Harangszó, 1931
1931-07-19 / 29. szám
236 HARANGSZÓ 1931. július 19. Az Otthon házirendje szerint reggeli ébresztő télen-nyáron fél hétkor van. — Napközben 12—14 és 18—20 óra között szabad a bennlakóknak látogatókat fogadni, illetve egymást látogatni, ■— a többi idő: munkaidő (silentium). Este háromnegyed 10-kor közös áhítattal zárjuk le a napot. Megemlítjük, hogy a reggeli áhitat a hittudományi kar összes hallgatói részére a theol. facultáson szokott lenni az előadások kezdetekor, reggel 8 órakor. Egyről, sajnos, az eddigiekben nem tehettünk említést, arról, hogy mikor van az Otthonban az étkezés ideje. Er- föl azért kellett haliíratnunk, mert anya- gj nehézségek miatt mindeddig még nem nyújthattunk bennlakóink részére a t Otthonban élelmezést. Bennlakóink ezért még mindig á lyceum alumneumá- han étkeztek, ami kétségtelenül nagy jótéteményt jelentett, de viszont nem kis nehézséget is — a távolság mia,tt. Jelenleg minden igyekezetünk oda irányul, hogy az 1931—32. tanévre biztosítsuk az Otthonban az élelmezést is s reményünk van arra, hogy Isten segítségével ez sikerülni is fog. Végezetül megemlítjük, hogy az Otthonban 65 férőhely van. Ezek között a legtöbb kedvezményes (évi 400 P), fél- dijas (évi 275 P) és ingyenes hely. A teljes díjas helyért egy évre 550 P-t kell fiz.etni,. Ezt a jótéteményt Otthonunk csak ;gv tudja nyújtani, hogy élvezi a' egyetemes egyház, az egyházkerületek, néhány esperesség és sok egyházközség, nemkülönben híveink ezreinek a támogatását. Nyaranta az Otthon szupplikán- sai szokták a híveket felkeresni, hogy adományokat kérjenek szegénysorsú theologusok támogatására. Ajánljuk itt is híveink támogató szeretetébe. Volna még mondani valónk az Otthon életéről, szólnunk kellene arról: miként adományozott már eddig is sok nőegylet, s leányegylet függönyöket, ágytakarókat stb., több gyülekezet képeket (mely a templomot vagy az iskolát ábrázolja) az Otthon számára; beszélnünk íellene azokról, kik kéretlenül is küldtek pénzbeli vagy ruhaadományt intézetünknek. De azt hisszük, ez alkalomra elég volt ennyi. Maid egy más alkalommal mondjuk el a többit. Sorainkat azzal a kéréssel végezzük: gondoljanak kedves olvasóink imádságos szeretettel s áldozatkész támogatással egyházunk féltett szeretetintézményére: a Theológusok Otthonára. Új evangélikus templom. A székesfehérvári evangélikus gyülekezet évtizedes álma végre a megvalósulás stádiumába lépett. A város által adományozott telken, a törvényház melletti kis fás ligetben e hó elején megtették az első kapavágást a templom építkezéshez. Ez a lélekszámban kicsiny (mindössze 300 adófizető), de hitében erős gyülekezet szinte példaadó módon fogott a templomépítés nemes munkájához. 17 évvel ezelőtt már együtt volt a templom, papiak és kultúrház felépítéséhez szükséges összeg, de az építkezés megvalósítását megakadályozta a kitört világháború. Az egyházközség akkori vezetősége évtizedek hangyaszorgalmával összegyűjtött templomépítési alapot hadikölcsön alakjában letette a másik édesanya — a haza oltárára. Az országos összeomlással romba dőlt a templom után vágyódó evangélikusok reménysége is. A szinte fillérenként összegyűjtött — mai szemmel nézve szinte óriási tőke, nagyobbrészt hadikölcsön alakjában teljesen elveszett. A templom felépítéséhez szükségesekhez nem maradt meg más — csak az Istenbe vetett erős hit. És hogy ez a templomépítésnek nemcsak szükséges, de elégséges feltétele is, azt legjobban bizonyítják azok a kapavágások, amelyekkel a templomépítkezést megkezdték. A hivek áldozat- készségén kívül az egyházközség bölcs vezetőségéé az érdem, hogy ez megtörténhetett. Jövő tavasszal lesz 10 esztendeje, hogy Köhler Jenő törvényszéki tanácselnök került az egvháztagok egyhangúlag nyilvánult bizalma folytán az egyház felügyelői székébe. Hogy az egyház jól választott, a legjobban mutatja a 10 évnek ez a legszebb és maga nemében páratlan eredménye — az épülő új templom. És ha annak idején hallgatagon mennénk is el Köhler Jenő tízéves felügyelői jubileuma mellett az új templom a maga karcsú (40 m. magas), az Ég felé mutató tornyával jelezné Köhler Jenőnek, hogy honnan és kitől várja nemes munkálkbdásórt az elismerést, a jutalmat. De bűnt követnénk el, ha meg nem emlékeznénk a felügyelő méltó' elnök- és munkatársáról, az egyházközségnek közel 6 év óta itt működő lelkészéről, irányi Kamillról, akit annak idején szintén egyhangú bizalom nyilvánítással hivott meg az egyház. Ha azelőtt vágya volt az egyháznak a templomépítés, most — Irányi Kamill