Harangszó, 1931
1931-09-27 / 39-40. szám
HAftANGSZÓ 1931. szeptember 2Ö. 3o6 mely órája Lehet, Lehet Halál éjszakája .. Szeptember a kapunyitogató hónap; nevéhez két csodálatos kapunak még csodálatosabb feltárulása fűződik. * Az 1931—32. iskolai év megnyílt kapujában még csak néhány lépést tettünk előre. Tegnap készítettem el az osztálynaplót. Üres, rideg rovataiba betűrendben bejegyeztem a beiratkozott tanulók nevét, születési helyét, idejét, szüleinek nevét, foglalkozását és lakását. Miközben másolgattam a száraz adatokat, egyszercsak mintha megelevenedtek volna azok. Beszéltek hozzám és lelkemnek érzelmeket, gondolatokat adtak. Magam körül láttam — szobámban — a már ismert gyermekarcokat, melyek mindegyike más-más követeléssel állt elém. Az, amelyiken félelem, aggodalom ült az iskolában, így szólt hozzám: „Bátoríts, biztass engem!“ Az, amelyiken fásult közöny terpeszkedett, arra kért, hogy rázzam fel a lelkét; adjak néki olyan táplálékot, mely elfeledteti a nélkülözést, szenvedést, mely őt fásulttá tette; vagy legalább győzzem meg öt arról, hogy a szenvedés is élet, mert a közönyösség egy neme a halálnak. « Azok a gyermekarcok pedig, melyekről szeretet sugárzott felém, arra figyelmeztettek, hogy ezt a drága érzést valamennyi tanítványom lelkében fel kell ébresztenem s azt hatalmas kapoccsá kel! fejlesztenem tanításom és nevelői munkám eredménye érdekében. Az osztálynapló beszélő rovatai elmondták nékem azt is, hogy valahol a felhőkön túl szintén van egy törzskönyvvezetői hivatal, ahol fehérszárnyú íródeákok minden egyes lélekről, mely a teremtő Isten kezéből erre a földre száll, pontos nyilvántartást vezetnek. Hibátlanul feljegyzik ott mindazokat a határokat, melyeknek a lélek tonnálásában szerepük van, akár annak tökéletesedését szolgálják, akár pedig elégtelenedését okozzák. Minden nyilvántartásban külön rovata van a gyermek szüljenek, környezetének és tanítóinak. A mennyei Íródeákok most vonalazzák az 1931—32. iskolai év tanítóinak rovatát. Most írják be harmincnyolc nyilvántartásba az én nevemet is. Azt nem tudom, hogy mit jegyeztek fel eddig s mit fognak ezután feljegyezni rólam. De azt tudom és vallom, hogy legeslegutolsó vizsgámon a mennyei nyilvántartási naplók feljegyzései alapján fogja megítélni nevelői munkámat az a vizsgálóbizottság, melynek elnöki székében az örökkévaló Tanfelügyelő: maga az egy igaz Isten ül. De meg vagyok győződve arról is, hogy mindenki előtt — kire lelkek bízattak, vagy aki beszédjével, példájával hatással volt serdülő lelkekre — egyszer nyilvánvalóvá lesznek a mennyei törzskönyvveze- tö hivatal feljegyzései. Ezen a földön egyedül az iskola az, mely nevelő munkájáért felelősséggel tartozik. Itt sem a családtól, sem a társadalomtól nem kérik számon nevelői munkájának eredményét. De egyszer minden bizonnyal számon fogja venni azt, az a törvényszék, mely minden földi igazságosztó fórumnak fölötte áll és amelynek a gyermekek legmelegebb szívű barátja: az Úr Jézus a vádoló ügyésze és védőügyvédje egy szmélyben. Épen ezért, ez új iskolai év elején szeretném, ha bele tudnám harsogni minden hivatásos és nem hivatásos nevelő leikébe, hogy a lelkek formálása igen nagy — óriási — felelősséget ró mindnyájunkra. Az az emberi szörny, akit megborzongató bűncselekményeiért néhány hónappal ezelőtt vont a düsseldorfi bíróság felelősségre — a felette elhangzott kilencszeres halálos ítélet és összesen 