Harangszó, 1931
1931-05-03 / 18. szám
1931 május 3 HARANGSZÓ 143 rekvö káros eszmeáraXnlataival szemben. Este a theológiai kar prodékánja, D. Kiss Jenő egyetemi tanár, nyilvános gyű' lekezeti ünnepen beszélt „Korunk válsága és az egyes ember" címen. Az egyén válságát nem lehet végzetnek tekinteni, mint ahogy ezt Spengler állítja — mondotta — hanem az Istentől elfordult ember önmaga által fölidézett szomorú állapotának. Mint a gyermekek a tűzzel, úgy játszottak istenellenes világnézetekkel, nem is sejtve, hogy az egész világot fölgyujthatják vele. Az egyházak is bűnösök. mert a keresztyénség ellen intézett támadásokat egykedvűen tűrték. Harmadik nap. Pénteken fejeződött be a konferencia. Molitórisz János esperes-lelkész reggeli áhítata után D. dr. Pröhle Károly folytatta rl'öaldását a kor válságának a theo- lógiával való kapcsolatáról,. A tragikussá vált nyugati kultúra homlokára oda lehetne írni a krisztusi figyelmeztetést: mit használ, ha valaki mind az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall! A lélek elvesztette a tájékozódást, az élet örök kútfejével való .kapcsolatot, tehát elvesztette önmagát. Ez az előadás a tudós professzor hitvallásává dicsőült. Megindultan mondotta el, megindulva hallgatta a közönség s a teremre ráült a megdicsőülés hegyének ünnepi levegője. Az utolsó előadást D. Kapi Béla püspök tartotta, aki egyben az egész konferencia legszorgalmasabb hallgatója is volf. Mindegyik előadást végighallgatta. mindegyikről jegyzeteket készített s ígv „Egyházunk feladatai és a válság“ című előadása az egész konferencia összefoglalása és koronája lett. Előadásában azonban nemcsak összefoglalta a konferencia eredményeit, de egyszersmind rámutatott a válság gyakorlati orvoslására is. Az egyház — mondotta — csak akkor nyúlhat a válsághoz, ha lényegéből következik az, ha ez neki hivatása és kötelessége. Miután pedig az egyházai Isten állította a világtörténelem porondjára, hogy hordozza kezében az emberiség legdrágább kincsét, Isten örökkévaló igéjét s ezzel teremtsen új életei s miután ennek engedelmeskedve nemcsak az egyház akar segíteni a,z emberiségen, de az emberiség is várja a segítséget az egyháztól, az egyháznak nem szabad figyelmen kívül hagyni az ember maiságát. A tegnapi, reális és intellektuális ember már a múlté. A holnap embere anti-intellektuális, megelégeli az egyoldalú típus érvényesülését, ezért keres kiegészülést, ezért esik túlzásokba a test kultuszában és ezért kezdi értékelni a közösségeket. És antiracionalista is lesz a holnapi ember, nem tekinti feleslegesnek a végső dolgok kutatását és nem tartja megfellebbezhetetlennek a maga véleményeit, ki akar nyúlni ismeretlen, sejtelmes világokba. Tegnapi és holnapi ember között az egyház legyen a hid, mert most dől el, milyen mély legyen az ember-kép. Geduly Henrik püspök szólt hozzá. Rámutatott, hogy divatban, társadalmi morálban a felsőbb osztályok ménnyire kárhozatosan mételyezik az egyszerű embereket, mert természet szerint felfelé törekszik mindig a tömeg D. Pröhle Károly egyetemi tanár, a konferencia elnöke, mondott végül köszönetét az előadóknak, majd D. Stráner Vilmos egyetemi tanár záróistentiszteletet tartott. A Tolna Baranya Somogyi Egyházmegye gyásza. Schöll Lajos. A tolna-baranya-somo- gyi egyházmegyét lesújtó, váratlan csapás érte. Április 18-án este váratlanul örök álomra hunyta le szemét szeretett főesperese: Schöll Lajos hidasi lelkész. Temetése 21-én délelőtt volt Hidason, óriási részvét mellett. A kiváló főesperest zokogó tömeg s néma fájdalom kisérte el utolsó útjára. Temetése utolsó kívánságához hiven puritán egyszerűséggel ment végbe. Koporsója a parochia virágos kertjének közepén volt felállítva, mélynek virágai lehajló fejjel siratták hűséges gondozójukat. Valóságos virágerdővé nőtt koszorúk és csokrok vették körül i\ koporsót, mely körül az egyházmegye Luther-köntösös lelkészei állottak könnyező szemekkel. Közel másfélezeren vették körül a kedves halott koporsóját, kik között ott voltak a különböző hivatalok vezetői, kiküldöttei és képviselői. Féltizenegykor felcsendült az egyházmegye tanítóinak gyászdala): „Mért oly borús ...