Harangszó, 1931
1931-06-07 / 23. szám
1031 június í. 23. szám. Xtfll. évfolyam. Alapította: KAPI BÉLA ltflO-len. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap, Postacsekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Ezer áldást ki harmatos rám ? Ki vezérel e földi pályán ? Te egyedül jó Istenem. Atyám ki más, hogyha te nem ? A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petöfi-tér 2 Előfizetési ára . negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Bűnbánati zsoltárok. Irta : D. Luther Márton. Fordította: Schulek Tibor. A hatodik zsoltár folytatása. 4. És lelkem igen megháborodott. Mert Isten erejét és vigasztalását nem nyeri meg senki, aki csak szíve egész melyéből nem kéri azt. De senki sem kéri teljességgel, aki teljességgel meg nem ijedt és el nem hagyatott; mert nem tudja, hogy mi hiányzik neki és biztonságban áll azalatt másfajta erőben és vigasztalásban: vagy a magáéban, vagy más teremtésekben. Azért, hogy a maga erejét és a maga vigasztalását közölhesse velünk, elvon az Isten minden egyéb vigasztalást, és ugyancsak megszórnodtja a lelket, hogy kiál- tozzék és epekedjék az ő vigasztalása után. Így az Istennek minden büntetése igen kegyesen üdvözítő és vigasztalásra rendeltetett, noha a balgák e rendelést renyhe és Istenben kételkedő szivükkel megakadályozzák, elfordítják, nem tudván, hogy Isten jóságát és barátságát harag és büntetés alatt rejtette el és adja. De óh Uram, miglen ? Minden szenvedő embernek lassan múlik az idő és minden boldognak gyorsan. Különösen mérhetetlenül lassan múlik azoknak, akik azt a belső fájdalmat érzik, hogy őket az Isten elhagyta és őtőlük elfordult; amint mondják, hogy a tisztítótűzben egy óra keserűbb ezer esztendei testi szenvedésnél a földön. Azért nincsen nagyobb szenvedés, mint a lelkiismeret szenvedése, amely akkor áll be, amikor Isten, vagyis az igazság, igazságosság, bölcsesség stb. elhagyja és nem marad más, mint bűn, sötétség, sóhajtás és fájdalom. S ez cseppnyi Ízelítő a pokol és örök kárhozat kínjából; amiért próbára teszi az ember minden csontját, erejét, vérét és velejét. 5. Fordulj vissza óh Uram és váltsd meg lelkemet. Isten elfordulása a belsőleg érezhető eltávozása, elha- gyatottság, amit borzalmas ijedtséggel és mint a kárhozat kezdetét tapasztal meg az ember. Amint a 30. zsolt. 8. verse mondja: „Elfordítottad orcádat éntőlem és én megrémültem“. A „visszafordulása“ azonban belső vigasztalás és boldog reménységben való megmaradás. Azért így szól: „váltsd meg én lelkemet“ mintha azt akarná mondani: elsülyedt és elkárhozott, húzd vagy rántsad ki ismét. Üdvözíts engem, (azaz tégy egészségessé); mert ez az állapot a lélek legalábbvaló, legnagyobb betegsége, amelyben örökre elpusztúlna, ha ebben kellene maradnia. A Te kegyelmedért: nem az én érdemeimért, hanem a Te kegyelmedért, hogy az dicsértessék, szerettessék és magasztaltassék, amiért te még a méltatlannak is segítségül adod. Mert ha volna valaki, akinek Isten érdeme szerint segít, úgy ez joggal élvezne nagyobb tiszteletet és dicséretet, mint Isten kegyelmessége; ami viszont nagy gyalázat lenne. Ha pedig Isten kegyelmessége dicsértessék, akkor minden érdemnek és méltóságnak semmivé kell lennie; — ez a megpróbáltatás pedig azt cselekszi. 6. Mert a halálban senki' sincs, aki rólad emlékeznék, azaz: a halottak nem dicsérnek téged és nem dicsőítik a te kegyelmességedet, hanem csupán az élők. így mondja a 115. zsoltár 17—18. verse: „Nem a meghaltak dicsérnek téged, sem nem azok, akik alászállnak poklokra, de mi, akik élünk, áldjuk az Urat most és mindörökké. így tehát nem a testi halálról, hanem a szellemi halálról szól, amikor a lélek halott. Mert a bűn a lélek halála, szenvedés pedig a pokla. Mindkettőt megtapasztalja az, aki ebben a nyomorúságban van: a bűnt és a bűn büntetését. Azért így szól: „Ne hagyj engem halálban, pokolban, hanem irgalmasságod szerint élessz újjá kegyelemmel és válts meg a pokoltól vigasztalással“. Azért ez a vers értésünkre adja, hogy ez a szenvedés kapu, bejárat az örök bűnbe és büntetésbe, azaz a halálba és pokolba. Így szóla Hiskiás király (Jes. 38, 10.): „Mondám nagy félelemmel: hát alá kell szálla- nom a pokol kapuihoz életem közepette, épen mikor azt tartottam, hogy a legjobban élek“. Avagy ki fog neked a pokolban dicséretet és háld; mondani? „Azért mondottam (5. v.) a te kegyelmedért, mert a pokol, ahol nincsen a te kegyelmed, nem dicsér téged, hanem csak becsmérli és gyalázza igazságodat és igazságosságodat. Ez a legmagaszto- sabb gondolat, amelyre szenvedésükben jönnek a szentek s amely meg is tartja őket. Különben mindenképpen hasonlítanak az elkárhozottakhoz, miként az alábbi utolsó bűnbánati Zsoltárban áll: (143, 7.) „Ne rejtsed el orcádat előlem, hogy ne legyek hasonló a pokolba szállókhoz.“ De az a különbség, hogy a szentek megmaradnak Isten iránti szeretetükben és inkább tartanak attól, hogy Isten iránti szeretetiik, tiszteletük és dicséretük szűnhetnék meg, mint sem attól, hogy ők maguk elkárhozhatnának. (Mert nem azt mondja: „nincsen a pokolban öröm és vígalom“, hanem „nincsen dicséret és dicsőség“.) Azért említi itt, hogy nincsen a pokolban senki, aki Istent szeretné; és ha neki is oda kellene alászállnia, úgy ő is azokhoz lenne hasonló,
