Harangszó, 1931

1931-09-27 / 39-40. szám

308 HARANGSZÓ l93t. szeptember 20. csiklandozza és ferde gondolkodásmód­jának ez felel meg. A mi mozilátogató közönségünk ép azért a szolid darabokat nem szívesen keresi, neki csak érzékiséget csiklando­zó, idegfeszítö, rémes dolgokat tárgyaló mozidfáma kell. És éppen ebben rejlik az erkölcsökkel nem törődő mozinak a közre való káros hatása, mivel az ilyen filmek arra alkalmasak, hogy mérget oltsanak nemzedékünk vérkeringésébe. Tessék csak megfigyelni, hogy a sze­relmi kalandoktól kezdve, a rablógyil­kosságig, mennyi olyan dolog kerül nemcsak a felnőtt, hanem a serdülő nemzedék elé is, melyre majdan csak az élet tanítaná meg. A legtöbb mozi tudvalevőleg — üz­let. Az üzlet pedig nem tekint a neme­sebb Ízlésre, csak a tömeg tetszésére; első sorban az anyagi haszonra. Ezt pe­dig csak a hangzatos, sikamlós szavak­kal hirdetett darabokkal éri el a mozitu­lajdonos, — sajnos. Meg vagyok győ­zővé, hogy vannak mozitulajdonosok, mozi vezetők, akik. jobb meggyőződé­sük ellenére hódolnak a tömegizlésnek; de bizony, a nagy átlag a hasznot tekinti előbbreva- lónak. Egyes mozifilmek, mint soraink elején is jeleztük, már reklámul használt cí­meikkel is mételyeznek. Mételyezik nemcsak a..fel­nőtteket, de különösen a serdülő sorban levőket, akik valóságos erkölcsi miazmát szívnak be a sikamlós cí­mek olvasásakor. A fővár'ó'stian, meg a' Vi­déki kisebb-nagyobb váro­sokban immár lexikont le­hetne összeállítani azokból az érzékiséget csiklandozó mozicimekből, amelyek nap­pal rikítóbetüs plakátokkal, este pedig a címek átvilá­gított betűivel mételyezik Újaink és gyermekeink Bw*.’*' "r lelkét. Lehetetlen, hogy az ép ***••••> erkölcsi érzékkel biró, a köz­erkölcsök lazulását féttő em­ber és a gyermekének lelkét ártatlanságban megőrizni óhajtó szülő meg ne döbbenne az ilyen filmcímek mérgező hatására gondolva. — A falusi szülő e tekintetben szerencsésebb, mint a városon lakó; mert míg a falusi gyermek óva van ilyen lelketölő miaz- mától, addig a városi gyermek lépten- nyomon szívja azt magába. A falusi gyermek lelkét inkább a ponyvairoda­lom termékei mérgezik. Megnyugtató, hogy a komoly sajtó teljesíti e téren is nevelői feladatát, mert nem halad el szótlanul a közerkölcsök szóban forgó módon történő veszélyez­tetésének láttán. Nem egyszer tették szóvá egynémely mozi darabnak s azok címeinek erkölcsromboló hatását. Más­más helyen szerény magam is felhívtam az illetékesek figyelmét egy-egy sikam­lós témájú darabra. De az eddigi ta­pasztalat azt mutatja, hogy úgy a la­pok, mint egyesek felszólalása csak pusztában kiáltó szó. Pedig működ­nék ám ú. n. mozicenzura bizottság, amelyben tudtunkkál helyét foglal hiva­talos és társadalmi életünk több kitűnő­sége, sőt a rendőrség is. Ha tárgyilagosan akarunk ítélni, úgy gondolom, nem is annyira a mozitulaj­donosoknak, hanem a cenzúra-bizott­ságban helyet foglaló tagoknak terhére kell írnunk, hogy a mozidarabok enge­délyezésénél nem járnak el szigorúbb körültekintéssel. (Folytatjuk.) Mezőmegyer. Erről a kicsi kis alföldi faluról na­gyon kevesen hallottak. Nem is csoda, hiszen nagyon jelentéktelen kis község. Az elmúlt népszámlálás alkalmával mindössze 1080 lakost számláltak benne össze. Alföldi viszonylatokban tehát, — hol öt-tiz ezer lakossal kezdődik a falu, — nagyon kis falucskának' tűnik fel. Azonban evangélikus egyházunk szem­pontjából van jelentősége, mert az össz­lakosságból több, mint 700 evangélikus vallású. Ott fekszik Békéscsaba tőszomszéd­A mezőmegyeri ev. iskola. ságában s úgy tekinti Békéscsabát, mint szülöanyját. A sik falu határából az ég- benyuló csabai templomtoronyra