Harangszó, 1931
1931-04-12 / 15. szám
122 HARANGSZÓ 1931 április 12. bíróságának letelte után, míg a községben lakott, mindig képviselőtestületi tag is volt. A biróválasztásnál mi sohasem néztük a vallást. Hogy azóta ilyen, a bíróságra alkalmas ember a bobai katholikusok között nem akadt, még ha kerestek volna sem, arról az evangélikusok igazán nem tehetnek! — Igaz, akadt egy bíró még közben a katholikusok között — a kommunizmus alatt! Az első kommunista bíró t. i. katholikus ember volt, akit bíróságának tizedik napján maguk a kommunista vezetők a részegeskedése miatt kidobtak maguk közül. Hogy közülük több bíró azelőtt és azóta nem tellett, annak oka az egyik feltételen túl a másik feltétel hiányában keresendő, t. i. az anyagi szegénységben. Pezenhof- fer úr talán nem tudja, hogy a bobai róm. katholikusság jórészt szegény ember, nagy többségben cselédség, mely az evang. gazdáknál van alkalmazásban. Ezt fényesen igazolja az a tény, hogy Boba község határa 1902 katasztrális hold s ebből katholikus kézen csupán 65, azaz hatvanöt kát. hold van, elosztva vagy 15 katholikus között, úgy, hogy egyre- egyre alig jut pár holdnál több. Hát a hősi halottak emlékkövével hogyan áll a dolog? Téved akkor is, amikor a templomunk előtt lévő hősi emlékoszlop miatt emel szót. Kár, hogy előtte megállva azt kutatta: hát ezen mit kezdhet ki ahelyett, hogy hálás kegyelettel adózott volna és azt nézte volna, hogy micsoda szeretet volt az, amivel az evangélikusok azon a katolikusoknak is helyet adtak és kár, hogy informátorával nem nyitott be a paróchia kapuján, egy-két lépésbe került volna csupán és megtudhatta volna, hogy nem megbotránkozni, hanem köszönetét adni van oka és joga egyedül. Megtudhatta volna, hogy a hősök emlékköve adakozásból jött össze. László Kálmán evang. ehm. felügyelő ajándékozta magát a követ az evang. gyülekezetnek, mert az evang. gyülekezet kezdeményezte az emlékoszlop felállításának az ügyét és nem a község. Földet is az evangélikusok hordtak oda és amikor a katholikusok megkérdezték, hogy elfogadják-e, ha ők is hoznak erejük szerint földet, testvéri szeretettel beleegyeztek abba. Az emlékkő költségeinek fedezésére önkéntes megajánlások történtek. És pedig gabonában, mert ez volt akkor a pénz változása idején, ami állandó értéket látszott képviselni. Katholikusok is önként tettek megajánlást, de csekélyei. S mikor a gyűjtése a megajánlásoknak aktuális lett, többen meg se adták, amit ajánlottak. Természetesen senki nem is kérte tőlük. Úgyhogy mindössze egy métermázsát tehetett ki, de semmivel sem többet az, amit a katholikusok az emlékkőhöz adtak. Önként! Az emlékkövön 35 hősi halott neve van. Ebből 15 katholikus. Az emlékkő felállításának a történetére gondolva nem az evangélikusok testvéri szeretetét mutat- ja-e az, hogy helyet adtak ennek az oszlopnak a falán, amit pedig maga az ev. gyülekezet állított fel, annak a 15. kath. hősi halottnak (hor™ így is kitűnjön a község egyetértése), amely kath. halottak közül a legtöbb nem is törzsökös bobai, hanem mint afféle cseléd, aki csak egy-két évig van egy helyben, jövevény a községben?! Hát az igaz-e, hogy a falu nagy kath. kisebbségét a számánál és különösen vagyonánál fogva vezető többség teljesen úgy tekinti, mintha nem is lenne a világon? Az evangélikusok nem elnyomói, hanem segítői voltak a katholikusoknak. Persze Pezenhoffer úr ezt nem hiszi el, talán még az informátora sem! Pedig így van! Idézze csak képzeletébe annak a bobai falttvégen álló róm. kath. templomnak a képét! Vájjon beszélt-e neki az informátora arról, hogy annak a templomnak a köveit evangélikus embereknek a fogatai segítették odahordani ingyen ugyanakkor, amikor a katholikusok az evang. napszámosokat elzavarták onnan és csak katholikust alkalmaztak és az evangélikus munkások közül csak a körülmények kényszerítő hatása alatt fogadtak vissza egyeseket?! Beszélt-e neki arról, hogy amikor a uemeskocsi katholikusok, akik pedig a bobai kath- kal együtt alkotnak egy gyülekezetei, nem segítettek, hogy miért, az az ő dolguk, ők tudják, ugyanakkor a nemeskocsi evangélikusok ugyancsak ingyen segítettek a kőhordásban?! És beszélt-e neki arról hogy az evangélikusok nemcsak most, hanem korábban is így viselkedtek a katholikusokkal szemben, így, ilyen segítő szeretettel? Elmondta-e, hogy amikor évekkel előbb az evang. ;skolát építették, a munkások között katholikusok is voltak és ott keresték meg a kenyerüket és senki sem emelt ez ■llen egy szóval sem kifogást? És tudja-e °ezenhoffer azt, hogy