Harangszó, 1931
1931-09-13 / 37. szám
1931. szeptember 13 HARANGSZÓ 2»9 Ez volt a konferencia előadásainak főgondolata. Erre igyekezett rámutatni a naponkénti bibliai eszmecsere, amely nem egyszer bizonyságtevö erővel szólaltatta meg falusi ifjúság beszédre nehezen nyíló ajakát. Az előadások által benézett az ifjúság az öntudatlan vallásosság pókhálóval befont élettelen világába, szembenézett a szó- és papír ke- resztyénség veszedelmes jelszavaival és gyakorlatával. Eléje vetített képekben meglátta a mai világ ingoványos, vulkánon felépült épületét, melyet a vörös szovjet meg akar semmisíteni. Meglátta, hogy az ifjúság jövője egyedül az. Ür jézus Krisztus kezében van. Erről hallott bízón vsánte vő beszédet életét Krisztusnak átadó, országszerte ismert előadó ajakéról is. Mint sugaraival a földet körülölelő és megvilágositó nap, úev állt Krisztus Urunk a konferencia előadásai és szelleme fölött. A KIF mozgalom az ifiút a mana adottságában, egész valójában akarja iránvítani és megnyerni. A legfontosabb lelki iránvítás mellett nem feledkezik meg a Szentlélek templomáról, a testről sem Ennek az elvnek gyakorlati megvalósulása öltött formát a nemzeti konferenciával kapcsolatos első sport- versenvhen, Úi hangot ütött meg a sport történetében ez a versenv, amelv- nek k'vdetét és végét az imádsárr és ének jelezte. Nem rekordokkal dicsekedni akaró izgalmas snortháhorú. hanem nemes verseny volt ez. Kétszáz fa- htsi és városi ifiú mutatta meg. hogy komoly keresztyéni életet folytatni akn- ró ifjúságnak helye van a sportpályán is.' högv joga Van testi ereiével, ügyességével és küzdeni tudásával kiállni a porondra is. Sok áldást ielenltett az. utolsó nap HéiiPániának misszionáló iellegíí tanyai kirándulása. A résztvevők kilenc csoportra osztva, kilenc tanvai központot látogattak meg. Megható, boldog jelenetek •orozata volt ez a délután Egyszerű, falusi fiatal emberek ajkáról hullott a bjzonyságtevö szó a tanya népéhez. Az egész délután 90 résztvevő és vezető által rendezett vallásos ünnepélyek fő- gondolata ebben a mondatban foglalható össze: Testvér, légy igazán ifjú, építsd életedet és jövődet a Bibliára, testvér gyere te is, menjünk együtt! Megdöbbent, elsáppadt ifjú- és boldogságtól, a meghatottságtól könnyes felnőttek arca volt e délntán legjellemzőbb képe. A konferencia bátorságot vett arra, hogy tiltakozzék a vasárnap elsekélyesi- tése, munkanappá tétele ellen. D. Kapi Béla püspök úr 8—10.000 ember előtt tolmácsolta az ifjúság követelését. .. vasárnapot akar a keresztyén ifjúság, olyan vasárnapot, amely a maga csöndességével is imádságra kényszeritsen. A vaslogikájú beszéd után a népgyülés a következő határozati javaslatot fogadta el: „A Magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesületek 1931. évi, kecskeméti nemzeti konferenciája fájdalommal látja és állapítja meg, hogy a vasárnap meg nem szentelése nemcsak Isten akaratával ellenkezik, hanem súlyosan akadályozza a magyar ifjúság testi és lelki fejlődését, ezért elA kecskeméti K. 1. E. konferencia főcsoportja. — Na',‘csak ne bántsd azokat a zárt ajtókat — védekezett Tamás. — Elhiszem, szebb lett volna az első találkozás, valahol a Tiberiás tavánál, künn a szabadban, mezei liliomok és aratásra érett gabonamezők között, reggeli napfényben, vagy csillagos éjszakában,... de azért ne bántsd azokat a zárt ajtós találkozásokat! — Nem is bántom. Ám egy cseppet sem csodálkoznám, ha most viszonzásul jól megvárakoztatna bennünket az Úr s nemcsak a határkőnél, de Galilea kellős közepén sem jönne elénk. — Nagy baj lenne az, András — fordult feléje Jakab. — Az asszonyok, akik nekünk a hírt hozták, bizonyosan nem hagyták annyiban; eldicsekedtek másoknak is s most már a nádas is azt susogja, a galileai tenger partján: ,,Előttük jő fel a feltámadott Úr!“ Ha netán előbb érkezünk meg, mint a Mester, lesz akkor nekünk sok görbe szemmel találkozásunk. Teszem azt, rágondolok az édesanyámra, ft volt ott a sírnál. Ha másnak nem, az öreg Jónának bizonyosan kibeszélte a titkot. Persze csak vigasztaláskép, hisz az öreg lóna úgyis olyan zsörtölődő. Rosszmájuan nézi már az egész históriát. — Igazad van, Jakab. De ne ess kétségbe! Tudod, mi már sokszor elrontottuk a dolgot s az Úr mégis rendbehozta, ft nem hibáz, nem ront, de ha — balgán szólok — rontana is, majd találja módját, úgy rendhehozza, hogy mi nem győzünk ámulni. Nem igaz-e, Tamás? — De igaz! — Zümmögték rá minden, mintha valameny- nyien jogot formálnának a Tamás nevére. Valami boldogság áradt el rajtuk, mintha arany szőnyeget teregetne lábuk elé a nap. II. — Péter, nem érzed, mintha fúróval fúrna a nap! — Für. De még jobban, mint a nap, fúr engem itt benn.... Emlékszel rá? Már a feltámadás reggelén szerettem volna valamit mondani. Azért kértem, hogy keress fel korán azon a napon. Akkor még nem tudtam, lesz-e folytatása annak, ami ama nevezetes pénteken történt, de a szívemet nem hagyta nyugodni a, kakasszó. Úgy éreztem már akkor, hogy nem bírom tovább, ha valakinek, ha neked el nem mondom, hogy két szolgálóleány, meg egy katona kedvéért csúnyán megtagadtam azon az éjszakán az Urat. Még azt is, hogy láttam valaha... Akkor félbeszakítottak bennünket. Emlékszel? •— Emlékszem. A sírtól jövő asszonyok ... — szólt János halkan. — Tudod, hogy miért maradtam el akkor a futásban mögötted? Az foglalt le, hogy mindjárt a bűnömmel kell jönnöm az Úr elé s hogy miként roskadjak újból a lábai elé e szóval: „Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!“ Nem vágytam elsőségre, hagytam, hadd találkozz te előbb az Úrral, ha tényleg feltámadott. Te sokkal hüebb voltál Hozzá, mint én. Megérdemelted volna, hogy te légy az első, nem én ... Az Úr azután máskép döntött. Ott a sírnál se te, se én nem láttuk. De azután még a reggel folyamán, mikor egyedül voltam, az Úr mégis megjelent nekem. Abban a pillanatban épen nem számítottam reá . . . Nem szólt egy szót se s bennem is megfeneklett minden mondanivaló. Éreztem, hogy ez nem kitüntetés, hogy ez nekem, miint bűnösnek szól. Nem is tudtam- diadalmas ujjongó lenni, mint az asszonyok, hogy .láttuk, láttuk az Urat!“ (Folytatjuk.)