60 évi börtönbüntetés kimondása után — ismételten azt hangoztatta, hogy az ő szomorú családi élete milyen nagy mértékben hatott közre életének kialaulásában. „Sokkal nagyobb volt ez a hatás — mondotta Van Isten! Azt mondja a balgatag ember az ő szívében: nincs Isten és nemcsak a szivükben mondják ezt a emberek, hanem hangosan is hirdetik. Főként a korcsma helyiségében találhatók az ilyen balgatag emberek. Azoknak az embereknek megszámlálhatatlan sokasága mellett, kik az Istent szájokkal tagadják, még sokkal nagyobb azoknak a száma, kik az Isten létét cselekedetükkel és egész életükkel tagadják. Ezek egyáltalán nem gondolnak Istenre, nem imádkoznak, hanem inkább káromkodnak, bibliát sem olvasnak, a templomot kerülik, ahogy csak tudják, nem engedelmeskednek Isten parancsolatának, élvezik a világot. Egész életük Isten nélkül való. Haladnak a romlás szakadéka felé vezető úton. Épen azért félnek a haláltól, mert önkénytelenül is érzik magukban, hogy az Isten sújtó keze utoléri őket. Kedves evangélikus testvérem! Én nem hiszem, hogy te az ilyen balgatag, vagy talán még azt is mondhatnám, hogy bolond emberekkel lépést tartassz, dé ha a hitetlenség környékezne, verd ki azt szivedből. Fogadd meg jó tanácsom, ne állj az Istentagadók sorába! Én hiszem, hogy igen is van Isten. Ez az én tántoríthatatlan meggyőződésem. Az Isten tagadó ember pedig sohasem szilárd az ő igazságában, mert állandóan hajtja az a kételkeés és fel-feltör lelke mélyéből az a kérés, hogy hátha mégis van Isten! Épen azért fél a haláltól, mert a kételkedés úrrá lett fölötte. Ha ilyen szilárd meggyőződésre akarsz jutni, azt a tanácsot adom neked, hogy olvasd a Bibliát. Tudod mi a Biblia? Istennek hozzánk küldött levele, Istennek kijelentése, Istennek hozzánk küldött üzenete. Most azt kérdezem tőled, hogy Istennek hozzánk küldött üzenetére nem vagy kiváncsi? Az téged nem érdekel? Csak például mondom: ha egy rokonodtól, távol levő ismerősödtől, testvéredtől kapsz levelet, milyen gyorsan hozzá fogsz annak fölbontásához, hogy mit is Írtak és Istennek hozzánk küldött levelére nem vagy kiváncsi? Tudom, hogy ezen kérdésemre azt mondod, hogy mi hasznod van belőle, ha a Bibliát olvasod, vagy pedig a templomban az Igét hallgatod? Igaz, hogy helytelen dolog mindent a haszon szempontjából vizsgálni, de azért annyi hasznod van a biblia olvasásából, amennyi haszna egy ismeretlen vidéken járó, de bizonyos cél felé törekvő utazónak a pontos térképből van. Tudod, hogy még mi a Biblia? Tiszta tükör, amiben meglátod magad lelki nyomorúságát. Csak nézz bele s a szivednek minden üres büszkesége, makacssága összetör. Kérlek, hogyha nem volna bibliád még ma — szerezd be és olvasd. Gondolj arra, hogy le kell számolni az igazbíró előtt. El kell menni ebből az ideiglenes hazából, tehát munkálkodjál míg nappal vagyon, mert eljő az éjszaka, amikor nem munkálkodhatunk, köss békét Istennel. Békét kell kötnöd magaddal. Békét kell kötnöd embertársaddal. Békét kell kötni az egész világgal. Szokodi Sándor fogházon Fáj az ősz. Valamikor az őszt úgy szerettem — Valamikor — régen . . . Velem sírtak a sárguló tájak, Bús felhők az Égen ... Sírtak bennem a feltörő vágyak ... Valamikor — régen. Most már nem szeretem az ősz hervadását, Levélhullástól meg félek, . .. azért, mert. . . Egyszer volt, ... egy aranyos fiacskám... Vele szállt az őszi széllel, Hulló vadgesztenye Sárgult levelével. Reichel Lajos.