működése folytán, — parancsoló szükséggé lett, mert az igehirdetés után vágyódó szomjas lelkek befogadására szűknek bizonyult a megyeházutcai imaház. Nincs két esztendeje, hogy a templomépítés ügye újabb erős lendületet kapott — az öskoronázó város nemes polgársága megfelelő templomtelekkel ajándékozta meg az evang. hivek áldozatkészségét. Rövid másfél év alatt majdnem tisztán önerejéből összegyűjtötték ezt a tökét, amely a tempiom- építés megkezdéséhez szükséges. A másfél évvel ezelőtt engedélyezett országos gyűjtés az adott gazdasági viszonyok közt csak itt helyben és Haniffel Sándor ev. lelkész elismerésre méltó ügybuzgó- sága folytán Sárszentmiklóson járt igen kedvező eredménnyel. E két helyről többet eredményezett az országos gyűjtés, mint egyébként az egész országban. De hálátlanok volnánk, ha meg nem emlí- tenök Zsupanek Sándor katonai főlelkész bölcs vezetése alatt álló helybeli protestáns katonai egyházat, amelynek tagjai nemes áldozatkészséggel fizetésük 1 százalékát ajánlották fel az épülő templom részére. Az egyházközség tagjain — akiknek jelmondatát „Erős várunk az Úristen“ hirdetni fogja az új templom főbejárata feletti felírás és az említetteken kívül a különböző ev. egyházak, gyámintézetek, a németországi Gusztáv Adolf Egylet és akit első helyen kellett volna említeni, Akóts János helybeli gözmalomtulajdo- nos és földbirtokos igen jelentékeny adományai tették lehetővé, hogy Sándy Gyula műegyetemi tanár nemes áldozat- készséggel készített tervei szerint megkezdődhetett az építkezés. OLVASSUK A BIBLIÁT. A Krisztushoz való viszonyunk. Július 20. A keresztyén élet. János 15, 1—10. A keresztyén élet legbensöbb lényege, mivolta szerint Krisztusban való élet. Beoltattunk a Krisztusba, mint venyigék a szőlőtőkébe, hogy általa és Őbenne éljünk. Ez a kép kifejezi azt a gondolatot, hogy milyen benső, szoros lelki-kapcsolat, közösség van az Úr Jézus és az övéi között. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy venyigék vagyunk-e a szőlőtőkén? Avagy életünk inkább hasonlít a tökéről lemetszett, elszáradt venyigéhez? Vizsgáljuk meg, milyen a Krisztushoz való viszonyunk, mert ke- resztyénségünket (élő-e, vagy holt!) mindig az határozza meg, milyen a mi viszonyunk hitünk fejedelméhez, a Jézus Krisztushoz. Július 21. A Krisztus hivó szava. Luk. 5, 27—32. Apóst. Csel. 9, 1—7. vers. A keresztyén élet ott kezdődik, mikor meghalljuk Krisztus hivó szavát, aki nevünkön szólít s mint Mátét és Saulust, minket is hív az ö követésére. Krisztusnak hivó szavai, . mint mennyei fénynek, világosságnak sugarai hatják át lelkünket. E világosságnak fényénél megismerjük bűnös állapotunkat s bűneink tudatára ébredve, mi magunk vágyódunk a szabadulás, a megváltás után. Krisztus az Ő mentő, szabadító karját nyújtja felénk, mint Péter után, mikor tengeren járt. Halljuk meg azért Krisztusnak hivó szavát, amely szent igéjéből, bizonyságtevő ajkáról szüntelen hangzik felénk, ragadjuk meg az Ő felénk nyújtott karját, hogy szabadokká tegyen minket s boldog örömmel vallhassuk, hogy mit tett az Úr velünk! Július 22. A Krisztus útján. Luk. 9, 57—62. Zsid. 12, 1—14. vers. A keresztyén emberre nézve, aki meghallotta Krisztusnak hivó szavát s reálépett az ő útjára, a legfontosabb az, hogy ezen az úton kitartással, -— hátra nem tekintve — célegyenest haladjon előre. Mindaz, amit a mi mennyei Urunk kíván tőlünk, ebben a szóban foglalható össze: hűség. Annak, aki hű, Ígéri az Úr az élet koronáját, az örök üdvösséget. Az Úr Jézushoz való viszonyunkban a hűséget pedig csak akkor tudjuk megtartani, ha szeretjük őt! Azt kérdezd tehát, szereted-e Jézust? Ö az. akiért lelked titkon hévül, akiben örömödet, boldogságodat, üdvödet leled s azért a legnagyobb áldozat is, amit érette hozol, a legkisebbnek látszik előtted! Vajha a felvetett kérdés mellett életed tenne bizonyságot! Július 23. A kísértések tűzében. Máté: 26, 69—75. Jakab lev: 1, 12—18. vers. A szeretet és hűség az a kettős aranyszál, amely Jézushoz kapcsol. De ó iaj, mily hamar véget ér a mi hűségünk és szeretetünk. A Krisztus útján haladva, a sötétség vitézei leselkednek reánk, mint a magányos utasra a rablók. Jönnek a kisértések nehéz órái. A bűn vonz, csábit, vonszol magához s aki azelőtt gyönyört- hajhászó, pénzsóvárgó, hatalomvágyó, dicsőség után szomjazó volt, mily hamar hallgat a gonoszra s helyt ad neki, csakhogy bűnös vágya teljesüljön. A Krisztus szava elnémul lelkűnkben, hűtlenül elfordulunk tőle, megtagadjuk őt. Az élvet, gyönyört, földi örömöket, múló
