Harangszó, 1931
1931-08-23 / 34. szám
278 HARANOSZÓ 1931. augusztus 23. megrajzolta magának a saját halálát. Mindig arra kérte Istent, hogy óvja meg öt hosszú szenvedéstől. Megadatott neki. Éjfél felé kezdődött a szenvedés s mire a keleti láthatáron felkelt a nap, az ö földi életének napja lenyugodott, hogy minden hajnali pírnál dicsőségesebben keljen fel a másik világon. Szívszélhüdés ölte meg. Életének nem volt sok állomása. La- joskomáromban született 1863. április 28.-án. Középiskoláit Bonyhádon, Pápán és Sopronban végezte. A theológiát Sopronban és a németországi Halléban tanulmányozta. Lelkészi működését Vadosfán kezdte meg, ahol két évig volt segédlelkész. Innen hívta el őt a büki gyülekezet bizalma, ahol 44 évig töltötte be a gyülekezet osztatlan szeretete mellett a lelkészi állást. A soproni alsó egyházmegye bizalma is elég korán fordult feléje, majd utóbb esperesévé is tette. Felesége előtte elment már a minden halandók útján. Három gyermeke van: dr. Bélák Im- réné sz. Farkas Aranka, dr. Farkas Elemér és Szekeres Sándorné sz. Farkas Jolán. Augusztus 14.-én halt meg s 16.-án, vasárnap délután temették el. A temetési beszédet D. Kapi Béla püspök tartotta a templomban. Utána kivonult a közönség a templom előtt felállított ravatalhoz, ahol dr. Ajkay Béla egyházmegyei felügyelő az egyházmegye, dr. Takács József egyházközségi felügyelő az egyház- község, Kisfaludy Károly igazgató-tanító a tanítói kar és az iskolák nevében búcsúzott el az elhunyttól. A temetőben Mikolás Kálmán, szilsárkányi lelkész, a soproni alsó egyházmegye jegyzője mondott buzgó imádságot. A temetésen nagyon sokan voltak. Jelen volt Mesterházy Ernő egyházkerü- leti felügyelő, dr. Deák János, a hittudományi kar dékánja a hittudományi kar képviseletében, László Miklós püspöki titkár, aki valamikor szintén a soproni alsóegyházmegye lelkésze volt, Purt Gyula, ágfalvi igazgató-tanító a soproni feísőegyházmegye tanítói karának képviseletében s azonkívül a soproni alsóegyházmegye lelkészi, felügyelői és tanítói kara. Egy emberrel kevesebb van a földön. Egy Luther kabáttal több a föld alatt. Egy sirhalommal több a föld színén. Egy inegváltottal több a Bárány trónja előtt. A római oszlop.*) A csendes este leszáll nemsokára a múzeumi kert fehér oszlopára. Künn a Körúton kigyúlnak a lángok... Én benn maradok, mint csendes zarándok. S míg künn az élet ezer fényt ragyogtat, benn vallatok egy idegen halottat. Nagy messziről jött: Róma küldte... Róma... Valaha élet, hideg koporsó ma, világok ura, rettegése hajdan: most halott folt, vad, nagyvárosi zajban, fehér csontváza hajdan élő testnek. A fórum templomai porrá lettek, *) Olaszország egy régi római oszlopot ajándékozott Magyarországnak, melyet Budapesten a Múzeum-kertben állítottak fel. égre mutató, fehér csontujjaknak. A holt kezei... Hajdan, amíg élt még, csupán a karcsú oszlopok maradtak ezek a kezek a földet ítélték, ezek a kezek kincseket kerestek, ezek a kezek földi kéjre lestek s vér tapadt rájuk, ártatlanok vére! Ma már — fehéren mutatnak az égre. Hisz holt élőknek, élő halottaknak Róma keze bizonyságul maradt csak, hogy intsen, óvjon és hirdesse fennen: „Tekintsetek rám, mivé kellett lennem! Ez a világ és annak dicsősége: Pár múló perc és mindörökre vége! Pár múló perc csak, néhány röpke óra! Figyeljelek az örökkévalóra!“ Bár hallanák a szót s bár értenék meg, kik valaha a holt fórumra lépnek s bár ez se állna itt magába’ árván, ez az egy fehér carrarai márvány. Hisz követ ö, szent követségben jár itt. Bár hallgatna rá mind, akit megállít, bár felfigyelne mind az intő szóra: „Tekintsetek az örökkévalóra!“ Odakünn a világ lármája hódít, a föld hirdeti eladnivalóit : Kincs és dicsőség csábító csodáit kínálja fel és boldogsággal ámít. Százak, ezrek hallgatnak a szavára s halál az ára, jaj, halál az ára. A világ hazug boldogságot árúi! Vegyetek példát Róma oszlopárul: „Ez a világ és annak dicsősége: Pár múló perc és mindörökre vége! Pár múló perc csak, néhány röpke óra: Tekintsetek az örökkévalóra!