nyílik a legszebb kilátás s ha egy-egy szegény napszámos előtt feltűnik s elindul a to­rony irányában, úgy siet feléje, mintha hazatérne. Pedig valamikor ennek a köz­ségnek úgyszólván semmi köze sem volt Békéscsabához. Ezek a szegény megyeriek nagyon büszkék falujuk múltjára. Azt monják, hogy Csabának még nyoma sem volt, mikor ők már tekintélyes község voltak. De jött a török, feldúlt, elpusztított min­dent s az ő községükben nem maradt kő kövön. Vannak, kik e régi dicsőségü­ket még ma is siratják. A mai község helyén egy nagy uradalom állott s kér­ges jobbágy kezek túrták, kapálták a drága anyaföldet. Később azután felpar­cellázták a birtokot s a régi major he­lyén épült a község. Doboz nevű köz­ségből telepítettek ide református val­lású magvarokat s a község hosszú évti­zedeken át Dobozhoz tartozott közigaz­gatásilag. Nagyon felemás helyzet volt ez, mert a békés adófizető polgároknak bizony több mint 20 kilométert kellett kocsizniok, vagy gyalogolniok, hogy az anyaközségben ügyes-bajos dolgaikat elintézhessék. De Békéscsaba közelsége megváltás volt a falura nézve. Idők múl­tán a csabai evangéikusok megindultak a régi Dobozmegyer felé. Olcsóbb volt a föld, a ház s ha valamelyik atyafinak Csabán egy ütött-kopott viskója volt és ha azt eladta, annak árán Megyeren há­zat is, földet is kapott. így aztán a régi lakosokat kiszorították a csabaiak s ma már az a helyzet, hogy a községnek 70 százaléka evangélikus vallású. 1927- ben különváltak az anyaközségtöl s a község nevét Mezömegyerre változtat­ták. Igaz, nagy teher ez az önállóság, mert a szegény lakosság nem1 bírja vi­selni a súlyos közterheket. De az elö- lek szerint majd akkor indul meg benne a fejlődés, ha csakugyan Békéscsaba külvárosa lesz, honnan alig négy kilomé­ternyi a távolság. Hát ha még majd templom is lesz a faluban! Ez a közös vágya ott minden evangélikus hívőnek. Azok a csabai kivándorlók nem­csak ócska bútoraikat és ingóságaikat vitték maguk­kal, de vitték apáik drága hitét, vitték a bibliát és az énekeskönyvet. Hozzá vol­tak szokva ahhoz, hogy va­sárnaponként a csabai nagy- , harang hivó szava mellett mentek a templomba. S itt az új lakóhelyen bizony hiányzottba" templom'." Ben­ne van már az evangélikns ember természetében atem- plom utáni vágy. A megye­riek, lelkében most ég leg­jobban ez a vágy. 1878-ban a csabai egyház iskolát építtetett a megyeri evan­gélikusok részére s azóta f®. ez az iskola pótolta a tem­plomot. Azelőtt, mig nem volt templomuk kocsin, vagy . ; j gyalogosan jártak be a csa­bai templomba, de amint az iskola felépült, isten­tiszteletet is tartottak derék levita tanítóink. Ebben az iskolában ne­velődött tehát a szorgalmas nép. Kis fa­tornyot építettek az iskolára, harangot állítottak be és a kis harang csilingelőse hívogatta őket: gyermekeket iskolába, felnőtteket templomba. Még ma is a tan­terem a templom s tanító a pap. Csak­hogy kicsi már a tanterem, bár bővítet­ték is azóta. Templom kellene ide, mert az itt életszükséglet. A nyári idő kivéte­lével, amikor kenyeret keres a szorgal­mas nép, — nagyon szépen látogatják az istentiszteleteket. E sorok írója nem egyszer hirdette ott az Igét több mint 250 léleknek. És ez a szám mindig növe­kedne, ha nem félnének, hogy a tolongás miatt nem kapnak helyet, vagy a zsu- foltságokozta rossz levegő miatt nem fogja őket rosszullét fenyegetni. Ilyesmi — sajnos — majdnem minden alkalom­mal előfordul. De meg lesz a templom is. A csabai egyház már évekkel ezelőtt vásárolt az iskolával szemben egy telket 120 q bú­záért és megígérte, hogy felépíti a temp-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents