Harangszó, 1931
1931-07-26 / 30. szám
1931. július 26. sőt csapások, betegségek, elerőtlenedések, elszegényedések, reménytelen sötétségek és sok-sok más kemény, nehéz kereszt jelenti ezt az utat. A „nem igazi- hit^ ezek alatt összetörik, megsemmisül, de az „igazi“ napról-napra növekedik, eröről-erőre jut. Ennek az útnak a legnyomatékosabb hangsúlyozása és az ezután való kegyetlen szigorúsággal és halálos komolysággal való törekvés a legnagyobb érdeme a wiirttembergi „közösségeknek.“ Különösen Hahn követőin ütközik ki a megszentelődésre való halálosan komoly törekvés, mint a legegyénibb ismertető- jelük. „Csak az egész ér valamit“ — mondotta Kolb és arra is törekedett, hogy egész keresztyén legyen belőle. — Neki különösen heves, indulatos természete volt. De ott állt előtte a cél: „Krisztus erejével a legindulatosabb is lehet a legtürelmesebbé és legszelídebbé.“ Nem ment egyszerre és nem is ment könnyen. Amint mára mondja, rendszerint: „úgy ment be az iskolába, mint egy báránv. és úgy iött ki, mint egy feldühödt oroszlán.“ De nem hagyott fel addig az imádságos küzdelemmel és a szigorú önfegyelmezéssel, ön megtagadással, míg el nem érte, hogy úgy jöhetett ki az iskolából a legsúb’osabb napon is, ahogy bement. Sokan természetesen tévútra is kerülnek ebben a törekvésben és önön ereinkből akarnak a bűntől szabadulni. így keletkeznek az asztétikus tünetek is az ú.n. „törvényeskedés“ „önsanyargatás is csak a testiséget erősíti.“ „Egyedül a hit által“ — lehetünk szabadokká a bűntől, ahogy „egyedül hit által“ igazoltunk is meg. Federhaff kereskedő, az egyik, maga idején hires „Hahn’sche Bruder“ mondta egy fiatalembernek, aki az önsanyargatástól már csontvázzá sová- nyodva jelent meg egy órán: „No, Gottlieb, ezen az úton azonban legföljebb csak a testalkatodat teheted tönkre, de a bűnt nem.“ „A keresztyén új élet a legszabadabb valami a világon“ — s azért nem helyes ni magamon s talán ott a szentegyházban olyant tennék, amit aztán nagyon, de nagyon megbánnék. Még nyilt a seb bennem. Hagyjuk ezt még hegedni. Tudom, szivem belsejében érzem, eljö még az idő, hogy imádságos lélekkel megyek még én a templomba. De addig hadd vezekeljek, hadd vívja agyam a maga tu- sáját szívem érzelmeivel. Hiszem, hogy a szív érzelme győzedelmeskedni fog az ész felett s akkor megtört szívvel, megtisztult lélekkel állok az Ür elé s kérni fogom bocsánatát. Ugy-e, belátja tiszte- endő uram, hogy emberileg igazam van? Máté Csepreghyre nézett. Látta annak arcán a rettentő vívódást, mélységes, elkeseredett fájdalmát. S tisztelni kezdte a gyötrődését. Emberileg megértette, vele érzett. S meg volt győződve a szív, a lélek győzelméről, azért megnyugodott. De hogy az összekötő lánc megleeyen, feltette a kérdést: — De a kis lánya jöhet a templomba? — Hogyne! Sőt akarom is, hogy rendesen eljárjon oda. Imádkozzon anyjáért s apjáért. Az ő imája odatalál az Úrhoz. — Úgy van, tekintetes uram. Az ártatlan gyermeki lélek imája a leghatalmasabb fegyver a szülő kezében. Hófehér galamb e gyermeki ima. Az megostroHARANGSZÓ útja a megszentelődésnek az sem, ha valaki pontos, aprólékos törvényeket szab maga elé s azok hajszálnyi betartásától várja a lelki növekedést. Az ilyenek rendszerint kétféle csődbe esnek. — vagy nem bírják a sok törvény és szabály súlyát, amelyet ők (ezzel védekeznek) „önként“ vállaltak magukra s ösz- szeroppannak alatta. Vele együtt roppan össze a hitük is, ha csak egy újonnan elnyert kegyelem által meg nem találják az igazi Út-at, amelyen nincs törvénykedés, hanem a legteljesebb szabadság. A másik fajtája a csődnek: az Ítélkezés. — Mindenkit, aki nem szab maga elé ugyanolyan szabályokat, elitéinek, mint nem igazi hívőt. Hogy ez mennyire csőd? Azt megmondta az Ür! Aki Ítél, az meg- itéltetik! Hogy ha pedig egyszer az Ür kezd ítélni az ember felett, akkor az ember már is lent találja magát a pokol mélységes fenekén, még ha olyan szigorú önszabta törvényekkel törtetett is a meg- szentelődés után! A törvényeskedökre vonatkozólag Kolb szokta elmesélni a következő anekdotát: „Egy úrnak volt egyszer egy szolgája. Ez igen pontos és derék szolga akart lenni s minden kötelességét és elvégezni valóját, amit az ura csak parancsolt neki vagy csak egykét szóval megemlített, pontosan feljegyezte egy cédulára s aztán ahhoz igazodott. Lassanként a cédula olyan fontossá lett előtte, hogy még az úrnak magának is fölébe kerekedett. Egyszer az ura épen ott esett bele egy mély verembe, ahol ez a szolga dolgozgatott. — Kétségbeesetten kiáltott fel: „János, segítség, húzz ki innét gyorsan!