amikor a népjóléti minisztériumtól kértek bizonyos bobaiak segélyt és kaptak ruhát, cipőt stb., azt mind katholikusok között osztották ki, 'vangélikusnak nem jutott, pedig itt sem csupa gazdag evangélikus él ám s ugyanakkor az ev. Nőegylet a maga gyűjtéséből összejött szeretetadományból valláskülönbség nélkül adott az arra rászorulóknak. Ez is a katholikusok elnyomását és semmibevételét mutatja? És nem inkább azt, hogy éppen kisebbségükre való tekintettel nagyon is tekintetbe vették őket és ahol lehetett, segítették? S még egy dolgot hadd említsek meg. Katholikusoknak itt harangjuk nincsen. Haláleset alkalmával, temetéskor a róm. kath. hívek kérésére az ev. templom harangjai mindig szólnak (igaz, harangbeszerzéskor valami adományt önként adtak hozzá a katholikusok is, de ki lett kötve, hogy ezzel semmiféle jogot a harangokhoz még nem nyernek) s ugyanakkor a szomszédos Hetye községben, ahol meg a kisebbségben levő evangélikusoknak nem volt harangjuk, hiába kérték a katholikuso- kat, hogy legalább temetéskor engedjék meghúzni a harangot, nem harangoztak evang.-ra és harangszó nélkül kisérték ki a temetőbe az ev. halottat. Talán ez is azt mutatja, hogy itt miilyen nagy a prot. uralom és a katholikusok elnyomása?! Szóval így fest a valóságban a róm. katholikusok üldözése Bobán. Vigyázzatok bobai evangélikusok, mert eddig már annyira „elnyomtátok“- a róm. katholikusokat, hogy a portátokon kenyerük van, a templomotok előtt hősi emlékművük van, a falu végén meg már templomot is emeltek. A faluban magában pedig sok plébánosnál elfogultabb „informátor“ képviseli a róm. katholikusok egyeduralmi törekvéseit. Vigyázzatok, mert ha még tovább is így „üldözitek“ őket, egyszeresük arra ébredtek, hogy még a falutokból is kitolnak titeket s akkor, ha majd egy evangélikus sem lesz Bobán, még talán cikket is fog Írni egy új Pezenhoffer arról, hogy Bobán az „evangélikusok“ küildözték „a főm. kathölikusökat!“ . Vigyázzatok mert az idők gonoszaki OLVASSUK A BIBLIÁT! A keresztyén ember életének főbb vonásai. Április 13. Szereti az Úr Jézust. Ján. 21, 15—17. 23. Zsolt. A feltámadott Jézus a hívek számára élő valóság. Közte és hívei közöt személyes kapcsolat, élet- közösség áll fenn. Ennek megteremtője az üdvösségünket munkáló szent Isten. Hogy ez az életközösség minél teljesebb és tökéletesebb legyen életünkben, szükségünk van arra, hogy hittel, imádkozó szívvel állandóan figyeljünk az ő szavára s ahhoz szabjuk életünket. Vájjon erre a kérdésére: „szeretsz-e engem?“, mi a feleletünk? Bárcsak így felelnénk!: „Istennek áldott Fia, Tekivüled senki nincsen, szívem kit szeressen“. Április 14. Szivét a szeretet tüze hevíti. Ján. 15, 9—11. I. Ján. 4, 9, 19. A Jézussal való közösség éltető eleme a szeretet. Az a szeretet, amelynek forrása Isten s amelyet Ö maga oltja bele hívei szívébe. Olyan ez, mint a tűz, felhevíti, lángralobbantja a lelket, s cselekvésre indítja az akaratot. Aki az Isten szerete- tének hatása alá kerül, az vagy átadja életét teljesen teremtő Atyjának, vagy dacosan elfordul Tőle. Az ember szívében életre kelt szeretet állandó éltető forrása az Isten Igéje. Ha ezzel a forrással összeköttetésben vagyunk, megmarad bennünk a szeretet, s szívünk öröme és békessége teljes lesz. Április 15. A szeretet törvénye szabályozza felebarútjaihoz való viszonyát. Ján. 13, 34—35. I. Ján. 4, 20—21. Az ember társas lény. Istentől eléje szabott hivatását az emberi társadalomban kell betöltenie. Az emberi társadalmat egyének alkotják, s a család képezi az alapját. Amint a családban csak akkor van egészséges élet, rend, békesség ha a családtagokat a szeretet fűzi egybe, úgy az emberi társadalom élete is csak akkor egészséges és Isten akarata szerint való, Ira a szeretet törvénye szabályozza azt. A sok bajnak, nyomorúságnak, szenvedésnek oka, amelyben az emberi társadalomnak része volt (világháború) és van, nem egyéb, mint Isten törvényének lábbal tiprása. Gyógyulás csak akkor állhat be, ha az emberi társadalom Krisztus Lelke szerint újul meg. Április 16. Minden dologban az örök értéket keresi. I. Kor. 13, 1—3. Máté 13, 45—46. Az ember életének értékét a szeretet szabja meg. Szavunknak, gondolatunknak, cselekedetünknek, hitünknek csak annyi az értéke, amennyi tiszta, önzetlen szeretet van benne. Szeretet nélkül a legékesebb szónoklat is csak szépen pengő cimbalomhoz hasonló, a nagy tudomány, fanatikus hit is csak hiú dicsőséghajhászás. Lehetek hires szónok, lehet tudományom, mártiromságig fokozott áldozatkészségem, ha életem minden