“ A koporsó felett a gvászbe- szédet dr. Kapi Béla püspök Máté ev. XXV.: 19—21. vers alapján mondotta. Beszédében kiemelte, hogy Schöll Lajos koporsója felett hatalmasabb prédikációt mond az örökkévaló Krisztus, mint a halál. El-elcsuklott a püspök hangja, mikor megemlékezett a hűséges hitvesről, az áldott szívű édesapáról, a szolgálatban oltári áldozatként elégő lelkipásztorról a hivatásának, hitéért való harcának áldozatává vált egyházmegyei vezetőről ........Búcsúszavunk pedig — vége zte be beszédét a püspök ■— legyen egy Istenhez szóló könyörgésünk: Istenünk a Te szolgád, aWt Te egykoron elbocsátottál talehtomafddal, ott áll Előtted és két kezében viszi az ő élete minden Tőled kapott és minden szerzett tá- lentomait. Fogadd őt kegyelmesen. Vedd el kezéből életének ajándékait. Istenünk mondd neki a Te végtelen kegyelmedből: Jól vagvon jó és hiv szolgám, kevesen voltál hű, sokra bizlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe...“ — A püspök imája után a bonyhádi ev. reálgimnázium énekkara: „Szállj, ének szállj...“ gyászdalt énekelte el. Utána megindult a gyászmenet a temető felé. A temetőben a reálgimn. énekkara kezdte meg a gyászszertartást, mely után Müller Róbert az egyházmegye alesperese búcsúzott el az egyházmegye szej-etett főes- peresétöl. Az egyházmegye tánítókará- nak éneke akkordjainál földelték el a kiváló föesperest. Nyugodjék békében! Baldauf Gusztáv. Alig száradtak fel a könnyek az egyházmegye gyászolóinak arcán, mikor szerte szállott a megdöbbentő hir: Baldauf Gusztáv pécsi lelkész meghalt. Pécsi lelkészi állásába való beiktatásának évfordulója napján adta visz- sza lelkét teremtő Urának: árván hagyva szeretteit és gyülekezetét. Temetése 23-án délután volt. Temetése napján délelőtt a templomban felravatalozotf lelkészétől gyászistentisztelettel vett búcsút a gyülekezet. A búcsúbeszédet Stráner Vilmos, kaposszekcsöi lelkész mondotta: Jelen, könyve XIV.: 13. verse alapján. Sirt az árván maradt nyáj, siratta lelkipásztorát, ki pásztorbotját immár letette a legnagyobb Pásztor kezébe; itt hagyva azonban az Evangélium tiszta erőforrását. Megható volt, amint a gyülekezet apraja-nagyja egymás után helyezte hálás kegyelete jeléül virágát lelki vezetője koporsójára. A délutáni szertartás a központi temetőben ment végbe. Beláthatatlan gyászoló tömeg vette körül Baldauf Gusztáv koporsóját, kik között ott voltak a város összes hivatalainak, egyházainak, egyesületeinek képviselői, kifejezésre juttatva ezen utolsó tiszteletadásban, kit vesztettek el az elhunyt evagélikus lelkészben. A pécsi Lutheránia vegveskara gyászéneke után dr. Kapi Béla püspök mondott János evang. X.:2—4, 9. verse alapján gyászbeszédet. Ugv tűnik fel — kezdte a püspök beszédét —, mintha a halál győzött volna s kinyitotta volna a halál kapuját, hogy nyomában könny, fájdalom, összedőlt reménység, elvesztett támasz, elhagyott árva nyáj panaszos sirámai hangozzanak. De mi tudjuk, hogy itt az élet győzött. Az élet, a feltámadott Jézus élete, ki maga a jó pásztor, ki felnyitja az élet kapuját, hogy a rajta belépő örökéletet, a siró viszamaradott bánatos fájdalmára enyhítő balzsamot nyerhessen. A gyászbeszéd után ismét a vegyeskar gyászdalának akkordjai csendültek fel, mely után a szeretett lelki- pásztor ifjai, az egyetemi hallgatók vették vállaikra a koDorsót és vitték a sirhoz. A sírnál Wágner Ádám ráckozári lelkész imádkozott. Itt mondott búcsút a testvér református eigyház nevében Nyári Pál ref. esperes kedves munkatársának, kit 14 évvel ezelőtt érkezésekor meleg kézszirítással fogadott, most pedig a feltámadás biztos reményében ad át az élet Urának. A püspök áldása után örök nyugalomra helyezték el Baldauf Gusztávot a pécsi temető kertjében. Legyen emléke áldott! Berger Lajos. Anyák napja. Amerikában esztendők óta egy új ünnep van kialakulóban. Minden év májusának első vasárnapján úgy megtelik a templomok hajója, mintha valami nagy sátoros-ünnep volna. Ekkor van az Anyák-napja. Az emberek szíve felett mindenütt szekfűk láthatók. Az egyikén piros, a másikén fehér. A piros az élet, a fehér a halál színe. Akinek él még aiz édesanyja, piros szekfüt tűz a mellére boldog örömmel, aki már csak azt énekelheti, hogy „Édesanyám is volt nékem ...“, fájó emlékezéssel fehér szekfüt tűz a szíve fölé. Azonban nemcsak ilyen külsőségekben jelentkezik az anyák napja. Ezen a napon felkeresi a gyermek az édesajnyját. Nemcsak a kicsi gyermek, hanem a felnőtt is. Mint valamikor kis gyermek korában az édesanyja születése napján, úgy áll a felnőtt gyermek is ezen a napon édesanyja előtt. Az ajkán nincs verses köszöntő, a szivében nincs félelem, hogy belesül a mondókájába, de a szíve mélyén még őszintébb a hála s töredezett pár szava még mélyebbről jön az ajkára, mikor megcsókolja édesanyja
