Harangszó, 1931

1931-07-12 / 28. szám

1991. július 12. HARANGSZÓ 229 A krónikás csak szárazon jegyzi fel az adatokat. Nem szól arról, hogy be­széde milyen hatást gyakorolt a szám­kivetett vendégekre s a vendéglátókra. De el sem tudjuk másképpen gondolni a dolgot, mint úgy, hogy forró könnyek hullottak a szemekből, keserű könnyek a hitükért földönfutókká lett szegény emigránsok szeméből s a részvét meleg könnyei a vendéglátó hívekéből. Bizo­nyára Jézus, az apostolok, martyrok és elődök példájával vigasztalta éís erő­sítette Queck lelkipásztora a kivetetteket és üldözötteket. Az istentisztelet végeztével Schlitz la­kói nagy szeretettel fogadták hajlékaik­ba a földönfutóvá lett hajléktalan 45 salzburgi hitsorsost és megvendégelték őket. Majd bőséges ajándékok­kal látván el őket szt. Jakab napján, vagyis július 25-én, ugyancsak ének- és harangszó mellett elkísérték őket a hesz- szeni határig, ahol az emigrán­sok átléptek Poroszországba. Hozzáteszi a krónikás: „Viselje Isten gondját nekik, akik hi­tükért örömmel tűrték el min­den vagyonuk elrablását“. Ilyen módon szórt széjjel és tett hontalanná a salzburgi érsek sok ezer evangélikust, akinek nem volt más bűnük, minthogy hiven kitartottak az egyszer megismert evangéliumi igazság mellett. A pápa felette megdicsérte buzgóságáért a „pompás“ érseket. Salzburg evangélikus lakos­sága most június végén ünne­pelte a szomorú 200 éves for­dulót. Mi pedig forduljunk az emlékük felé kegveletes tiszte­lettel s az ő példájukból is me­rítsünk erőt és türelmet meg­próbáltatásunk elviseléséhez. Smiedt J. OLVASSUK A BIBLIÁT. A keresztyén ember a világban. Július 13. A föld sava. Máté 5, 13. v. Koloss. 3, 12-17. vers. Jézus azt mondja az ő tanítvá­nyainak: ti vagytok a föld sa­vai. A sónak az a rendeltetése, hogy ízt ad az ételnek s megóvja azt a pusztulástól, a romlástól. A kér. ember­nek életpéldájával (szavaival, cselekede­teivel) úgy kell hatnia környezetére, hogy másokat lelkileg emeljen, rásegít­sen az igazság útjára. Gondold meg azt, hogy minden kiejtett szó, véghezvitt cselekedett hatással van másoknak a lel­kére. A trágár beszéd, a bűnös cseleke­det — tehát a rossz példa azáltal, hogy megrontja másoknak a lelkét, másokat is a romlásnak, a pusztulásnak az örvényé­be sodor. Ellenben a tiszta beszéd, az igaz cselekedet — tehát a jó példa min­dig emeli másoknak a lelkét, nevelő ha­tása van, mert azt bizonyítja, hogy a romlás közepette lehet az árral szembe is úszni! Milyen hatással vagy a környeze­tedre? Ebben az erkölcsi mocsárban, amelybe a mai emberiség sülyedt és él az a legnagyobb baj, hogy maguk a ke­resztyének if; sótalanná vált emberek! Légy hű és igaz tanítványa Krisztusnak, hogy só lehess! Július 14. A világ világossága. Máté 5, 14—16. v. Róm. 13, 11—14. v. Az igaz keresztyén ember a világosságban él s ezért a világosság gyermeke. Világosság­ban élni, világosságban járni annyit je­lent, hogy mindig úgy éljünk és úgy cse­lekedjünk, arhint Krisztus élt és cseleke­dett s nekünk meghagyta, hogy nyom­dokait kövessük. A keresztyén ember azon krisztusi vonások által, amelyek egyéniségében, jellemében tükröződnek, lesz a sötétben világító szövétnekké, meggyújtott gyertyává. Igaz és jó csele­kedeteinek fénye messze világít. Testvé­rem, meggyújtott gyertya vagy-e, akiben Krisztus fénye lángol? Avagy kialudt mécses? Tagadjuk meg a közösséget a sötétségnek éktelen cselekedeteivel, ame­lyek elhomályosítják bennünk a Krisztus világosságát. Július 15. A Krisztus tanúja. Máté 10, 32—33. v. Timoth. II; 1, 7—12. versek. A keresztyén ember, aki a Krisztusban és őérette él az emberek között, mindenütt úgy jelenik meg, mint a Jézus Krisztus tanúja. Bizonyságot tesz Krisztusról evangéliumi életfelfogása, igazságérzete, kötelességtudása s áldozatkészsége ál­tal. De élőszóval is bizonyságot tesz Krisztusról, mert mások előtt sem rejt­heti el azt, ami lelkében él! Élő tanúja vagy-e az Urnák? Megismerik az embe­rek rólad, hogy te is az ő tanítványa vagy, Öt vallód Uradnak ■ s neki szol­gálsz? Az élöhitű ember mindig bizony- ságtevö ember. Július 16. A Krisztus jó vitéze. Ele- zus. 6, 11—18. v. Az Ige által megvilá­gosított keresztyén ember a világban látja a sátán uralmát, amint az embere­ket rabságában tartja s hadakozik az Isten szentjei, gyermekei ellen. A kér. ember az Ige fegyverzetével vértezi ma­gát s úgy küzd a bűn s a sátán hatalmá­val szemben, aki a Krisztustól akarja el­szakítani. Testvérem, milyen a lelki­fegyverzeted? A sátán hatalmával szem­ben nincs más fegyverünk, csak az Ige és az imádság! Hogy forgatod ezt a két fegyvert? Minden megalkuvásunk, gyen­geségünk, elesett voltunk on- nan ered, hogy ezt a két fegy­vert ejtettük ki kezünkből. De a keresztyén ember azért is küzd, hogy a Krisztus ügye diadalmaskodjék a világban. Ezért nem csupán támogatja, de tevőlegesen is részt vesz az egyháznak az evangéliumot terjesztő, Isten országát építő munkájában. Mit és mennyit tettél már eddig Krisztusért és az ő egyházáért? Július 17. A Krisztus levele. II. Korint. 3, 2—4. Krisztus az ö életre és üdvösségre hivó szavát az ö tanítványai által juttatja mindenekhez. Testvé­rem, aki Krisztus hívének val­lód magad, vájjon életed köny­véből kiolvassák-e az emberek a Krisztus üzenetét? Avagy életed könyvének lapjai sem­mit, se mondanak az emberek­nek Krisztusról? Testvérem, ha életed könyve teljesen üres, életed nem a Krisztus üzenetét tartalmazó levél, egykoron a te nevedet sem találod beírva az örökélet könyvébe. Ékesítsék életed könyvét az Istennek tet­sző és az Ö dicsőségét szolgáló cselekedeteknek az arany be­tűi, amelyeket az idő nem moshat el. mert azok az örök­kévalóságban is fényleni fog­nak. Legven életed az Isten Szendéikével megírott levél, amit olvas minden ember s abban az Isten üzenetét olvassa. Július 18. A Krisztus jóillatja. II. Korint. 2, 14—17. I. Korint. 13. fej. A keresztyén ember lel­kén a Krisztus jóillatja érzik. A Krisztus jóillatja pedig a szeretet. Ezt az égi virágot, a szeretetét plántálja Krisztus minden tanítványának a leikébe. Ettől az égi virágtól illatozik-e a te lelked is? Avagy a szeretet virágát lelkedben elfojtják a gonosz indulatok vad tövisei? Tépd ki gyökerestül e vad töviseket, hogy lelkedben csak olyan vi­rágok nyiljanak, amiket a mennyei ker­tész plántál s ültet el s szüntelenül e mennyei virágoktól illatozzék a lelked! Július 19. A Krisztus juha. Filippi 2, 5—16. A szeretet mellett a keresztyén ember lelkének másik jellemző tulajdon­sága a szelidség. Szeretetnek és szelíd­ségnek leikével közeledik minden ember­hez. Az ellenségeskedés, viszálykodás, patvarkodás amivel az emberek egymás életét megkeserítik, lelkének nyugalmát

Next

/
Thumbnails
Contents