Harangszó, 1931

1931-08-30 / 35. szám

286 HARANGSZÓ 1931 augusztus 30. Czipott Géza halálával árván maradt nyáj pásztorává. A gyülekezet örvendezésére az új pásztor felelefe Istenhez intézett alázatos fohász: „Óh Uram, segíts most, óh Uram, adj most jó előmenetelt.“ S Istenben bizó pásztorát az Úr nevében közsönti a nváj: „Áldott, aki jö az Ur­nák nevében!“ Az ünnepi istentiszteleten Zongor Béla esperes beiktató beszédében reá­mutatott a szogálat örök Eszménvére, a Megváltó Krisztusra s az Ő példája nyo­mán a szolgálat magasztosságát tárta az úi (elkipásztor elé. Az egyházi kar zsol­táréneke kisérte fel a beiktatott lelkészt a szószékre, hoizv ott lelketfelemplő be­köszöntő beszédében I. Kor. 13. 13. alap­ján elzengje a szeretet fenséges himnu­szát: „Most azért megmarad a tut. re­ménv. szeretet, e három, ezek között oe- die legnagyobb a szeretet.“ A költői szépségű, magasszárnyalású beszéd szív­ből iöve szivekhez talált, lélekböl eredt s a telkekbe vésődött. A beiktatási istentisztelet után ünne­pi közgyűlésen egvházi. katonai, világi hatóságok s egyesületek üdvözölték az úi lelkészt: Zongor Béla, Jánossy Gábor. Tarányi Ferenc dr. főispán. Vidos Árpád főjegyző, a róm. kát. egyház képviselő­je, Vikár Ödön ref. tábori főlelkész, Ho- rovitz József dr., izr. főrabbi. Ujváry Ede dr., polgármester. Szopkó Győző csend­őrezredes, kerületi parancsnok, D. Kiss Jenő egyetemi tanár, Bakó László szege­di ref. lelkész, Berkes Róbert dr., a róm. kath. sajtó képviselője. Szabó Géza tan- felügyelő a tanfelügyelőség, özv. Men- delényi Jánosné a MANSz, Széli Lehelné a Protestáns Nöegylet, Laki Kornél ny. miniszteri tanácsos a Protestáns Kör, Szalay Gizella a Protestáns Leányegy­let, fiaiba Géza az ev. fiú és leányszö­vetség nevében üdvözölték az új lelki- pásztort. Az üdvözlő szavak s az ezekre adott válaszok mind a szeretet jelét vi­selték magukon. A szeretet melege áradt szét az estéli szeretetvendégségen is, mely kellemes, családias jellegével szin­tén hozzájárult ahhoz, hogy Kutas Kál­mán pár napi szombathelyi tartózkodása után már igazán otthon érzi magát a gyülekezetben. A szombathelyi gyülekezet örömnap­ja, a szeretet napja volt. Világolva lo­bogjon a szeretet lángja mindenkor a pásztor s a nyáj között. A jóságos Isten­nek hálákat adunk, hogy hivatott pász­tort küldött gyülekezetünkbe s az ének­költővel kérjük az örökkévalót: „Bizal­munkat szivünk mélyében Iránta mind szorosabbra sződd, Hogy üdvös, szent törekvésében Kövessük és segítsük őt, S • mint egyetértő szent család, Egymást hiven öleljük át“. Ahol hét éve nem esett eső. Madridi jelentés szerint a spanyolországi Lorca tartományban hét év óta nem esett eső. Három esztendő óta a tartományban semmi termés nem volt. A tartományt mintegy 300 kilométer hosszú csatorna­hálózat szövi át, amely azonban teljesen kiszáradt. A Castril és Guardal folyók, amelyek a vidéken haladnak át, szintén csaknem teljesen kiszáradtak. Három év alatt a vidéket 30.000 ember hagyta el. OLVASSUK A BIBLIÁT. Mindennapi kisértőnk. Augusztus 31. A lustaság. Thess. 3, 10. Alighogy öntudatra világosodunk az álpm éjszakájából, megjelenik mellet­tünk az első kisértő: a lustaság. Még ki sem nyitjuk a szemeinket, már ólomka- rokkal fojtogat a bűn melegágya: a tét­lenség. Ezért félünk a koránkeléstöl, a sqk dologtól. Ne tápláljuk a testet az ő kívánságaiban, mert Istennek nem reny­he, lusta munkások kellenek s csak az a gyümölcs áldott az életben, amit szor­galmunkkal megérdemeltünk. Ne engedd Uram, hogy a mindennapi kenyeret lus­tasággal háláljam meg! Szeptember 1. A rendellenség. Thess. 3, 11. A lustaság ikertestvére: a rendet­lenség. Hivatalnok, tanuló: mutasd meg a könyvszekrényedet, munkás: mutasd meg a szerszámodat, asszony: mutasd meg a konyhádat s megmondom ki vagy. A rendetlenség nagy veszedelem; átragad beszédünkre, gondolatunkra s lassanként jellemünkre. Isten a rendnek, a tökéletességnek Istene. Csak az lehet az ö gyermeke, aki rendben tartja Isten­től kapott dolgait, aki rendezi gondola­tait, vágyait. Rendes ember csak az le­het, aki rendezi Istennel való viszonyát az Úr Jézus által. Teremts rendet ren­detlen életünkben Jézusunk! Szeptember 2. Mértéktelenség. Koloss. 