“ .,. Ó, legyen ez a fehér oszlop áldott: Hirdesse itt az örök igazságot, sok vágyó lelket igazítson útba, mielőtt Róma bús sorsára jutna. Legyen az éjben a menny fényszórója, hogy az élet sok hányatott hajója, habár előbb a kárhozatba tartott, találjon fényinél szent, biztos partot, örök hazát és örök békességet!.. . Messze földről jött karcsú, fehér oszlop, ó legyen áldott a te követséged! Bélák Erzsébet. OLVASSUK A BIBLIÁT. Mindennapi bajaink Augusztus 24. Az élőt gondia. Máté 6, 25. Ezrek szívét rágja a gyötrő kérdés: Hogvan élünk meg a halálig? Mit eskünk, mit iszunk, lesz-e tisztességes öltözetünk? Krisztus megfordítja ezt az esztelen aggodalmaskodást és elénk állítja annak a kérdésnek élét: hogyan élünk a halál után? Aki ennek a kérdésnek a megoldását tartja szívének közepében, annak kegyelemből megadatik a földi élet békességének nyeresége is. Az nem az ételért marakodik, hanem küzd az Életért, az nem az italért tülekedik, hanem az Élet vízéért eped, az nem a cifra ruhában hivalkodik, hanem megszerzi az Urnák mennyegzöi palástját. Emeld föl szemeimet Uram magadhoz, hogy ne csak a porba nézzek! Augusztus 25. Betegség. Máté 8, 2. Rettegünk a nevétől is, ha rágondolunk a betegségre. Sokan inkább a halált kívánják látni. Ma mindenki a bacillusoktól retteg. Kevesen vannak, akik a bűnnek átkos csiráitól reszketnek s ellene védekeznének. Pedig mennyi testi betegségnek oka a könnyelműség, a lelki vigyázatlanság. Ha igazán összehasonlítjuk a testi és a lelki nyavalyát, azt kell vallanunk: Boldog, akinek csak a teste beteg! Vigyük minden bajunkat Krisztushoz, a csodatevő orvoshoz azzal a sziklaszilárd hittel, mint a bélpoklos: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engemet! Augusztus 26. Ellenségeink. Máté 5, 39. Az ember önmagának a legnagyobb ellensége ugyan, de lehetnek ellenségei mások is. Az az első kötelességem, hogy számot vessek: Vájjon nem én szereztem-e őket, vájjon megtettem-e mindent, hogy ne ellenségeim, hanem barátaim legyenek? Ma is összeszólalkozhatsz valakivel. Vigyázz, nehogy elragadjon az indulat! Ma is megbánthat valaki, talán ártatlanul. Vigyázz, nehogy gonosszal fizess a gonoszért. Légy velem, Uram, hogy a gonoszt jóval győzhessem meg! i Augusztus 27. Fáradtság. Máté 11, 281. A mindennapi kenvér ára Isten törvénye szerint a verejtékes munka. Mégis hányán elmennének a dolog temetésére s átkozzák, felpanaszolják a sok dolgot. Nem az a baj, hogy dolgozni nem tudunk, hanem az a munka terhe, hogy pihenni nem tudunk. Hiába henyél a fe- gyenc, még sincs nyugalma, mert a bűn terhe fojtja. Aki Krisztusban nem találta meg lelkének nvugalmát, annak teste is görnyed az életiga alatt, aki Hozzá tér áldott pihenésre, annak öröm a kötelesség. Ne légyen nekem ma sem nyugalmam, míg hálákat nem adtam Tenéked én jó Istenem! Augusztus 28. Sikertelenség. Lukács 5, 5. A keservek tengerének talán legfe- nyegetöbb hulláma az a szó: Hiába. A sikertelen munka még a nagy lelkeket is megtöri. De csak az csügged el, aki nem akarja belátni, hogy: Erőnk magában mit sem ér. Ne csüggedjünk el, ha nem hull azonnal ölünkbe a kívánt áldás. Ne nézzük, hogy másnak, hogyan fizet az élet. Lehet, hogy Péter társai ugyanazon éjjelen a túlsó parton, vagy mellette nagy zsákmányt ejtettek, de Krisztussal több sikert aratunk a maga idejében. A sikertelenség oka mindi" az, hogy magad s magadért dolgozol. Dolgozzunk Krisztussal Krisztusért s munkánkat az örök élet nyeresége koronázza! Augusztus 29. Tudatlanság. Márk 7, 18. Nagy csapás a tudatlanság s nagy hatalom a tudomány. Aki nem tud írni, olvasni, azt könnven becsapják az emberek. Aki tudatlan és járatlan az írásnak mezejében, az könnyen eltéved, vagv félrevezetik; hitvány külsőségeket szajkóz s azt hiszi, hogy a Krisztus tudománya szerint rendezte be életét. Aki járatlan az írásban, az mások babonaságán és vakhitén tengeti életét, ahelyett, hogy megismerné az életnek tudományát: Istennek Igéjét. Ne hagyd megszégyeníteni evangélikus hitemet Uram az írásban való tudatlanságommal! Augusztus 30. Hitetlenség. Márk 6, 5—6. Minden bajunk, bűnünk a hitetlen-
