Harangszó, 1931

1931-08-16 / 33. szám

XXII. évfolyam. Idái augusztus 16. 33. Szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Omágos Lather* Szövet «eg hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap, Postacsekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba. A ,.Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára : negyedévre l P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Kgy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. A legnagyobb csoda. Apóst, cselek. 17«7. „Keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák“ . . . A tékozló fiú felkelvén, elméne az ő atyjához“ ... Az apa pedig már messziről megismerte fiát, elébe sietett, megölelte a sze­gény, lerongyolódott gyermeket és megcsókolta ... Az örök ember éppen így keresi az Istent, az Isten pedig már régóta várja az embert — haza; várja, hogy megismertet­hesse magát velünk, hogy a bűn­bánó embernek megmutathassa, hogy ő a kegyelemnek és a bocsá­natnak — Atyja . . . Vannak emberek, akik tagadják a csodákat, nem hisznek bennük s emellett úgy egészen magától érte­tendő dolognak tartják azt, hogy Isten nekünk kegyelmes Atyánk. Még csak fel sem is tűnik nekik, hogy a mindenható szent Istent, mi gyarló, bűnös emberek így szólíthatjuk: Atyánk. Pedig ez a legnagyobb csoda ! . . . És Jézus maga kezeskedik arról, hogy ez tényleg így is van. Ő hirdette, ő tanította, ő mondotta el a tékozló fiú példázatát, ő, az egyszülött fiú, aki az Atya jobbján ül, aki a ke­reszten meghalt, hogy mi ismét Isten gyermekei lehessünk, ő mon­dotta, aki feltámadott, a mi meg- igazulásunkra. Isten nekünk Atyánk! Ézt a legnagyobb csodát prédikál- tatja Krisztus ma is az igében: „Aki én bennem hisz, annak adok erőt, hogy Isten gyermekévé legyen“. Igen, Jézusban az Isten atyai tekin­tete néz reánk, benne ismerhetjük meg Isten atyai szivét... Keressük az Urat... S vájjon hol lehet meg­találni? ... A Jézus Krisztusban! Isten kezét, annak hatalmas erejét megmutatja a természet világa; Isten újjá felénk villan az emberiség történetében; Isten szavát zúgja a lelkiismeret; Isten szivét feltárja előttünk a Krisztus keresztje Isten — Atya! Nem kímélte szent Fiát sem ... értünk adta ... elibénk jött, hogy Fiában feltárja magát előttünk ... Az evangélikus temp­lom oltárán azért áll ott a kereszt, hogy minden vasárnap elmondja nekünk, hogy a kereszt tövében találunk rá az Istenre és megis­merjük őt, mint kegyelmes mennyei Atyánkat . . . így teljesül be rajtunk is a legnagyobb csoda. „Hogyne dicsérném az Istent, Zengedezö énekkel. Ki dolgában oly bölcs, oly szent És jót tesz mindenekkel, A keresztyénség sok millióinak napsütéses csarnokában vannak és pedig, fájdalom, nem csekély szám­mal olyan álláspontú egyének és nagyobb társaságok, akik szorgal­masan, buzgón eljárnak ugyan a templomba: de ennek falain kívül aztán az ő viselkedésükön család­jukban, hivatalukban, felebarátaik­kal szemben csak alig-alig, vagy semmikép se látszik az evangéliumi szellem hatása. Ellenben egész gon­dolkodásmódjuk és érzelemviláguk közt, meg a krisztusi lélek közt szé­les közbevetés tátong. Azzal ámítják ezek önmagukat, hogy a vallásos cselekvényeknek aggodalmasan pontos és szorgalmas végrehajtásával Isten iránti köteles­ségüknek már eleget tettek és ha a világ előtt is tetszetős színbe tudnak öltözni, akkor már megilleti őket az a köztisztelet, mely az igaz keresztyént körülveszi. Ha pedig a gonosz kívánságnak engedve keresz­tyénellenes cselekedetre határozzák el magukat, abban az előzetes föl­tételben keresnek mentséget, hogy annak idején majd meggyónják bű­neiket, bűnbocsánatot nyernek és Ö minden áldások atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki eágem bölcsen vezet És hű szivét hozzám hajtja Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. * * * Nem kímélte szent Fiát sem Ö nagy szeretetében, Kárhozatból hogy kimentsen, Odaadta énértem. Oh nagy az Isten kegyelme Melynek csodás mélyére, Bármint kutat, nem ér le Az emberi véges elme. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret“. Ámen. * aztán ismét rendbe lesz minden. Folytatni lehet ugyanazt az életet. Hitvestársa s gyermekei iránti köte­lességeit épen úgy elhanyagolhatja, mint eddig; felebarátai gyengéjét, ügyefogyottságát épen úgy kizsák­mányolhatja, mint eddig: hatalmá­val visszaélhet, alkalmazottai felett oly keresztyénteleniil zsarnokoskod- hatik, bűnös indulatainak, érzéki vágyainak akár anyagi vagyont, akár lelki kincseket: hűséget, be­csületérzést, ártatlanságot épen oly féktelen mohósággal feláldozhat, mint eddig. Azt hiszik tehát, hogy ők az ő életük folyamát a legböl- csebben rendezték be. Ez a balhiedelem, ez az önámí­tás azonban maga után vonja el­kerülhetetlenül saját büntetését. A Ielkiismeret szavát sem elnémítani, sem kijátszani nem lehet. Haszta­lan igyekszik a képmutató elhitetni önmagával, hogy ez a benső bíró nem létezik, hasztalan akar derült arcai lelki nyugalmat mutatni a vi­lágnak; hasztalan erőszakolja ön­magára a bünbocsánatot, ha őszinte bűnbánat és hitteljes javulási'elha­tározás nem ment végbe a szívben Önámííás.

Next

/
Thumbnails
Contents