Harangszó, 1931
1931-05-03 / 18. szám
XXII. évfolyam. 1931 május 3. 18. szám. Alapította: KAPI BÉLA lfHO-bnn. I.aptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther* Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Postac-sekkszáinla: 3().ő2f>. Előfizetést elfogad minden evang lelkész és tanító. 9 Szent neved magasztalom, Hálássá kél ajkamon, Uram, hogy életet adtál, Hogy szülőkkel megáldottál. A ,,Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatal a GYŐR II., Petőfi-tér 2 Előfizetési ára negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P -10 fillér. K.gy évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel l(l°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 6o fillér Édesanyám kexe. Ha van kifejezés, amely az ember szivéig ér le, akkor ezek között a legmélyebbreható az a drága vallomás, amelyet boldog, aki hallhat és boldog, aki mondhat: Édesanyáin. Van valami égi melegség ebben a régi, szép magyar kifejezésben, amelyben az édes jelző s az anyaság teljessége összeolvad egyetlen,drága szóban : Édesanyám. Mikor végigsuhan a lelkűnkön, úgy érezzük, mintha égi hárfából angyal- kezek varázsolnának édes melódiát. Olyan ez a drága szó, mint az anyaság himnuszának szent muzsikája, melyben fel- zendül az anyaszív szeretete, szenvedése, imádsága, verejtéke, fájdalma és boldogsága. Ha a lelkűnkbe csendül egy akkordja, boldog visszhangként nem tudunk ennél szebbet mondani, nem tudunk többet kifejezni s nem mondhatunk kevesebbet: Édesanyám. Ha művészi tehetséggel áldott volna meg az Isten, az anyaság szimbólumát ebben az imára kulcsolt anyai kézben önteném meg. Az édesanyám keze az Isten teremtő munkájának s gondviselésének eszköze. Az édesanyám keze az, amely annyit dolgozott érettem. Bizony nem beteges - finomra ápolt, lakkozottan hivalkodó az édesanyám keze, hanem a becsületes munka ekéje mély barázdákat szántott beléje. Érettem fáradt annyit a mosóteknő mellett, érettem dagadtak ki kezefején az erek, érettem verejtékezett és érettem didergett az a két dolgos tenyér, amit a sorsom tett barázdássá, kérgessé és fáradttá. Az édesanyám keze az, amely Irta : Bácsi Sándor. dolgozni tanított. Óh, csak sokáig dolgozhatnék én is az édesanyám dolgozó s dolgozni tanító kezéért! Az édesanyám keze az, amely először átölelt s annyiszor a szívéhez szorított. Nincsen olyan ruganyos bölcső, nincsen olyan duzzadt párna s puha takaró, amely annyi melegséget simogatott volna belém, mint az édesanyám ölelő két keze. Mikor a bölcsőm felett ölelésre kul- csolódott, olyan volt, mint a békesség szivárványa, mely a mennyéi ígéretet harmatozza. Óh csak sokáig ölelhetném az édesanyám ölelő két kezét! Az édesanyám kézé az, amely letörölte a könnyeimet. Nincs olyan ajándék, nincs olyan kacagtató gyermekjáték, amely ügy tudott volna vigasztalni, mint az édesanyám keze. Mosolyt, örömöt, édes álmot, békességet és boldogságot cirógatott belém az édesanyám keze. Ha keserű könnyeim peregtek, ha tépett volt a szívem, az édesanyám keze felszárította a könnyek árját s bekötözte a megvérzett szívet, mert köny- nyszárító kezében forrón szerető szíve lüktetett. Az édesanyám keze tanított meg arra, hogy mások könnyét letöröljem. Óh csak sokáig simogathatnám kezét és törölhetném könnyeit azért, mert két keze annyiszor letörölte az én könnyeimet! Az édesanyám keze az, amely annyiszor imádkozott érettem. A szeretete hálaszó volt, az aggodalma imádságban oszlott el, a fájdalma imává magasztosult, a haragja és bánata imádsággá szentesült énérettem. Hányszor tördelte kezét érettem a féltés Istenhez rimánkodó perceiben! A keze nemcsak éjszaka, hanem nappal is imádkozott, mert a szüntelen való imád- ságos munka lett a sorsa énérettem. Az édesanyám keze az, amely imádkozni tanított engem. Hányszor összekulcsolta ügyetlen kis gyermekkezeimet, hogy a Miatyánk drága igéit szívembe sugározza reszkető kezének vérkeringése! Az édesanyám keze díszítette fel nekem a karácsonyfát s a karácsonyi gyertyák melegével az ő keze sütötte szívemre a Édesanyám keze.
