Harangszó, 1931
1931-08-23 / 34. szám
274 HARANGSZÓ 1931. augusztus 23. tonájává avat angolt, németet, franciát, finnt, magyart és csehet. A konferencia ideje alatt többször elmondtuk együtt hangosan a Mi- atyánkot. Ki-ki a saját anyanyelvén. Az előadói emelvényen egy prágai tanár csehül mondta, előttem angolok, mellettem németek mondták, én meg magyarul mondtam, de ebben a nagy zsongásban megéreztük, hogy mi valamennyien ugyanazt az áldott leckét mondjuk, amelyre megtanított minket a minden szívnek, fajnak egy közös Mestere, Krisztus Urunk. Kiemelte és fontossá tette végül és talán legfőképen ezt a konferenciát a tárgya is. Ez a konferencia arról tanácskozott, hogy azt a 34 millió gyermeket, akik a világ különböző részein vasárnapi iskolába járnak, hogyan lehetne Krisztushoz vezetni. Vegyük észre itt mindenek előtt azt, hogy Isten a vasárnapi iskola munkájában is egy kicsi mustármagot áldott meg, 1780-ban tartotta meg egy angol nyomdász Raikes Róbert az első vasárnapi iskolát egy gloucesteri özvegyasszony kibérelt nyomorúságos konyhájában s ma pedig 34 millió gyermek jár vasárnapi iskolába, érsekek, püspökök és több száz keresztyén munkás egy héten keresztül tanácskozik azon és imádkozik azért, hogy Krisztushoz minél közelebb jutva hozzá vezethesse azokat is, akik Néki olyan drágák, a gyermekeket. James Kelly glasgowi lelkész, a vasárnapi iskolai kongresszus elnöke. A reggeli áhítatok oda állították a' konferencia elé a célt a Krisztusban, kihez el kell jutnunk, mert ő az út, akiben meg kell fogódzanunk, mert ő az igazság s akiben meg kell maradnunk, mert ő az élet. A különböző előadások aztán arról szólották, hogy ez a cél hogyan érhető el mindenek előtt a vasárnapi iskolai tanító számára, hogy azután odavezethesse a gyermekeket is. A legtöbb előadás angol nyelven hangzott el, de előtte mindenki megkapta annak magyar, vagy német nyelvű fordítását. A fordítás és tolmácsolás nehéz munkáját idb. Victor János ny. polg. ig. a magyar vas. isk. szöv. titkára és fia ifj. Victor János dr. theol. tanár végezték. A kongresszus elnöke rév. James Kelly glasgowi lelkész volt. A konferencia minden szempontból való nagy fontosságát a kormány, a székesfőváros és a magyar egyházak egyformán felismerték és méltányolták. A kultuszminiszter levélben üdvözölte a kongresszust, dr. Ravasz László püspök a ref., D. Kapi Béla püspök az ev. egyház nevében személyesen is megjelentek a megnyitó ünnepélyen és üdvözölték a konferenciát. A főváros is üdvözölte a kongresszust a megnyitó ünnepélyen, másnap pedig a Gel- lért-szállóban minden delegátust "vendégül látott. Magyarország kormányzója pedig kihallgatáson fogadta a kongresszus vezetőségét. A zálog. Irta: Szende Ernő. (9) — Majd én, édesapa. Elővette kicsi zsebkendőjét s letörölte az arcát. Aztán keblébe rejtette. Drága kincs lesz az az ő szemében. Máté vette most gondjaiba az eszméletlent. Megvizsgálta a sebet és megkönnyebbülten sóhajtott fel. A seb nem látszott veszélyesnek. Aránylag kevés helyen szivárgott a vér. Odament a gyónáshoz hozott borhoz s óvatosan mosta le a sebet. Csakugyan, a seb nem volt túlságosan nagy. Azután lemosta az arcát s kevés bort erőltetett a szájába s Csemez csakhamar magához tért s felült. — Már elmentek? Csepreghy szólalt meg. — El fiam. De maradjon nyugodtan. Mindjárt itt lesz a kocsim s azon hazavisszük. — Nincs nekem semmi bajom tekintetes uram. Elmegyek én a magam lábán is. S csakugyan talpra állt. De rögtön megtántorodott. Máté kapta a karjai közé. — Csak lassan fiam. Nem megy az olyan könnyen. Csepreghy a hóna alá karolt s úgy vezették ketten az útra, ahol a kocsi már készen várta őket. Beültették s a lelkészlakhoz hajtattak. Ott ágyba tették s vizes borogatást raktak a fejére, bármenynyire szabadkozott ellene Csemez. — Minek ez? Hiszen semmi az a kis ütés. Meg sem érezte a fejem. Kemény koponya ez! Aztán körülhordozta a tekintetét. Az ajtóban álltak a szülei. — Nyugodjanak meg jó szüleim. Pár nap múlva semmi bajom sem lesz. Kutatólag nézett körül. — Hol van Ella? — Etelkánál van a másik szobában. Cepreghy búcsúzott. — Megyek haza. S holnapután útnak’ indulok. Kezet fogott mindnyájukkal s távozott. De biz az utazásból semmi sem lett. Másnap Ellán kitört a láz s állandóan félrebeszélt. Folyton Gabit emlegette s erönek-erejével fel akart kelni. Alig bírták lefogni. Csepreghy aggodalmas szívvel ült a beteg ágya mellett. Nem tudta megérteni, miért rázta meg annyira leánya lelkét az a tegnapi eset. Hiszen igaz, mindnyájukra izgalommal hatott, de azért úgy, ahogy leánya tegnap viselkedett, nem lett volna szabad. Ráadásul Íme, most egészen oda van. Türelmetlenül várta a felcsert, akiért elküldött a szomszéd faluba. Majd csak segít az s valami csillapító szert majd csak ád. Hát hiszen adott is az háromfélét is, de egyik sem használt. Ha magához is tért a beteg, csak pár pillanatig tartott a nyugalma. Újból kilelte a hideg, hogy csak úgy vacogott a foga. Majd meg forró hullám öntötte el a testét s akkor meg Gabit kiáltozta. Negyednapra Csepreghy elküldött Máté Boldizsárért. Aggodalmas szívvel fogadta. — Tisztelendő uram, nagy baj van Ellával. Az orvosság mit sem használt. CsaL lázas s állandóan félrebeszél. Kérem, nézze meg, hátha maga megnyug- tatólag hat rá. — Jól van tekintetes uram. Várjon rám e szobában mig én bent leszek a betegnél. S aztán majd elmondom, mit tapasztaltam. :— Türelmetlenül fogom várni. A lelkész bement a beteghez. A személyzetet kiküldötte, odaült az ágy mellé s figyelni kezdte a beteg lázálmát. S a Gabi emlegetése hirtelen világosságot gyújtott az agyában. A leány szereti Gabit! Megnyugodott. Kezébe vette a beteg kezét és simogatni kezdte. A lágy simogatás szemmelláthatólag megnyugvással hatott a betegre. Lassan- lassaii elcsendesedett, majd hirtelen felnyitotta a szemét s tiszta öntudattal szólalt meg. — Maga az tisztelendő atyám? — Én vagyok leányom. Lelki vigaszt akarok nyújtani az éli kis bogaramnak. Azért jöttem.