilyen megkapó kép tárul elibénk ebből az egyetlen versből!... Egy felől a természet világának bősz csatája: a nagy háborgás — másfelől a csendes béke szent nyugalma: Jézus pedig aluszik vala... Tombol a vihar, láthatatlan korbáccsal veri a vizet, hullám hullámra omlik... A Mester pedig aluszik, mintha csendes álmával is azt akarná prédikálni remegő szívű tanítványainak: Gyermekeim, miért féltek? Ne csüggedjetek, bízzatok ! . . . Már Dávid király így énekel az egyik zsoltárban: Békességben lefekszem és elaluszom... pedig amikor így énekelt, az ellenség boszuja vette körül. Mennyivel inkább elmondhatja ezt a hívő keresztyén, az Isten gyermeke, aki mindig az Ür oltalmában tudja magát. Ám a szegény aggódó tanítványok nem értik meg: mit prédikál nékik Mesterük nyugalma, ők csak a felkavart tenger félelmes erejét látják és felsikolt remegő szavuk : Uram ! ments meg minket mert elveszünk !... A kiáltásra Jézus felébred. Milyen csodálatos. A zivatar zúgása, a vihar csattogása nem zavarta álmát, csendesen aludt — de mihelyt övéi szólítják, felébred, nem tud tovább pihenni, elröppent az álom... De hisz ő mondotta: „Hívj engemet segítségül a te nyomorúságod idején és én megszabadítok tégedet, te pedig dicsőítesz engemet“... És a tenger, a zivatar meghallja a Mindenható szavát.. lön nagy csendesség... elül minden veszély és minden félelem ...

A tanítványok akkor, régen valamit elfelejtettek ... Elfelejtettek a szabadulás után hálaéneket énekelni.

Pótoljuk ezt a mulasztást mi. Mondjuk el helyettük is: „Áldjad én lelkem az Urat és egész belsőm az ő szent nevét.“ Áldjad, aki Megváltót adott a világnak, Megváltót, aki hozzánk hasonlatos ember és mégis valóságos Isten, király minden királyok felett... „mind a szelek, mind a tenger engednek neki...“

„Erőnk magába mit sem ér,

Mi csakhamar elesnénk ;

De küzd velünk a hős vezér,

Kit Isten rendelt mellénk.

Azt a századot, amelyben élünk szeretik az idegesség, rohanás századának nevezni. Nagy városokoan hullámzó sürgés-forgást, értelmetlen összevisszaságot lát az ember. Emberek, érdekek, harcok világa ez. Mindenki fut és siet, mindenki akar valamit, mintha mindenkinek elodázhatatlan célja lenne. Az egyik ember kenyér után rohan, a másiknak fény, csillogás, pompa kell, a harmadik protekcióért és állásért könyörög.

Ez a kép azt a benyomást kelti bennünk, hogy ebben a furcsa tülekedésben nincs sehol mélység, csak ideges és gyors áttekintés. Nincs néma csönd, csak zakatoló, dübörgő és velőkig menő lárma. Úgy látszik, mintha a világ minden pillanatban valamilyen idegen, ismeretlen alakká akarna formálódni, hogy felismerhetetlenségig keveredjen össze benne mindaz, amit célnak, vágynak, érdeknek nevezzünk.

Nemzetek életében is a mindent kockára tevő erőfeszítések, az új megoldásokat Ígérő politikai pártok jelszavai, a megmérhetetlen gyorsasággal rohanó élet-érdekek összeütközései mutatkoznak és halKérdezed: ki az?

Jézus Krisztus az,

Isten szent Fia, az ég és föld Ura,

Ö a mi diadalmunk.

*

E világ minden ördöge,

Ha elnyelni akarna,

Minket meg nem rémítene,

Mirajtunk nincs hatalma.

E világ ura Gyűljön bosszúra:

Nincs ereje már, reá Ítélet vár.

Az ige porba dönti.“ Ámen.*

látszanak mindenfelől. Itt is, ott is durva kihasználás, visszaélés, furcsaság tűnik elibénk. Elégedetlenek, nélkülözők, nincstelenek, munkanélküliek jajszavát halljuk. Világforrongás, világgazdasági krízis vészharangjai jelzik, hogy ebben a rettenetes zűrzavarban hiba van valahol. Elméleteket állítanak fel arra vonatkozóan, hol kellene egy új világépítés fnunkáját elkezdeni, nemzetek lépnek szövetségre, gyűléseket, konferenciákat tartanak, jónak vélt eszméket, elveket hirdetnek, gazdasági racionálizmusról beszélnek és még sok egyébről, de mind hiába.

Emberek és nemzetek küzdenek és bukdácsolnak a ma gondjaiban. Apróbb és nagyobb tragédiákat perget az élet. Nem jó visszanézni, mert mindig úgy érezzük, hogy valami félelmetesen szörnyű, véres árny jár a nyomunkban. Émberek és nemzetek életében egyaránt félelem és aggodalom tapasztalható. A jelen szomorúsága, a javulást nem Ígérő bizonytalan jövő, a szegény emberek mindennapi kenyérgondja, a hozzánktartozóink nélkülözése sokszor olyan rettenetes

Új 'világ építés.

Irta: Fülöp Dezső.