Harangszó, 1931
1931-06-21 / 25. szám
202 HARANGSZÓ 1931. június 21. A szenvedés értelme. A szenvedés épúgy Isten ajándéka, mint az öröm, vagy boldogság. Azért sújt az Űr, mert szeret és mert szebbé akar tenni az örökkévalóság számára. S mégis, hogy zúgolódunk, hogy lázadozunk, sokszor még hitünkben is megrendülünk, ha elkövetkeznek életünkben a nemszeretem napok. Pedig mennyi vigasztaló, mennyi felemelő van a szenvedésben. A szenvedésen keresztül valami csodálatosan szép világ tárul elénk, a szenvedés közelebb visz Istenhez. Testvérem! Nézz a nagy Szenvedőre! Milyen alázatos lélekkel hordozza nehéz keresztjét. Nem bé- kétlenkedik, nem zúgolódik, mert szereti az Atyát és tudja, hogy ez az Ő akarata. S mikor az emberi gonoszság keresztre feszíti az Ártatlant, az Igazat, a Szentet, még akkor is imádkozik ellenségeiért: „Atyám! bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek.“ Milyen csodálatos lelki nagyság kell ahhoz, hogy valaki ennyit tudjon szenvedni ártatlanul, panaszszó nélkül és a halál biztos tudatában még imádkozni tudjon azokért, akikért mindezt el kellett viselnie. Ha Siómenti történet egy régi bibliáról. Irta: Knábel Vilmos. Két évtized múlott el. Sándorká'oól Sándor lett régen, de állta fogadalmát keményen, dacára, hogy bőven jutott az élet küzdelmeiből és csalódásaiból. Mély vallásossága és szorgalma mellett sem tudott azonban) zöldágra vergődni. Felesége és gyermeke betegsége, néhány évi rossz termés, a pénz elértéktelenedése apasztotta vagyonát, hogy a tahiban már azt mondogatták: „No az istenes Sándor háza is hamar dobra kerül.“ Ezt azonban csudálatosán megakadályozta az ősi kincs, a megsárgult levelű biblia. Egy este a szemközti oskola mesteréhez kopogtatott be. — Jó estét Mester uram! — Adjon Isten Sándor gazda! Mi jót hozott? — Ismerem Mester úr hozzám való jóindulatját, így olyat szeretnék kérdezni, mit mástól röstelnék és szégyelnék is. — Megtisztelő gazduram bizalma s így előre is megígérem, hogy amenyszenvedsz Testvégem, tekints Megváltódra, aki a te bűneidet is magára vette, aki érted is meghalt a kereszten. S mi a te szenvedésed az Övéhez képest? Hisz még a legkeserűbb megpróbáltatásba is vegyít egy cseppnyi édességet az Örök Szeretet. Meghal valakid, akit szeretsz, elveszíted azt, akihez lelked legmélyebb érzelmei fűztek; megértem fájdalmadat, de vájjon azért szenvedsz-e, nem találja-e meg talán épen a te boldogtalanságod árán a boldogságot az, akit szeretsz és vájjon ez a tudat nem édesíti-e meg szenvedésedet? Tudsz-e ilyenkor hálával gondolni az Urra, hogy alkalmasnak tart a szenvedés elviselésére, tudod-e Őt szeretni ezért is, hiszed-e, hogy „azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van?“ Kérsz valamit az Úrtól s mikor az Ő bölcs rendelése folytán nem kapod meg, boldogtalan vagy. Békétlenkedsz s nem jut eszedbe, hogy az Ö utai kifürkészhetetlenek, hogy Ö tudja legjobban, miért nem hallgatta meg kérésedet? Testvérem! Segítsen az Úr, hogy meg tudj nyugodni az Ö szent és változhatatlan akaratában s a lelki béke szelíd galambjának szárnyain szálljon fel Hozzá fohászod: „Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted“. D. E. A württembergí „közösségek“ élete. Irta: Farkas Zoltán. (6) A közösségi órák. Rendszerint vasárnap délután meg este és csütörtökön este jönnek