Harangszó, 1931
1931-01-18 / 3. szám
18 HARANGSZÓ 1931 január 18. nincs világosság, ott bűn terein, betegséggel megvert nyomorult pi'n- cevirág a lélek. A Szentirásnak egyik leghatalmasabb gondolata, hogy mint minden életnek, úgy a leghatalmasabb életnek, az Istennek is világosság a lényege. Figyeljük meg, hogy Isten minden megjelenésénél ott a fény, a sugár, a világosság. Mózesnek csipkebokor lángjában és a Sinai hegy fénylő ormán jelenik meg. A népet tűzoszlopban vezeti. Bethlehem sötét éjszakájában világosság támad s napkeleten a bölcseknek csillag gyűl ki az égen. A húsvéti sir reggeli fényárban tiindöklik, Isten pünkösdi lelke fényes lángbojtokban hull a tanítványokra. Jézus is, mikor lényeg szerint akarta megmondani, hogy ki Ő és mi akar lenni a világ számára, azt mondotta: „Én vagyok a világ világossága“. Bizony kevés olyan fontos dolog van a világon, mint a világosság. Sokszor egészen kicsi dolgok is érdekesen mutatják, hogy az ember, Ha talán öntudatlanul is, milyen nagyon fontosnak ismeri el magára nézve a világosságot. Miért fehér a menyasszonyi fátyol és miért fekete a gyászfátyol; miért fehér a bölcső takarója és miért fekete a koporsó szemfedele? Azért, mert az ember érzi, hogy a fehér, a világos az örömnek és az életnek Válságos idők sodrában. Irta: Hering János. 3 — Hát. .. hát... én . . Szinte megörül Géza, hogy az ajtó csikordulása megakasztja a feleletét. Hegybiróné lép be, kezében egy nyitott levéllel. Rossz hir lehet benne, látni az arcán. — Látod, látod Erzsikém, tudtam én, hogy rossz vége lesz ennek! Mi az, édes anyám? Kitől jött a levél? — Géza édes anyja irta... olvasd! Erzsiké elszoruló szívvel olvassa: „Édesem, mi szívesen fogadjuk gyermekünkké a lányodat, mert akit a fiúnk szeret, azt mi is szeretni akarjuk. De te tudod, hogy az uram kinek szolgálatában áll. Honnan, honnan se, megtudták itt minálunk, hogy Géza fiam evangélikus leányt akar feleségül venni és ma eljött hozzánk valaki azzal a figyelmeztetéssel, hogyha Géza nem vesz evangélikus mennyasszonyától reverzálist, akkor az apja, már mint az én uram, elveszíti az állását. Beláthatjátok, hogy ilyen körülmények között csak két választás lehet számotokra. Vagy megadjátok a reverzálist, vagy fel kell bontani az eljegyzést. Igazán sajnálom, hogy...“ Erzsiké kezéből kihullott a levél. .— Mit tegyünk, anyám? a szimbóluma, a fekete pedig a komorságé, gyászé «6 halálé. Miért, hogy fénytelen borús jidőben az ember olyan lehangolt s ha kiderül az ég miért derül ki vele az arcunk is? Miért, hogy derűs, világos szobában jobban érezzük magunkat, mint bezárt, sötét odúban? Azért, mert a sötétség nekünk nem elemünk, mi a világosságot szeretjük. Miért, hogy minden szerencsétlen között a vak embert sajnáljuk legjobban? Azért, mert úgy érezzük, hogy aki a lábát veszítette el, sokat veszített, aki egészen megbénult az még többet veszített, de a legtöbbet mégis az veszített, akire ráborult a vakság éjszakája, éjszaka, amelynek nincsen felkelő hajnala, nincsen leáldozó napja, sugara, csillaga, karácsonyi gyertyavilága, — éjszaka, amelybe beletemetkezett minden: a színek, a virágok és beletemetkezett az édesanyja jóságos arca. Bizony kevés olyan fontos dolog van a világon, mint a világosság. De eddig a világosságról mindig csak általánosságban beszéltünk. Ne felejtsük el azonban, hogy többféle világosság van a világon s nem mind egyforma. Képzelj el egy békés családi kört, amely csendes esteien