2, 16. A rendetlenség torzszülötte a mér- téktelenség. A mai embernek nagyobb a szeme, mint a szája. A kórház tele van gyomorbajosokkal, szívgyengekkei. aki­ket nagyobbrészt a mértéktelen evés és ivás juttatott kórágyba. Pedig újra csak éhezünk és szomjazunk, hiába eszünk akár a csömörlésig. De ha szomjti szarvasként vágyódunk az élő viz után, ha Jézust keressük, aki az életnek ke­nyere, akkor mi is megelégszünk tézus mellett, mint az ötezer ember. Engedd Uram, hogy Hozzád mérjük mindenben magunkat, nehogy mértéktelenek le­gyünk! Szeptember 3. Indulatosság. Koloss. 3, 8. Aki a mértékletesség gyeplőit mér­téktelen hosszúra engedi, azt hamarosan elragadják az idulatnak tüzes paripái. Mennyi botrány, harag és káromkodás támad az indulat féktelenül rohanó sze­kere után, mely átgázol mások becsüle­tén, összetiporja mások boldogságát. Ma is történhetik veled sok minden, ami meglazítja indulatod szoros gyeplőjét. Ne engedj indulatodnak akkor sem, ha más indulatoskodik veled szemben. Mi lenne velünk, ha Isten elveszítené a tü­relmét. Irgalmad, hosszútürésed hálaér­zete tartsa féken indulataimat, óh, Uram! Szeptember 4. Hazugság. Koloss. 3, 9. Az apostol a mértéktelen indulat kö­vetkezményeként ítéli el a hazugságot. Jézus a sátánt a hazugságok atyjának nevezi s ezzel a hazugság veszedelmét ijesztően mutatja meg. A hazugság az egész embert s annak minden életnyil- vánulását átitatja. Ez a legelső bűn, ami a kis gyermeknél sokszor kétségbeejtöen jelentkezik. Ne tiirjük magunkban a sá­tán fiát: a hazugságot, mert megfojtja életerőnket, mint folyandár a fa egész­ségét. Táplálj Uram a Te igéddel; a Te igéd: Igazság! Szeptember 5. Önzés. Róm. 14. 7. Az Isten atyai parancsa az, hogy gyermekei közül senkisem éljen önmagának. S mégis a fenntebb említett bűnök az ön­zés holtágába .sodorják sok ember életé­nek folyását. Az önzés a legnagyobb csapása a világnak. A gazdasági élet egészségét ez dúlta fel az egész világon. Az önző élet épenúgy rothadt élet, mint a;j a tóvíz. amelv csak befogad, de ki nem enged magából vízpatakot. Sem­mink sincs a világon más, mjnt az, amit másnak adunk! Tégy Uram önzővé eb­ben a szent önzésben! Szeptember 6. Istentefenség. Róm. 8, 7. A lustaság megszegi Isten törvényét, amely munkára kötelez, a rendetlenség megcsufolia Istennek anyagi s erkölcsi világrendjét, a mértéktelenség káros tes­ti ‘ örömöket habzsol, az indulatosság belehajszol a vak gyűlöletbe, a hazug­ság ránkkovácsolja a sátán bilincseit, az önzés megtagadja Istent s megtagadja felebarátot, mert nem ismer sem Istent, sem embert. Az istentelen és embertelen ember belezuhant a kárhozat szakadé­kéba, melynek neve: istentelenség. Meg­váltó Jézusom, ma a Te feltámadásod­nak vasárnapján támadjon fel a lelkem­ben a Te Lelked, hogy diadalt vehessek mindennapi kisértőimen. Bácsi Sándor. KARCOLATOK. Hogy mindnyájan egyek legyenek! A budapesti vasárnapi iskolai kongresszusnak volt egy minden szi­vet megindító jelenete, a névtelen ma­gyar liős síremlékének megkoszorú­zása. Már maga az egyszerű tény, hogy egy nemzetközi társaság, amelyben több a külföldi, mint a magyar, hó­dolatot mutat be a magyar katona előtt, már maga ez megmelegiti egy kicsit az ember szive táját. Hát még, ha arra gondolunk, hogy ebben a társaságban angolok voltak a túl­nyomók, akik mellett franciák, ola­szok, csehek, románok, jugoszlávok képviselték azokat a nemzeteket, amelyekkel szemben valamikor a ma­gyar katona fegyverrel kezében kép­viselte a magyar katona hősiességét. És most az ellenség jön el hódolni a magyar hős sírjához. A legmeghatóbb azonban a koszo­rút vivő személyek kiválasztása volt. Az egyik oldalon egy német vitte a koszorút, a másik oldalon pedig egy francia, aki három esztendeig volt német hadifogságban s ezt a három esztendőt egy, a föld színe alatt levő börtönben töltötte. A be­szédet az elnök, James Kelly, egy angol, mondotta s utána Fraser skót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents