Harangszó, 1931

1931-06-21 / 25. szám

204 HARANGSZÓ 1931. június 21. mert különben hamar elpárolog az üve­ged tartalma.“ Egy más Brúder azt szokta mondogatni a fiataloknak: „Tart­sátok a gyökereket befödve, mert kü­lönben elszáradnak.“ Az ilyen szemér­mes, tartózkodó és alázatos magaíaitás természetesen nem hoz hamar látható, fényes statisztikával igazolható eredmé­nyeket, de annál inkább igazi lelki gyü­mölcsöket mind az illetőknek, maguk­nak, mind másoknak az életében. „Akit egyszer a Lélek fog meg, az meg van fogva, de akit az emberek fognak meg, az még mindig a világ foglya s akkor hagyja ott a hívők táborát, amikor eszé­be jut.“ Az óra hosszúságára is szigorúan ügyelnek. Nem nyújtják tovább egy perccel se. Minden összejöveteli helyi­ségben van egy falióra az öregek aszta­lával szemben s amikor lejárt az idő, még ha olyan értékes mondanivaló szo­rongatná is valamelyik „öreg“ begyét, halsgat és imádsággal, énekkel végét vetnek az órának. Ugyancsak hallgatnak, ha az óra közben felszólítja őket a ve­zető szólásra, de az előttük szólók után már nincs semmi különös mondani való­juk. „Ehhez is alázatosságra van szük­ség“. Hogy honnét veszik a mondanivaló­jukat? Igaz, sokat olvassák a régi pie- tista atyák prédikációs gyűjteményeit (Baumann, Hartmann, Steinhofer, Oetin- ger, Brastberger), az alapítók iratait (Hahn Mihály összes Írásai 15 vaskos kötetet tesznek ki), de legfőképen mégis csak magából a Bibliából. Ez a min­dennapi eledelük. Szervesebben illeszke­dik életükbe az Ige és a fölötte való állandó elmélkedés, mint a mindennapi kenyér. Mikor a tübingeni theologusok megkérdeztek egy egyszerű paraszt kö­zösségi vezetőt, honnét veszi a tudo­mányt a biblia ma'gyarázására, azt fe­lelte nekik: „Az Isten Igéje, aki t. i. az élő Krisztus maga, világosítja meg előt­tünk az írást, mi pedig megvilágosítjuk mások előtt.“ Azonkívül az égen életük, gondolkozásuk, magatartásuk a mennyei hazájuk felé fordult s így a napi esemé­nyekből, képekből, mozzanatokból, min­denből ki tudnak olvasni valami ég felé mutató gondolatot s ezt felhasználják, ha szólniok kell is. De nem úgy, hogy a maguk gondolata elnyomja azt, amit az írás mondani akar. Éz ellen a betegség ellen is szigorúan hadakoznak. „Sohse légy olyan orcátlan, hogy a:z Isten Igé­jéhez valamit is hozzá merj tenni, de olyan lelkiismeretlen se, hogy egy ma- kulányival is megszükítsd az értelmét!“ — ezt a szabályt tanulták meg egy régi hívő lelkésztől. Jellemző még rájuk a „Mulier taceat in ecclesia“ (A nők hallgassanak a gyü­lekezetben) szigorú alkalmazása és be­tartása. A nők csak csendes életükkel prédikálhatnak. És személyes beszélge­tésben nyílik alkalmuk szóbeli bizony­ságtételre. Vannak ugyan újabban kü'ön női órák is, s ott, maguk között építik egymást. De a legfőbb erényük ma is a csendesség és engedelmesség; az anyai hivatás hűséges betöltése. A vasárnapi és hétközi órákon kívül, minden hónapban van egy ú. n. „Monat­stunde“. Mindig egy másik helyen. Ide 5'sszejönnek egy körzet Brúderei, gyak­ran jön el egy-egy „híres“ Bruder is. — Olyan kis építő „konferencia“ féle. — Rendszerint mindig zsúfolásig tele van s órák hosszat gyalogolnak az atyafiak, csakhogy résztvehessenek rajta s egy- egy morzsát elkaphassanak az öregek órcá utáni magánbeszélgetéséből is. Koldus. Szegényt láttam, Yongyosat, Öreget, Ki a templom ajtóban imádságos kézzel Kéregét. Sokan adtak fakó kalapjába. Hiába! Koldus szegényt szívből ezért egyik sem Szánta! Páter Jenő. Fecskék. Irta: Fuchs János. Ablakom ejött az eresz alján két fecskepár lakik. Az egyik' párnak már kész a lakása. Egy-két nap alatt felépült; ők korábbarl érkeztek meg, még esős időben. A másik pár most épít, de mivel nagyon száraz a talaj, ezen a homokos vidéken nagyon nehezen megy az építés. Csők kora hajnalban dolgozgatnak rajta egy kicsit. Még nincs négy óra! A kora hajnal világos szürke pereme kirajzolódott már az égre. Hallgatom az egyik kis fecskét. Ugyanazt az egy sor kis dallamot el­mondja újra meg újra egymásután na­gyim scítszor. Imádkozik. Próbálom minden sorral én is imádkozni ezt az egy szót, hogy Isten. Belefáradok. Jó egyné­hány perc után ai gondolatai ma ) mé r nem tudom erre az egyetlen egy foga­lomra összpontosítani! Elkalandozom, — Pedig ez a kis cérnalábú madár, amely­nek teste, ha tolláitól megfosztanám, alig vastagabb, mint a hüvelyk ujjam, már több mint egy félóra óta nagyon rövid kis megszakításokkal imádkozza és énekli ugyanzt az imádságot. Ebben az arányban nekem legalább is négy-öt órát kellene énekelnem és imádkoznom egyfolytában. Bizony megszégyenít ez a kis fecske! * * * Anyafecske ül a fészkén! Négy kis tojás van alatta. Megjön az öröm! Fecs­ke anya nagy büszkén ül ki a fészek szé­lére; szikár alakjával, boldog szemeivel mélyen bele-bele néz fészkébe, mintha simogatná kicsinyeit; s ha jön a párja boldog nevetéssel siet eléje, elmondja, hogy jól vannak és egészségesek! Meg­jön az édes gond: négy sárga kis tátott száj szabályszerű sorrendben, geometriai pontossággal egymás után tömődik be! Istenein! Négy gyermek milyen gon­dot okoz ebben a mai egykés világban! „Tekintsetek az ég madaraira!...“ OLVASSUK A BIBLIÁT. Tisztaság. Június 22. Tisztaság. Máté V. 8. 1. Thess. IV. 1—8. A tisztaság olyan lelki és szívbeli állapot, amelyet Istennek Szentlelke hoz létre. Amíg a test az Ö kívánságaival és gerjedelmeivel eltölti gondolataink világát és eltölti képzele­tünk világát, addig szenny és tisztáta- lanság rutítja el lelki világunkat. Addig egész lényünk kerüli az Isten szentségét és világosságát. Mindig a rutát nézi és keresi és Istent, az egyetlen Szépet és Tisztát nem Iáhatja. Megrendítő tény, hogy aki nem tér meg a tisztátalanság- ból, az sohasem láthatja meg Istent. A parázna gerjedelmek a pokol tüzének láthatatlan lángjai, amelyek itt is, ott is gyötörnek — menekülj ezen gyötrelem­mel a te Uradhoz, az Ö szent vére elölt minden tüzet s az ö Szentlelke tiszta szívet teremt benned. Június 23. Képmutató tisztaság. Máté XXÍII. 25—33; Luk. XI. 37—44. Isme- red-é azokat, akik csak emberek közötti tisztességüket őrzik, de nen* lelkűket? Ismered-e, akik arcukkal és ajkukkal imádkoznak az Úrhoz, ’ de szívük távol marad Tőle? Ismered-e, akik az udoksá- got művészetnek mopdják, hogy le­geltethessék bujatekintetű szemeiket? Tudsz-e azokról is, akik azt mondják, hogy: a tisztának minden tiszta, hogy inegszólás nélkül követhessék kedvtelé­seiket? Vigyázz Testvérem, mert az Úr a szívet nézi és aki akkor oly fájdalom­mal látta, hogy mi van a farizeusok köntöse és külső tiszteletreméltósága alatt, Ő most is látja mindegyikünk, te­hát a Te lelked tartalmát Ss. Ö a szívek orvosa, tárd ki előtte lelkedet és ha azt megtisztította és meggyógyította, majd onnan belülről a külsőd is megtisztul. Június 14. A tiszta akarat. Zsid. X. 5—10. A tiszta akarat Istenből táplálko­zik. Az Úr Jézus istenből jött és Isten­nek élt. Semmi más nem jött életében figyelembe, csak az Atya akarata. Ezért teljesen tiszta az ö akarata. Annak tisz­taságát nem zavarta meg sem saját váev, sem emberi kedvezés, sem fenye­getés, sem öröm, sem bánat. Mikor lesz a Te akaratod tiszta? Ha szintén az Úr­tól jösz és az Urnák élsz. Vagyis, ha egészen az Urnák adod magad, hogy új­já szüljön és azután mint csak az övé, néki élj. Ez olyan akarás, amely az Urat dicsőíti, belőle vesz minden indítást, te­hát színtiszta akarat. Június 25. Tiszta élet. Rom. VI. 11 — 23. Van szennyes áradat, például a csa­tornák vize, amely minden csöppjében undokságot hord és undorral fordulsz el tőle; és van kristálytiszta forrásvíz, amelynek fenekére tekinthetsz és gyö­nyörködsz benne és szívesen időzöl mel­lette. Van élet, amelynek folyásában az Úr nem gyönyörködik, mert nanrol- napra majd szenvedélyek és indulatok kavarognak benne, majd Isten előtt utá­latos cselekedetek ingoványába jut. Min­den megnyilatkozásában benne van a szomorú rabság bélyege. Ellenben a tiszta életben minden tiszta és ragyogó. Tiszta a szem, tiszta a gondolat, tiszta a beszéd, tiszta a szív. Folyik az Úr készí­tette mederben a bizonyos cél az üdvös­ség és békesség tengere felé. Június 26. Tiszta barátság. I. Sám. XVIII. 1—4. XX. 1—4. II. Sám. 1. 17—27. Az Istennek nagy ajándéka a tiszta ■ ba­rátság. A világon sok mindent neveznek barátságnak. Együtt járnak korcsmáról korcsmára, együtt járnak mulatóhelyek­re, együtt követnek el léha dolgokat, ugyanazon érdek fűzi őket egymáshoz és ezt mind már barátságnak nevezik. De ez nem barátság. Ez legfeljebb cim-

Next

/
Thumbnails
Contents