össze „órára“. Pontosan kezdik. Mikor az öregek már ott ülnek az emelvényen az asztal körül, a vezető előveszi az énekes könyvet és Isten nevében megkezdi az „órát“ közös énekléssel. Külön énekeskönyvük van, még pedig egy embertől való énekgyüjtemények. Az egyházi énékieskönyv koráljainak a melódiáira irtak egyes tehetséges emberek (rendszerint a közösség alapítói, mint pl. Hahn Mihály) egy egész sereg énekszöveget, amelyekben egy-egy ígehely alapján a lelki élet egy mozzanatára, fontos kérdésére, hiányára adnak feleletet, út- mútatást, vagy komoly inlést. Beszélik, hogy Hahn Mihály pl. olyan hires volt a maga idejében, hogy messze földről elmentek hozzá a kis elrejtett sváb faluba tanácsot kérni a lelki élet égető kérdéseiben. Miután a kérdést feltették, Hahn visszavonult a szobájába és rövid idő múlva újra megjelent kezében egy énekszöveggel, amelyben valamelyik ígehely alapján találó választ adott a feltett kérdésre. Így keletkezett ö „Geistliches Liederkästl’ein“-e. Ugyanilyen „Liederkästlein“ ismeretes még másoktól is (Hiller, Dölker, König). A közösség tagjai mindennap olvassák ezeket az énekeket. A „Liederkästlein“ az év napjai szerint van beosztva. Mindennapra egy ígehely és az ígehelytartalmát kifejtő ének. A' mindennapi olvasás által szinte a vérükbe megy az énekek tartalszek szószegö, ha eladom és nem kell félnem a jó Isten haragjától? — Megtartotta Sándor gazda fogadalmát azzal, hogy igaz keresztyén életeit élt s gyermekeit is Isten félelmében nevelte föl. Aztán, aki az élet viszontagságai közt nem vesztette el hitét, azt a jó Isten megsegíti minden bizonnyal. — Csak türelem Sándor gazda, a jó Isten még mindeneket jóra fordíthat. — Mester úr tehát azt hiszi, hogy nem követek el bűnt, ha eladom a régi bibliát? — Nem, nem. Annyival inkább sem, miután családja nem is beszéli már a német nyelvet. —• Köszönöm a megnyugtató szavakat Mester úr, erre a biztatásra már el merem adni a bibliát. Nagy és égető szükségem van a pénzre s bármennyire is szeretném megtartani, nincs rá ki- útam. — Az öreg biblia segítette át őseit sok bajon és veszélyen s én azt hiszem, hogy a jó Isten általa akar magán is megkönyörülni Sándor gazda. Búcsúzzék el hát tőle, mint valami forrón szeretett családtagtól, de aztán nyugtassa meg lelkét azzal, hogy az Úr kívánta >'gynyíre tehetem, szívesen szolgálok jó tanáccsal. — Jól tudja Mester úr, hogy az döbbeni esztendőkben igen sok váratlan kiadásom akadt s mi tűrés-tagadás, bizony eladósodtam. Gürcölök hajnaltól napestig, de csak nem tudok kikecmeregni a bajból. Mán azt sem tudom, honnét teremtsem elő az adóra valót, a gyerekek ruhájáról s miegymásáról nem is beszélve. — Ez bizony baj gazduram, mert a mai nehéz időben nehéz kölcsönpénzt felhajszolni. — Nem is avégett, egész másért jöttem át. Valami városi úr régiségeket szed össze a falúban s meglátta nálam a régi bibliát. Szép pénzt Ígért érte s én meggondolás! időt kértem. — Nincs mit gondolkodnia. Jól tudom, hogy maguknál több biblia is van s dicséretükre legyen mondva, forgatják is. Nyugodt lelkiismeretid adhatja tehát el s ruházhatja fel árából kis családját. — Csakhogy húsz esztendővel azelőtt, mint oskolásgyerek megfogadtam öreg szülémnek, hogy ezt az egyetlen családi kincset éltem végéig fogom megőrizni. Mit gondol Mester úr, nem le