“ János azonban nyugodtan válaszolt: „Várj egy kicsit! Elébb hazaszaladok és megnézem, hogy ez rajta van-e a cédulámon!“ — Semmiféle „cédula“, még maga a Biblia sem kerülhet a lélek és ura, a Megváltó közé, aki a Szent Lélek által minden pillanatban, minden órában közvetlenül vezetni tudja az övéit, ha azok reá figyelnek és engedelmeskedni akarnak Néki. A törvényt, nevezetesen a tízparancsolatot, szabadon, önkéntes belső mólja az eget s a legkisebb résen is odaröppen az Úr zsámolyához s az bizonyosan meghallgattatásra talál. Csepreghy szemébe könny szökött. (Melegen megrázta a lelkész kezét. — Fogadja szivem mélyéből köszö- netemet a leikemet megnyugtató szavaiért. Nem hiszi tisztelendő uram, mennyi gyötrődésen, mennyi kínlódáson, fájdalmon megyek át, mióta áldott jó lelkű angyali feleségem elhagyott. Borzasztó az én lelkigyötrődésem. Azért nincs nyugalmam sehol. Nem bírok egy helyen soká maradni. Mennem kell. Megyek, bolyongok szerte a világban, hogy feledést, gyógyító irt találjak sajgó sebemre. Ez űz, hajt el most is hazulról. A lelkész megrendültén hallgatta a fájdalom súlya alatt gyötrődő ember vallomását. Most értette meg igazán ez embert. Most ismert rá az igazi mivoltára, így, mint most, sohse tárta fel előtte a szívét Csepreghy. Most látott csak bele igazán ennek a leikébe s végtelen fájdalom nehezedett az ő szívére is. Szemét elöntötte a könny s a két ember önkéntelenül borult egymás karjába s melegen ölelkeztek össze. — Az irgalmas Isten cseppegtessen gyógyító balzsamot a szíve sebére, te243 kényszerből teszi magáévá a hivő keresztyén, az Isten gyermeke és az Ur vére erejével oly mértékben igyekszik azt betölteni, ahogyan Jézus a Hegyibeszédben megvilágította. A Megváltónak semmi sem lenne kívánatosabb, minthogy azokban, akiket az Atya néki adott, minél előbb elvégezhesse a tisztító és megszentelő munkáját, hogy azok valóban „fénylő csillagokká“ legyenek ebben az elfordult és elvetemedett világban és sokának mutathassák meg életük által, hol van az igazi „Ut, Igazság ég Élet.“ De van ennek a munkának három hatalmas ellensége: a test, a világ és az ördög. Ez a három tulajdonképen egy, de az első kettő mindig kész és mindenre képes eszköze az utolsónak. Ezekkel szemben megkíván tőlünk az U'r egy határoztt akarati döntést: a tőlük való teljes elszakadást és minden támadásuknak a legyőzését a Hozzá való menekülés, a Néki való öntudatos engedelmeskedés által. Egyszóval az akaratunkat is át kell adnunk Néki, hogy ö megszentelje és különösen az ördög támadásaival szemben megacélozza. Aki tehát az Urat hűségesen követni akarja, az legelőször is önmagával, jobban mondva az önnön testével kerül szöges ellentétbe. Annak a kívánságai homlokegyenest ellenkeznek azzal, amit az Ur kiván. De ez nem elég, hanem teljes egyeduralomra törekszik. A lelkiségnek semmi szót nem akar engedni. Látszólagos ellentmondás, de a gyakorlati élet igazolja, hogy ha „félig" a test uralkod- hatik, akkor már „egészen“ ö uralkodik. Úgy, hogy tehát egy igazi keresztyént nem vezethet félre az a világ száján sokat forgó tétel: „nemcsak lelkünk van, hanem testünk is, annak is meg kell adni a magáét“, mert ez alatt rendszerint a test „egyeduralmának“ a propagálása rejtőzik. Az egyedüli értékes bennünk a lelkünk, a test csak olyan, „mint a fű és ennek virága“, ma van, holnap nincs. A léleké tehát az egyeduralom. Annak fejlődéséről és örök jólétéről való gondoskodás az első kötelességünk. Mert a lékintetes uram. Bízzék benne rendületlenül s higyje el, a vigasz nem fog elmaradni. Emlékezzék továbbra is kegyelettel áldott feleségére s gondoljon arra, tekintetes uram, lesz még viszontlátás odaát ama jobb hazában. Csepreghy alig birt szóhoz jutni a mélységes meghatottságtól. Töredezve szakadtak fel kebléből a szavak: — Igen. Lesz még viszontlátás. * * * Gabi hát odakerült a Csepreghy házához. Ella csakhamar megkedvelte az élénk fiút. Igazi jó testvérként szerette egymást a két gyermek. Csepreghy fiúnevelőt hozatott Gabi mellé s a jó eszű fiú gyorsan haladt a tanulással. Rendkívüli szorgalma csak segítségére volt, hogy minél jobban otthon legyen a stúdiumokban. Egyik év követte a másikat s Gabi 20 éves ifjú s Ella 16 éves hajadon lett. A két ifjú testvéri szeretete lassan, anélkül, hogy maguk is észrevették volna, mélyebb vonzalommá erősbödött. Nem beszéltek róla soha, de érezték, hogy a viszony már nem oly fesztelen és közvetlen, mint volt azelőtt. (Folytatjuk).
