Harangszó, 1931
1931-05-17 / 20. szám
XXII. évfolyam. 1931 május 1?. 2Ö. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. I.aptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postacsekkszámla: 30.526. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Isten lelke, buzgón kérünk, Légy mindenkor hű vezérünk. A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petöfi-tér 2 Előfizetési ára . negyedévre 1 P 28 filléí, félévre 2 P 10 fillér. Egy évre * P 80 fillér. Csoportos küldéssel lü°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér A mi igazi otthonunk. János ev. 142. .Az én Atyámnak házában sok lakóhely van“. . . íme ezen a helyen világpsan és félreérthetetlenül szól az Úr a mi igazi hazánkról, az örök atyai házról. Az első áldozócsütörtök óta megint ott van ő is az igazi otthonban, ahonnan egykor alászállott erre a bűnös világra, hogy minket megváltson, hogy szóljon előttünk a mi igazi otthonunkról és szent honvágyat ébresszen bennünk örök hazánk után. . . Mert mi az Isten gyermekei vagyunk. . . a gyermeknek pedig ott van az ő igazi otthona, ahol az Atya lakik, másutt mindenütt idegen hajlék lakója. Jézus is ott van az atyai házban, a menyország dicsőségében és itt helyé van az Isten minden gyermekének, mindazoknak, akiknek az Isten hatalmat adott, hogy az ő gyermekeivé legyenek. Abban az atyai házban sok lakóhely van mindazok számára, akik érzik, tudják, hogy nincsen nékünk e földön maradandó városunk, hanem az eljö- vendőt keressük. Még mindig van ott hely sokak számára -— készen a te helyed is, az én helyem is. Micsoda erős fegyver ez a tudat a halálfélelem szorongató hatalma ellen ! Tudom hol leszek, ha innen megválók! Ha a mi földi sátorházunk elbomol, igazi otthont nyerünk odafenn az atyai házban, az örök hazában. Jézus mennybemenetele óta van tehát igazi otthonunk, van örök, atyai házunk... Van, nemcsak azért, mert innen egykor meg kell válnunk, hanem hogy abban a boldog hitben haljunk meg, hogy odafenn mindenek elkészíttettek számunkra: az örökkévaló Isten megőrzi örök életre az ő gyermekeit... Ez pedig nem hiábavaló álinodozás, de szent valóság, melynek kezese maga a Jézus Krisztus! „ Vigasztalást nyújt szent szavad: Én csak elöl megyek S annak, ki végig hü marad, Mennyben szerzik helyet. * * Egyszer egy lelkésztől a következő történetet hallottam: Két festíi dolgozik egy templom festésén. Az egyik elkészül a képpel és a magas állványon állva önfeledten gyönyörködik müvében. Alaposan megszemléli, a kép teljesen leköti figyelmét és nem veszi észre, hogy már egészen az állvány szélén van. Ebben a pillanatban néz oda a másik festő, aki rémülten látja, hogy társa minden pillanatban lezuhanhat. Szólni nem mer, mert annyira megijesztheti, hogy nyomban bekövetkezhet a katasztrófa; de tennie kell valamit, mert emberéletről van szó. Fogja tehát ecsetjét, belemártja a festékbe és elszánt mozdulattal áthúzza társának gyönyörű képét. A festő előrehajolva rémülten eszmél fel. Kétségbeesik, hogy gyönyörű művét megsemmisítették, pedig tulajdonképen éppen ezzel mentették meg az életnek. Milyen csodálatos történet! így vagyunk mi is sokszor. Kérünk valamit buzgóságos imában az Úrtól. Úgy érezzük, hogy ezt meg kell kapnunk. Már-már azt hisszük, hogy célnál vagyunk s akkor bekövetkezik egy váratlan * fordulat; az Űr áthúzza számításunkat és mi Az én Atyámnak odafenni Még sok hajléka van; Ne félj, ott, ha napod lement, Megpihensz boldogan. Vt * Pályámon hát én fézusom, Bátran, nyugton megyek; Mert egykoron, hiszem, tudom, Örök hazát nyerek“. .. Ámen * megrémülünk, kétségbeesünk, pedig minden bizonnyal ezzel mentett meg bennünket az életnek . . . Ez a történet mély hatással volt rám, de mintha még kiegészítésre szorulna. Ha abban a festőben élő hit volt, akkor nem csüggedt el ettől az első látszólagos kudarctól, hanem Istenbe vetett bizalommal újból hozzáfogott a kép festéséhez. Ugyanazt a képet festette, de az talán ezúttal még sokkal szebb lett, mint először volt. S mikor elkészült, lejött az álványról s úgy szemlélte müvét. Jóllehet a kép ezúttal távolabb volt tőle, azt mégis csodálatosan szépnek látta, igaz lelki gyönyörűséggel szemlélte és hálával gondolt Istenre, aki megmentette őt az életnek, hogy még sokkal szebbet alkothasson az Ö dicsőségére. Testvérem, hányszor estél kétségbe, amikor nem érted el célodat? Volt-e elég erős hited ahhoz, hogy újra megfessed azt a csodálatos képet, még szebbre, mint amilyen akkor volt, amikor az isteni Gondviselés áthúzta? Gondoltál-e arra, hogy az Űr az életnek mentett meg s próbára akar tenni, hogy alkalmas vagy-e egy szebb, egy dicsőbb cél elérésére ? D. E. Kudarcok.