körülüli az asztalt s a lámpa fénye kedves derűvel ömlik el rajtuk. Íme ez világosság. De talán ugyanakkor valamelyik bünbar— — Te nem adhatsz reverzálist. Evangélikus tanító volt az apád, te is az voltál .. . Miért is nem azt a másik kérődet választottad! Derék ember volt az is, még hozzá evangélikus. —■ De mikor nekem nem tetszett... Mikor én Gézát szeretem! Géza! Maga ezt már tudta, mikor idejött! Magának kell valami okos tanácsot adnia! Szóljon! Géza kényszeredett zavarban feszen- gett: — Mit szólhatok éri? Én szeretem magát, Erzsiké, 'de tudja, hogy micsoda világ van ma ... És az a fenyegetés komoly, mert ismerem apámék helyzetét.... Mi lesz, ha apám elveszíti az állását? A mai lehetetlen viszonyok között akár a lábát elkoptassa új alkalmazásért... Hiszen tudja, hogy egy falat kenyér után százan is kapkodnak ... Én csak magát szeretem, azt akarom, hogy maga legyen a feleségem, senki más... De én se tudok egyéb megoldást, csak amit anyám ír ... Kínos csend borult a szobára. Géza szégyenlős gyengédséggel fogta meg Erzsiké kezét és szótlanul simogatta. Aztán hirtelen felállt. — Elmegy, Géza? — rebbent fel Erzsiké. — Igen, most mennem kell. De holnap ... Erzsiké, édes Erzsiké ... visszalangban is szikrázva ég a csillár: ez is világosság. Csakhogy az egyik tisztaságról beszél, a másik pedig eötét bűnökről. Az is világosság, amit a nap' sugarai hintenek szét áldó meleggel a földön s az is világosság, amely égő falvak füzéből támad, csakhogy az egyik életet, a másik pusztulást hirdet. Az is világosság, aminél Pál apostol megírta csodálatos leveleit s az is világosság, mert az értelem fénye ég ott is, ahol egy gonosztevő zseniálisan kieszeli a maga gonosz terveit: csakhogy az egyik a Szentlélek világossága, a másik pedig a sátán világossága. A Szentirásnak egyik legmélyebb értelmű igéje ez, mikor Jézus Máté 6 : 23-ban azt mondja, hogy van olyan világosság, amely voltaképpen sötétség. János evangélista a különböző világosságokat úgy osztályozza, hogy van igaz világosság és van olyan, amely nem igazi. „Az igaz világosság eljött a világra“, értvén alatta a testet öltött Igét s ami belőle származik. Minden niás világosság nem igazi. Az igaz világosságnak pedig két ismertető jele van. Az első az, hogy soha meg nem téveszt. A Krisztus világossága még soha senkit meg nem csalt, útvesztőbe, zátonyra nem vitt. Aki ez után indult, még mindig jó helyre ért. A második ismertető jele az igaz világosságnak az, hogy nem alszik ki jövök a válaszért. Kezüket csókolom! Erzsiké ki se kísérte. Ott, ültő helyében sírva fakadt. — Miért is nem mentünk mi vissza Erdélybe akkor, mikor a többiek! Miért is maradtunk Dunántúl! Akkor talán az Isten más valakit hozott volna az utamba! De most már mit csináljak, ha Gézát szeretem? III. — Tisztelendő úr, tudja-e, mit hallottam? — mondta az egyik presbiter a lelkésznek. — Ugyan mit? — Hegybíró Erzsi reverzálist akar adni a vőlegényének és katholikus templomban esküszik! — Nem lehet az! — döbbent meg a lelkész. Emlékezem, hogy milyen szépen, lelkesen tudott beszélni a gyermekeknek Lutherról, meg az evangélikus hitről az október 31-iki emlékünnepen! — Hát én n!em tudom, hogyan van, csak figyelmeztetni akartam tisztelendő urat. Megfájdult a lelkipásztor szive. Sokan nem is tudják, hogy vannak lelkipásztori fájdalmak is. Mikor látja a lelkész, hogy hiába volt munka, lelkesedés, oktatás, példa, hiába a hivatkozás hitünk tisztaságára és keresztyén meleg-
