Harangszó, 1931
1931-08-02 / 31. szám
252 HARANGSZÓ 1931 augusztus 2. vagy valahol egy büntanya testi-lelki szennyében. A szivükben minderre megvan a képesség és lehetőség, csak az Ur kegyelme vezette őket mégis épen ellenkező úton. De hogy valaki erre eljusson, addig sok mindenen kell keresztül mennie és igen-igen sokszor megtapasztalnia az Ur hűségét, kifogyhatatlan szere- tetét s megfoghatatlan kegyelmét. Igazi alázatosságot tehát csak Krisztus követésében tanulhat valaki. Mintahogy Kolb mondja: „Megalázni tudnak bennünket az emberek is; de alázatossá tenni csak az isteni kegyelem.“ Egy^egy ilyen alázatos szívnek nem kell úton-útfélen hangos szóval bizonyságot tennie, maga-magától beszél a magaviseleté és élete s a világ fiai valóságos fájdalmas szúrást éreznek a szivük táján, ha egy ilyennel találkoznak. — Nem rég halt meg a wiirttembergi Sic- kenhausenben egy 80 éven felüli „Hahn’sche Bruder“: Bruder Dávid. — Kicsi, sovány, igénytelen, hallgatag öreg emberke volt. Amikor meglátta az ember, az első pillanatra elcsodálkozott, hogy lehet ennek a „semmi-emberkének“ olyan nagy hire. S mégis minden vasárnap teli volt a háza vendégekkel a közeli, sőt sokszor igen távoli városokból is. — Az „óra“ pedig, ahol beszélt, mindig oly tele volt, hogy legutóbb már valami rádió-féle apparátussal kellett továbbítani a beszédét más helyiségbe, hogy azok is hallhassák, akik abba a terembe nem fértek már be, ahol ő jelen volt. Természetesen, ha kinyitotta a száját az órán, akkor nem csodálkozott többé az ember, honnét a nagy hire. De én azt hiszem, és ezt sok másoir vallomása is megerősítette előttem, leginkább azonban mégis <ucit mentek oly sokan hozzá, mert olyan alázatos szivü embert nem igen lehetett találni, mint Bruder Dávid volt. Egy élet határozott Krisztus-követése, sok-sok nehéz keresztje érlelték meg így a szivét, de meg is volt az eredménye: ha úgy tudnánk a lelkekben utána vizsgálni, mint ahogy azt az Ur tudja, azt hiszem, beigazolódna az a feltevésem, hogy Bruder Dávid több embernek volt javára és segítségére az alázatos szive által, mint a csodálatos, mély bölcseségü beszéde által. A megszentelödés keskeny útjának tehát ez a földi célja: szent életet, a Lélek gyümölcseit teremni, de ezek között a legkedvesebb az Ur előtt és az emberek előtt egyaránt az „alázatos szív.“ Hajlékcsere a soproni theologián. Az 1930/3l.-ik tanév első felében hajlékot cserélt a m. kir. Erzsébet-tudo- mányegyetem Sopronban működő evangélikus hittudományi kara. Elfoglalta azt a hatalmas és díszes épületet, melyet a magyar kultuszkormány folyton növekvő hallgatóság számára építtetett. Az új hajlékfoglalás rendszerint a vegyes érzelmek ünnepe: a hajlékfoglalás örömét tompítja a régi hajléktól való búcsúzás fájdalma. Fájdalmas volt az ev. theológia búcsúja is régi fészkétől, melyhez sok-sok évnek szebbnél-szebb emlékén kívül a szerető szomszédok kedves, sohsem felejthető emléke is kötötte. Fájdalmas volt elhagynunk a soproni ev. lyceum érdemdús épületét, különösen azt a néhány termet, mely az ev. hittudományi karnak szolgált eddig hajlékuk Óh, hogyne fájna elhagyni azt az épületet, honnan elődeink indultak az Untak szolgálatára, elődeink, kiknek gondolatai a „soproni theológia“ névnek hallására avagy olvasására, még mindig oda- szállnak annak a lyceumi második emeletnek néhány termére, hol ‘évekkel ezelőtt a jövendő titkos terveit szövögették. De fájó volt elsősorban nekünk a búcsúzás, kiknek személyesen kellett résztvenniink annak fájdalmas aktusában, akik tanulmányaink egy, avagy több esztendejét még a régi fakultáson végeztük. Mindig kedvesen és nagy szeretettel gondolunk a „sötét folyosóra“ és a „szűk termekre“ és nem hiszem, hogy valaki is lenne közülünk, ki majd egykor a „soproni theológia“ nevének hallatára az impozáns, gyönyörű Deáktéri új épület mellé ne tenné oda képzeletben azt a néhány lyceumi tantermet, melyek külsőleg eltörpülnek ugyan a hatalmas új épület mellett, de a szeretetnek ugyanolyan melegével ölelgettek és ' dédelgettek bennünket, mint emez. Régi, megszokott, temérdek édes : emlékkel szívünkhöz nőtt hajlék elhagyása mindig fájdalmas, de hatványozottan az, ha szerető szomszédokat kell ’ benne hátrahagynunk. Nem kívánunk senkinek sem jobb szomszédokat, mint amilyeneket mi bírtunk a soproni lyceum tanári karában és ifjúságában. Mi ennek a hajléknak ugyanolyan édes gyermekei voltunk, akárcsak a Ivceum ifjúsága, bennünket éppen úgy szeretett boldogult Hollós János igazgató úr, a mi vendéglátó házigazdánk, mint saját fiait. Csoda-e, hogy nehéz, nagyon nehéz volt elválnunk azoktól, kik ennyire szerettek és attól az épülettől, melyet meg mi szerettünk szivünk egész melegével? A soproni ev. theológia búcsúja az ev. lyceumtól igazi és hű képe volt a szerető szomszédok könnyes elválásának. Eddig csak arról hallottunk ami volt, amit elhagytunk, most arról kellene néhány szóval szó- | lani, ami van, amit elfoglaltunk. Minden leirási kísérletnél többet J beszél azonban az a kép, melyet az olvasó jelen sorok mellett talál. A soproni Deák-tér végén, hol i azelőtt üres némaság, rendezetlen gödrös terület ásítozott az arra járó-kelő felé, ott emelkedik büszkén a magasba a Deák-tér dísze, szemfénye : az evangélikus hittudományi kar új épülete. Előtte gondozott park, melynek padjain a nap elfáradt vándorai pihenik ki fáradalmaikat. Ez az új épület j pompás környékével volt az ev. theologia ifjúságának ezidei nagy öröme. Reggel 8 órakor közös reggeli áhitat- j ra gyülekezik a fakultás hallgatósága és || utána néhány perccel megindul a munka. , Megnyílnak a tantermek, szemináriumi termek, olvasók és minden egyes haliga- 1 tó igyekszik úgy vetni, iiogv majdan áldásos legyen az aratás. Fakultásunk első évének végén mit tehetnénk egyebet, mint leborulni a mindenható Isten végtelen kegyelme előtt, j ki megoldotta évtizedes nehéz problé- i mánkat: hajlékot adott szőlője jövendő i munkásainak. Legyen az Ő gazdag áldá- .1 sa továbbra is új hajlékunkon és a ben- ne folyó munkán, áldja meg a mi ki- és I bemenetelünket, az épület előadóit és j hallgatóit, hogy gazdag áldása eredményeként beteljesedjék a próféta jövendölése: „Nagyobb íészen e második háznak dicsősége az elsőnél.. Weltler Rezső ev. theol. hallgató. Terjesszük a „HARANGSZÓ^-t! 1] A Soproni Theologia.
